„450 millió EU-snak nem kellene 340 millió amerikaitól függenie 140 millió orosz ellen, aki 38 millió ukránnal sem bír”

Úti terv Európa katonai felkészültségéhez 2030-ra. Ezzel a szlogennel mutatta be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az EU védelmi fehér könyvét. Az EU önálló katonai hatalommá válásához az elképzelések szerint gazdasági ösztönzők segítségével vezet az út, aminek térképét az unióra nem igazán jellemző gyorsasággal, csupán két hónappal az európai szövetségeseivel a viszonyt megrengető Donald Trump elnöki beiktatása után mutatták be. Másfelől a tervezet példátlan lassúságról is árulkodik, mivel az EU-nak már rég fel kellett volna ébrednie a Krím orosz annektálásakor, Trump első elnöksége idején, de legkésőbb akkor, amikor Moszkva megindította a háborút Ukrajna ellen.

„450 millió uniós polgárnak nem kellene 340 millió amerikai védelmétől függenie 140 millió orosz ellenében, akik 38 millió ukránt sem képesek legyőzni”

– foglalta össze a számokra igencsak leegyszerűsítve Andrius Kubilius védelmi biztos az EU kiábrándító katonai helyzetét.

A teendők listája a végtelenbe tart, s a kipipálásuk hosszúnak és drágának ígérkezik. Az EU viselkedésének fő szabálya, hogy egységes politikai akarattal és megfelelő mennyiségű pénzzel előbb-utóbb minden megvalósítható. Az előbbi úgy tűnik, megvan, utóbbit pedig gőzerővel igyekszik a javaslat mögé tenni a bizottság. Az EU-tagállamok hosszú éveken át alacsonyan tartott katonai kiadásainak hatása a teljes védelmi szektorba begyűrűzött. Noha az EU összesített ráfordítása a 2014-es, 182 milliárd eurós mélypontról tíz év alatt 326 milliárd euróra kúszott fel, ez még mindig csak a tagok GDP-jének 1,9 százaléka. Ráadásul a kiadások növekedése csupán 2022, az ukrajnai háború óta lódult meg. Az arány pedig elmarad a NATO és Trump által elvárt két százaléktól, hát még a júniusi hágai csúcson várható további emeléstől.

A fehér könyv legfontosabb pontja, hogy a hagyományosan tagállami hatáskörnek tekintett védelempolitikának ad uniós lökést a bejelentett 800 milliárd eurós csomaggal. Ez két részből áll. A SAFE nevű programon keresztül közös uniós hitelfelvétellel teremtenek elő legfeljebb 150 milliárd eurót, ami legalább két tagállam összefogásával megvalósuló közös védelmi beszerzésekre lesz lehívható. Ez a lehetőség vonatkozik a tagjelöltekre és biztonságpolitikai partnerországokra is, mint Norvégia, Svájc és Ukrajna, illetve Japán és Dél-Korea. A program kihagyja az USA-t és Nagy-Britanniát – az utóbbi státusza hamarosan változhat –, s Kanada is jelezte, hogy közeledne Európához a védelem területén.

A közös beszerzések – mivel nagyobb darabszámra szólnak a megrendelések – csökkentik az árakat és javítják az eszközök együttműködési képességét, az interoperabilitást. Ezen a területen van lehetőség előrelépésre, mert a legutóbbi, 2022-es adatok szerint az EU-tagok védelmi kiadásának csupán a 18 százaléka valósult meg ily módon.

A tervezet azt is kiköti, hogy a vásárolni kívánt eszközök 65 százalékának kell az EU, Norvégia és Ukrajna területéről származnia, s kizárná azokat a fegyverrendszereket, amelyek gyártója európai székhelyű, de nem uniós ország rendelkezik tervezési hatáskörrel, így övé a beleszólás joga. Ez pedig a legtöbb, Európában működő amerikai vegyesvállalatról elmondható.

A fennmaradó 650 milliárd euró valójában a tagállamoktól jön, és a Von der Leyen által már a müncheni biztonságpolitikai csúcson is felvetett ötletet foglalták stratégiába. A GDP 3 százalékában maximált költségvetési hiányon a tagállamok védelmi kiadásai túlzottdeficit-eljárás megindítása nélkül lóghatnak túl a GDP további 1,5 százalékáig. Vagyis a már a koronavírus alatt is használt módszerrel kap felmentést a konvergenciakritériumok alól négy évre az, aki védelemre költ. Jelenleg nyolc tagállam – köztük Magyarország – ellen folyik eljárás a magas költségvetési hiány miatt.