„Io napot chivanoc” – búcsúzik Klaus Iohannis, aki ledarálta a román demokráciát

Klaus Iohannis az első nem román nemzetiségű államelnöke Romániának, tizenegy évvel ezelőtti megválasztása ezért is keltett nagy feltűnést és reményeket. Ilyenként távozik és ilyenként számol most el eddigi munkásságával – a mérleg a kisebbségekre nézve különösen negatív.

„Románia egységes, szuverén nemzetállam” – a rendszerváltás utáni, etnikai konfliktusokkal súlyosbított évtizedekben ez volt az az alkotmányos kitétel, amelyre a legtöbbet hivatkoztak. A szuverenitásra és nemzetállamiságra való utalás egyet jelentett a kisebbségi jogok marginalizálásával – és a kisebbségi szervezetek mozgásterének korlátozásával. Volt azonban az ezredforduló után egy sikertörténet, amely fölülírta a berögződéseket. Az RMDSZ mellett működő német (szász és sváb) érdekvédelmi szervezet vezetője, Klaus Werner Johannis már Nagyszeben polgármestereként is rendkívüli sikereket ért el, és egyre nagyobb figyelmet vívott ki magának.

Nagyszeben az egyik legdinamikusabban fejlődő városává vált Romániának vezetése alatt (olyan nagy központok árnyékában is, mint Temesvár, Kolozsvár). 2007-ben a szász megyeközpont elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet (Luxembourggal közösen), és ekkor hónapok alatt ugrásszerűen nőtt a befektetések száma, Európa tényleg Nagyszebenre, az erdélyi szászokra és a városon keresztül Romániára figyelt.

Dobbantóról dobbantóra

Ez volt az a dobbantó, amellyel a régóta országos politikai ambíciókkal rendelkező Klaus Iohannis a polgármesteri hivatal után eséllyel pályázhatott kormányzati pozíciókra. Immár nem mint a Német Demokratikus Fórum politikusa, hanem mint a Nemzeti Liberális Párt először kívülről támogatott miniszterelnök-jelöltje (ekkor még nem kapott megbízást), aztán – hátrahagyva a kisebbségi szervezetet – mint a párt teljes jogú tagja.

2013-ban még több liberális szervezet, párt is működött Romániában, és úgy tűnt: ezeket sikerül összehangolni. A liberális újraprofilozásban pedig a szebeni politikus oroszlánrészt kért és kapott.

Ebben az időszakban még ünnepelték a nagyon jó európai, főleg német kapcsolatokkal rendelkező, nyugatos politikust. A 2014-es elnökválasztásokon elsősorban ezért is válhatott elnökjelöltté, és a választásokat nagyon nehéz kampány után, 54 százalékkal meg is nyerte. Nem kis bravúr volt ez: a „királycsináló” román ortodox egyház ugyanis végig ellene mint nem ortodox jelölt ellen kampányolt.

A román, ortodox nacionalizmussal vívott csatát megnyerte, de az éles lejáratókampány egyben Klaus Iohannis „pálfordulását” is kiprovokálta. A szociáldemokrata jelölt, Victor Ponta ellen folytatott kampányban kezdett el, sokak megrökönyödésére, Klaus Iohannis kifejezetten nacionalista, román jelszavakat ismételgetni. Majd váratlanul kiegyezett a román ortodox egyház fejével. Daniel pátriárka a választás előtti órákban tartott prédikációt, és ebben ezzel az intéssel fordult híveihez: volt, hogy

a román nép története során „idegenekkel” működött együtt és ez hasznára vált.

A főpapi intés megtette a hatását, Klaus Iohannisra mint a román népnek kedves „idegenre” ortodox hívek tömegei szavaztak. A szász elnök nem maradt adós. Rögtön választási győzelme után románosította a nevét Johannisról Iohannisra. És első adandó alkalommal a Moldovai Köztársaságba vezetett az útja, hogy ott a nagy román nemzetegyesítésről tartson államelnöki beszédet.

Két elnöki ciklust vitt végig Romániában úgy, hogy a nacionalista szólamok mellett végig kitartott. A helyzetet bonyolította, a liberálisok és az RMDSZ közötti konfliktusokat is ilyen nacionalista helyezkedéssel igyekeztek kezelni és irányítani.