Csak a kormánypárti szavazó, fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat illeti meg a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog. Ha (most még) nem is pontosan ezt javasolja törvényerőre emelni a Szuverenitásvédelmi Hivatal, egy múlt heti nyílt levélváltásból – amelyben Lánczi Tamás elnök és Schmidt Mária egymásnak adott tippeket – kiderül: a gondolkodás iránya a fentebbi feltételrendszer kialakítása felé halad.
A történet úgy kezdődött, hogy a Magyar Hang visszaütött. A lap munkatársa közérdekű adatigényléssel próbálta kideríteni, hogy mi került 3,9 milliárd forintba a Puskás Múzeumon. A megkeresés kapcsán a beruházásért felelős Schmidt – külföldi beavatkozási szándékot szimatolva – „felkérdezte” Lánczi Tamást, hogy ugye, szerinte sincs semmi gond azzal, ha nem válaszol az efféle, a szuverenitásra veszélyes lapoknak, szervezeteknek. Amire Lánczi sietve megnyugtatta, hogy már dolgoznak az ügy jogi megoldásán. Így – még ha Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke időközben jelezte, Schmidték a hatályos szabályok alapján nem tagadhatják meg a kért adatok kiadását – a készülő törvénymódosításnak csak a józanság vethetne gátat.
Abból viszont mostanság meglehetősen nagy hiány mutatkozik a kormánypárti képviselők között. Ha hivatalos formát ölt a Lánczi-féle javaslat, lesz nemulass, és a közérdekű adatok megismerhetősége terén is jöhetnek a Kocsis Máté frakcióvezető által belengetett brutális és fájdalmas módosítások.
Nem volt persze a rejtőzködés ekkora híve a Fidesz, amíg a párt az ellenzékiek keserű kenyerét ette. A 2010-es kormányváltás előtt Orbánékat kifejezetten irritálta a közpénzfelhasználás megismerhetőségének – mai szemmel nézve már adat-Kánaánt jelentő – szűkössége. Ha másként nem ment, politikai nyomással kényszerítették ki, hogy kiderüljön mindaz, ami – akkori értelmezésük szerint – nagyon is a közre tartozott. Például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálatainak tartalmát, amikor Gyurcsány Ferenc balatonőszödi házvásárlása volt terítéken.
