Trump úgy beszél, mint Lear király, amikor zavart állapotba kerül – és ezzel válságot szabadít el

Összefüggéstelennek tűnő monológot adott elő Donald Trump a vámháború meghirdetésekor, légből kapott számokkal, de ezzel kiszolgálta hallgatóságát távol és a közönségét közel – a következmények pedig már nagyon is érezhetők. Trump tudja, hogy a nézettség mindent visz, imád beszélni, s a mondandójába mindig rejt megalázó kiszólásokat és könnyen idézhető mondatokat – előnyére vagy hátrányára.

Amikor a Fehér Ház Rózsakertjében a múlt szerdán a neki rendelkezésre álló néhány perc után Brian Pannebecker nyugalmazott autóipari munkás – az Autóipari Munkások Trumpért szurkolói csoport alapítója – lelépett a pódium mögül, s az elnök folytatta a beszédét, pár dolog nem változott. Például annak hangsúlyozása, hogy milyen fantasztikus felvirágzást hoz majd az USA köré emelt vámfal, amely barátot és ellenséget egyaránt sújt, továbbá a tény, hogy Donald Trump minden idők legjobb amerikai elnöke.

Ami viszont változott, hogy a lényegre törő Pannebeckerrel szemben az önmagát dicsőítő és a pódiumot visszavevő Trump még vagy háromnegyed óráig nehezen követhető, összevissza kalandozó beszédet mondott arról, amit az USA történetében a legfontosabb napnak, a szabadság napjának nevezett.