Volt már rosszabb is a helyzet – ezzel zárta a minap a Költségvetési Tanács (KT) és a Magyar Közgazdasági Társaság közös konferenciáját. Ez meglepő, hiszen az előadók hosszasan sorolták a kockázatokat a német gazdaság gyengélkedésétől Donald Trump megválasztásáig vagy a lakossági keresletet és a várt beruházási fordulatot övező bizonytalanságokig. Mire gondolt?
Az államháztartás hiánya a pandémia óta folyamatosan meghaladta a GDP 6 százalékát, ám számos jel arra utal, hogy az idén elkezdődött a konszolidáció. Van rá esély, hogy a költségvetési törvényben rögzített 2,9 százalékos hiánycélt felváltó új, 4,5 százalékos előirányzat teljesüljön. Bár ennek is vannak kockázatai. Viszont még a borúlátóbb elemzők is 5 százalék alatti deficitet valószínűsítenek.
Horváth Gábor közgazdász
49 éves, pénzügy-aktuárius szakon diplomázott 2000-ben, szakterülete a kockázatelemzés. Korábban az OTP Bankcsoport több leányvállalatának igazgatósági tagja volt, emellett az OTP Bank Nyrt. Integrált kockázatkezelési igazgatóságát vezette, a Költségvetési Tanács elnöke 2024. január 10-étől, hat évre kinevezve.
Ön olyan esztendőben vette át a KT elnöki posztját, amikor a fő törvényi előirányzatok nem teljesültek. Nem lett 4 százalékos a gazdasági növekedés, sem 3 százalék alatti a költségvetési hiány. A törvény parlamenti tárgyalása előtt a tanács – még Kovács Árpád elnöksége idején – figyelmeztetett, hogy a növekedés lassabb lehet a tervezettnél, és felvetette, hogy újratervezésre lehet szükség. A deficitcélt azonban csak szóban módosította a kormány, magát a törvényt a nagy elcsúszás ellenére sem írta át. Utóbbira korábban nem volt példa.
A KT többször kifejtette, ha nagymértékben változnak a büdzsé keretét adó makrogazdasági folyamatok, és az előirányzatok jelentős módosításra szorulnak, akkor az az előremutató gyakorlat, ha a változást a költségvetési törvényen is átvezetik. Minden gazdasági vezetőt segít, ha a költségvetési törvény tükrözi az aktuális várakozásokat. Ez apróság ugyan, de a tanács, amikor véleményt formál, zavarban van. Létezik egy hivatalos előirányzat, amelyhez a tényleges teljesüléseket viszonyítani tudja, holott már új célt jelölt meg a kormány, amely közelebb van a realitásokhoz.
Ez csupán apróság?
Kényelmetlenség, amit a véleményünkben kifejtettünk, és nyilván egyszerűbb lenne, ha a törvényben hivatalosan átvezetett számokhoz mérhetnénk a bevételek és a kiadások alakulását.
A törvény az államháztartás 2024 végén várható adósságát a GDP 73,2 százalékában határozta meg. A tavalyi adósságráta 73,4 százalék volt; könnyen lehet, hogy az idei ennél nagyobb lesz, hiszen szeptember végén már 76 százalékon állt a mutató. Az alaptörvény viszont az államadósság folyamatos csökkenését írja elő. Mi van, ha ez az alkotmányos követelmény nem teljesül?
