A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Három évvel ezelőtt a Dakkai Egyetem szociológushallgatójaként abból írta az alapdiplomájához szükséges disszertációját, hogy miért nem érte el a célját egyetlen diákmegmozdulás sem Bangladesben. Nahid Iszlam akkor talán nem is gondolta volna, hogy 26 évesen a tavaly nyári felkelés egyik arca lesz, aki történelmet csinál. Azt meg végképp nem, hogy a múlt héten – a 84 éves Nobel-békedíjas Mohamed Junusz átmeneti kormányában – már az információs, távközlési és postai minisztérium irányítójaként a bangladesi sajtó képviselőinek tart előadást.
Arra kérte a régi rendszert kiszolgáló orgánumok szerkesztőit, hogy
tartsanak önvizsgálatot a júliusi mozgalomban játszott szerepükről.
Egyúttal figyelmeztette Újdelhit, hogy az indiai kormány felelőssége, ha a 15 évi regnálás után tavaly augusztusban Indiába menekült Sejk Haszina egykori kormányfő politikai szervezkedésbe kezd. „Haszina vérszívó és pszichopata” – mondta róla még tavaly egy interjúban.
