Teljes őrület, vagy van benne logika? Mit mond a játékelmélet Trump ámokfutásáról?

A kiszámíthatatlanság vette át az uralmat a világ gazdaságpolitikájában, amióta Donald Trump visszaköltözött a Fehér Házba – érezhetjük sokan. Van ennél egy rosszabb kimenetel is: ha nem a káosz erői szabadultak el, hanem az új amerikai elnök mindent tudatosan csinál, úgy számolva, hogy mivel az országa gazdaságilag és katonailag is erős, úgysem fognak neki komolyan ellentmondani.

És van, ami a szinte teljesen érthetetlen kategória. Trump előbb brutális vámokat lengetett be Kanadával és Mexikóval szemben is (Kínával szemben kisebbeket), majd az első ijedtség után mindkettőt felfüggesztette, mégpedig olyan ígéretekre hivatkozva, amelyek épp annyira nem voltak komolyan vehetők, mint azok a problémák, amelyeket ő sorolt fel. (Komolyan, a fentanil miatt büntetővámok, amiket máris fel lehet függeszteni némi szigorú határellenőrzésnek köszönhetően?) Hogy aztán újabb néhány nappal később közölje, épp az a terv, hogy minden vámra pontosan ugyanakkorával fog az USA válaszolni. Itt tartunk most – de az újságírók és a politikusok dolgát nehezíti, hogy írhatunk bármilyen cikkeket a vámpolitikáról, simán lehet, hogy a megjelenés után pár órával már épp teljesen más lesz az aktuális amerikai álláspont.

A játékelmélet kutatói viszont, amikor épp politikai híreket olvasnak, dörzsölhetik a tenyerüket. Az Egyesült Államok olyan szinten kapcsolt át konfrontatívba nem csak a szomszédaival és Kínával, hanem az Európai Unióval szemben is – vagy ahogy a játékelmélet nevezi, együttműködő helyett versengő típusú lett –, amilyet évtizedek óta nem láthattunk, úgyhogy itt az idő élesben is tesztelni a rég meglévő elméleteket.

A leginkább közismert mindezek közül a gyáva nyúl játék, angol eredetijében chicken game. A legenda szerint Donald Trump fiatalkorának, az 1950-es, 1960-as éveknek az amerikai ifjai – tegyük hozzá így utólag, valószínűleg közülük a legostobábbak – szórakoztak ezzel: a játék két résztvevője autóba ült, egymással szemben, majd elkezdtek száguldani egymás felé, és amelyikük hamarabb elrántotta a kormányt, az lett a gyáva nyúl. Ha mindkettő annyira győzni akart, hogy nem rántotta el a kormányt, akkor csúnya lett a vége.

Aki itt a játék résztvevőinek józan eszét készül megkérdőjelezni, az rögtön meg is nyugodhat, amikor a most élők kutatják a játék történelmét, arra jutnak, hogy a valóságban azért ilyen játék nem nagyon létezhetett, csak Hollywood próbálta így bemutatni a nagyon-nagyon vad fiatalságot. James Dean tette ezt legendássá, igaz, ebben a verzióban az volt a tét, hogy a szakadék felé robogó kocsiból ki ugrik ki később:

Mindenesetre akár létezett ilyen játék, akár nem, a játékelmélet kutatói arra rájöttek, hogy a politikában nagyon sok helyzetre ráhúzható. A legtöbben itt az atombombákkal való fenyegetést szokták emlegetni, ami csak félig igaz – erről majd még mindjárt bővebben.