Az EU-tagországok még a Covid idején döntöttek arról, hogy extra forrásokkal támogatják a világjárvány utáni gyors kilábalást. A világjárvány ugyan évekkel ezelőtt véget ért, Magyarország azonban alig jutott hozzá bármilyen pénzhez a helyreállítási és ellenálló-képességi eszközre (RRF) keresztelt alapból. Megnéztük, mi az oka a lassú lehívásnak, és hogy ez mennyiben tudható be a kormány “Brüsszel elleni szabadságharcának”.

Technikailag közelítve a kérdéshez, ahhoz hogy az RRF-kifizetések zöld utat kapjanak Magyarországon, két feltétel együttes teljesítésére van szükség.

Először is, mint minden más tagállamnak, hazánknak is teljesítenie kell a magyar kormány által felvázolt és az EU által elfogadott célokban meghatározott infrastrukturális és egyéb fejlesztési beruházásokat.
Másodszor, a magyar kormány – a régóta fennálló jogállamisági viták rendezésére tett kísérletében – 27 reformcéllal, úgynevezett szupermérföldkővel állt elő.

A magyar kormány az uniós szervekkel folytatott kapcsolódó tárgyalásokon beleegyezett, hogy mindkét feltételrendszert teljesíti.

Azóta azonban, hogy a Tanács 2022 decemberében elfogadta az Európai Bizottság pozitív értékelése alapján módosított magyar helyreállítási és rugalmassági tervet (RRP), nem sok minden mozdult előre. Több, az ügyet közelről követő, névtelenséget kérő, az EUrologusnak nyilatkozó forrás egybehangzó véleménye szerint a magyar kormány láthatóan lemondott a tervekben kitűzött infrastrukturális célok megvalósításáról, illetve a jogállami szupermérföldkövek teljesítéséhez szükséges jogszabály-módosításokról.

A tétlenség fő okaként forrásaink többsége a korrupció, az átláthatóság hiányának központi kérdését, valamint azt hozták fel, hogy a szükséges jogállamisági változtatások jelentősen gyengítenék az Orbán-rezsim kleptokráciáját.