Talán ő is hirdethetné a vele sokszor fellépő, nála pár évvel idősebb Pataki Ágival együtt, hogy „a szépség sokáig tart, ha vigyázunk rá”. Persze az is lehet, hogy örökre megragadt volna Amerikában, és végleg Sarah de Lantos maradt volna. Hiszen ő volt az egyik első magyar modell a Kádár-korszakban, aki a nemzetközi divatvilágban is sikereket ért el. De meggyilkolták nem sokkal a harmincadik születésnapja előtt. Ma sem tudjuk biztosan, ki tette. Az övé volt a három vérben ázó holttest egyike, amelyre 1985. januárjában rábukkantak egy lepukkant New York-i lakásban.
Szekszárdon született 1955. február 7-én. Katonatiszt volt az apja. Oda ment a család, ahová az apát vezényelték. Sokszor költöztek. Piroska nemigen tudott kortársakhoz, barátokhoz kötődni. Nem volt túl vidám a gyerekkora. 14 éves korában felfedezték a kortársainál magasabb, dekoratívabb – kosárlabdázó – lányt. A híres Zalaegerszegi Ruhagyárnak, Közép-Európa akkoriban legmodernebbnek számító ruhagyárának tinimodellje lett. Majdnem minden héten fellépett a gyár bemutatóin.
Érettségi után jelentkezett a Magyar Divat Intézet kétéves manökenképző tanfolyamára, és azt el is végezte.
Fotómodellként is dolgozott. Még húszéves sem volt, amikor 1975. január 8-án feleségül ment Kustos Lajos építészhez.
1976 őszén megjelentek róla az első képek az Ez a divat című lapban. Az olasz Pinori cég ruháit mutatták be Pataki Ágival.
Az Ez a divat elkészítette vele az első interjút: „Én most maneken vagyok, ez a foglalkozásom, az örömöm, a szenvedélyem. Pillanatnyilag nem is akarok mást csinálni. Lantos Piroska mondja ezt, a legnyúlánkabb magyar maneken. Kosárlabdázó termete van, de a sportolók erőteljesebb izomzata nélkül. Karcsúsága tehát légies, rendkívüli hajlékonysága, lágy zenei mozdulatai folytán valahogy kedvesen, fiatalosan ünnepélyes.”
Magassága, hosszú lábai, arisztokratikus megjelenése és szakmai tudása biztosította számára a sikert.
Ebben az évben a jugoszláv tengerparton, Hvarban, a MODEFEST nemzetközi divatfesztiválon, ahol 24 ország 77 manökenje vonult fel, Lantos Piroska lett a második. Párizsban egy sminkversenyen harmadik helyezést ért el. Erről mondta azt a fent idézett interjújában, hogy a párizsi siker „egy csapásra elfújta a félszegségem. Ezen a bemutatón sellőt alakított. A párizsi lapok úgy foglalkoztak vele, mint egy filmszínésznővel, aki most bukkant fel.” Azért a halálának körülményeiről megjelent hosszú tényfeltáró cikkben is úgy emlékeznek rá ismerősei, mint aki igazából szégyenlős és önbizalomhiányos maradt sikerei éveiben is.
1977 elején az Ez a divat „Ki lesz az év manekenje?” versenyének hármas befutójában ő szerepelt Pataki Ági és Tálas Katalin mellett. Már ekkor is az ország első manökenjei között tartották őt számon, és a nemzetközi divatvilágban is megtanulták már a nevét.
Az arisztokratikus megjelenés nem volt kifejezetten előnyös a Kádár-korszakban. A lapok igyekeznek őt szerény, hétköznapi magyar lányként bemutatni. Az Ez a divat azt írja róla, hogy „boszorkányos ügyességgel alakítja a ruhatárát”, hogy ne kelljen sokat költenie. El is mondja, miként lehet egyetlen tűszúrás nélkül, tekeréssel, csavarással több funkciós ruhát előteremteni.
Megírják róla, hogy szeret főzni, varrogatni, kötögetni. Hétköznap leginkább ő is farmert, trikót visel, a divathullámokból kimarad.
Huszonöt éves korában a Képes Újságban ezt nyilatkozta: „– Még egy pár évig szeretnék a pályán maradni. Az azonban biztos, hogy még a harmincadik születésnapom előtt abbahagyom… – A szakmában ez a felső korhatár? – Ugyan, dehogy. Hiszen egy harmincéves nő még fiatal. Csakhogy a magánéletemre is gondolnom kell, gyereket szeretnék és lehetőleg fiatalon.” Akkor még senki sem sejtette, miként hagyja majd abba a harmincadik születésnapja előtt…
A minisztériumnak világossá kell tennie, hogy Gustav Klimt Afrikai herceg című festményének kiviteli engedélyeztetési folyamata során becsapták őket, vagy ők hibáztak. Enélkül rajtuk marad a gyanú, hogy valami még súlyosabb dolog történt – állítja Molnos Péter művészettörténész.
A dolgozók több mint kétharmada nyilvánított véleményt.
Az okok most egyértelműek.
Nem a MÁV hónapja volt a június, és ez az internetezők ingerküszöbét is átütötte.
A BKV belső vizsgálatot indított.
Ennek töredéke az a pénz, amelyhez privatizációs bevételként jutott.
Tizenkét ügyben vizsgálja felül a Kúria a saját korábbi határozatát.
