T. L.: A jelenlét témájával kapcsolatban elkezdtük úgy használni a szavakat, mintha lehetséges lenne, hogy ne legyek jelen ott, ahol vagyok. Ez pont az a helyzet, amiről gyakran beszélgetünk: a nyelv félrevezet. Itt vagyok, de én, te vagy bárki mégis azt mondja, nem vagyok jelen. Hát akkor hol vagyok? Valahol elvesztettem magam? Aki itt ül most, csak a földi helytartóm, én meg máshol vagyok? Könnyen belátható, hogy jelenlegi ismereteink szerint ez nem lehetséges. Arra próbálunk utalást tenni ilyen nyakatekerten, hogy a gondolataink máshol járnak, vagy érzelmileg másik helyzetbe vagyunk belebonyolódva, mint ahol éppen a testünk van. Azt mondják, ha nem vagyok jelen magamban, és a fókuszom nem itt van, ahol a testem, akkor nem jól élem az életem, mert elsuhan mellettem a jelen pillanat, miközben én máshova figyelek.
