Gályáznak rendületlenül – magyarok tízezrei ingáznak az elfogadható fizetésért

„December 1-jétől ingázni szeretnék Győr és Bécs között, heti 4, maximum 5 napot dolgozom, általában hétfőtől csütörtökig. Délelőtt 10-től este 8-9-ig van a munkaidőm. Ha esetleg valakihez tudok csatlakozni, aki hasonló időpontban utazik, az kérem, keressen privátban” – egy tipikus bejegyzés a több mint nyolcezer tagot számláló, Ausztriai ingázók nevű Facebook-csoportból. Nem ez az egyetlen ilyen társaság, számos más online közösség is igyekszik segíteni, informálni az ingázók egyre népesebb tömegét.

Hogy az Ausztriába ingázás mekkora méreteket öltött, azt jól mutatja, hogy tavaly novemberben Burgenlandban betonakadállyal zártak le az autósok elől egy rövidítő utat, amit a magyar ingázók használtak. Nem önkényes lakossági akcióról van szó, a kelénpataki (Klingenbach) önkormányzat unta meg a növekvő autóforgalmat, és kérte a tartományt, hogy intézkedjen. Az ugyancsak burgenlandi Somfalva (Schattendorf) már két évvel ezelőtt lépett, és korlátozta az átjárást a magyar oldalon lévő Ágfalva felé – ez az ügy egyébként több osztrák bíróságot is megjárt, most a bécsi alkotmánybíróságtól várják a végső döntést.

Az osztrákok által lezárt Schattendorf (Somfalva)–Ágfalva közötti átkelő.

Farkas Piroska

Az ingázás legfőbb oka természetesen a magyar és az osztrák bérek közötti egyre növekvő különbség. A G7 tavalyi számítása szerint az összes Ausztriában dolgozó magyar bérének mediánértéke durván havi kétezer euró, ami – bár az osztrákokét nem éri el – jóval magasabb a magyar mediánnál. Az a hír pedig nemrég rázta meg a közvéleményt, hogy csak minden ötvenedik magyar keresi meg legalább az európai uniós átlagbért. Az unióban az átlagos éves fizetés nettó 23 ezer euró, azaz mintegy 9,5 millió forint, ez havi mintegy 792 ezer forint nettót jelent.

Ennek fényében nem meglepő, hogy mind több magyar dönt a külföldi munkavállalás mellett. Azok száma is szembetűnően magas, akik magyarországi lakóhelyüket megőrizve folyamatos mozgásban vannak hazájuk és a célország között – derül ki Horváth Veronika Munkavállalási céllal külföldre ingázó magyarok a 2022. évi népszámlálás tükrében című írásából. A Korfa című demográfiai folyóirat 2024/4. számában megjelent kutatási összefoglaló is emlékeztet arra, hogy különbséget kell tenni az ingázók különböző típusai között.

A napi ingázók azok, akik mindennap hazamennek aludni. De a KSH meghatározása alapján ingázónak számítanak a napinál ritkábban (például két-három naponta), ám rendszeresen oda-vissza utazók is. Vannak aztán olyanok is, akik csak hétvégén járnak haza, azaz a hétköznapokat a családjuktól távol töltik; ők a heti ingázók. Mások csupán idénymunkák idejére mennek külföldre dolgozni (főleg a mezőgazdaságban és a vendéglátásban). Végül ingázóknak tekinthetőek azok is, akik több hétig vagy hónapig dolgoznak külföldön, amit néhány hét vagy hónap itthoni szabadság követ. Utóbbi csoportokba tartozók közös jellemzője az is, hogy huzamos távollétük ellenére a magyarországi címüket tekintik elsődleges lakóhelyüknek.

A 2022-es népszámlálás adatai alapján 117 ezer magyar állampolgár ingázik külföldre, szinte mindannyian munkavállalás céljából.

Többségük (53, illetve 21 százalékuk) Ausztriában és Németországban talált munkát, 5 százalékuk az Egyesült Királyságban, 3-3 százalékuk pedig Hollandiában és Svájcban.