Amikor a franciák komolyan vették a függetlenedést Amerikától: hogyan teremtett atomhatalmat De Gaulle Európa közepén?

Beigazolódni látszik Charles de Gaulle néhai francia elnök stratégiája, aki szerint nem tart örökké az Egyesült Államok európai elköteleződése, ezért lehetőség szerint európai haderőt kell kiépíteni. Ennek bázisa az ő elgondolásában persze Franciaország lett volna, amely ezért is fejlesztett az amerikaitól független nukleáris haderőt. Amennyiben Donald Trump elnök az amerikai nukleáris védőernyőt megszüntetné Európa felett, a francia maradna az egyetlen lehetőség ezt pótolni, az angol atomarzenál ugyanis egyelőre erősen kötődik az amerikai technikához.

Az amerikaiak mindig ferde szemmel néztek az önálló francia atomerőre. Bár francia fizikusok is részt vettek az atombomba létrehozását célzó Manhattan-terv munkálataiban, a második világháború végén az USA hadserege akadályt gördített a francia atomfegyverprogram elé. Párizs felszabadítása után ugyanis eldöntötték, hogy lesz franciák felügyelte megszállási zóna is az elfoglalt Németországban, azonban a korábbi német atomfegyver-kísérletek egy része pont ezen a területen folyt. Ezért az amerikai hadsereg titkos tervet dolgozott ki, a Harborage (Menedék) hadműveletet, hogy a franciáknál előbb érjen oda. A cél az volt, hogy begyűjtsék a német atombombán dolgozó tudósokat, az ehhez kapcsolódó iratokat és eszközöket, nyersanyagokat. Az elővágás sikerült, 1945. április közepén pár nap alatt mindenkit és mindent összeszedtek, elszállítottak, akit és amit csak tudtak, a többi anyagot, eszközt, dokumentumot pedig megsemmisítették.

Miután az amerikaiak Hirosimára ledobták az atombombát, De Gaulle gyorsan lépett, és már 1945 októberében felállította az atomenergetikai bizottságot, amellyel a terv „az atomenergia hasznosítása tudományos, ipari és honvédelmi célokra” volt. Az amerikaiak válaszul 1946-ban megszavazták az úgynevezett McMahon-törvényt, amely szerint az amerikaiaknak meg kell őrizniük az atomtitkot. S ez nemcsak a szovjetek, hanem a franciák ellen is szólt, különösen, hogy a francia bizottság elnöke a kommunista Frédéric Joliot-Curie volt. Ő persze 1947-ben magabiztosan kijelentette, hogy „az atombomba elvének nincs titka, végül készíthetnénk egyet, ha Franciaország atombombát akarna. De nem akarunk semmit.”

Ezt csak azért mondhatta, mert De Gaulle akkor már visszavonult, s a gyorsan cserélődő francia kormányok egy ideig nem törekedtek az atom katonai felhasználására. Persze ezt az amerikaiak nehezen hitték, ezért szoros megfigyelés alatt tartották a franciákat, hírszerzésük rajta tartotta a szemét az atomenergetikai bizottságon. Már csak Joliot-Curie miatt is, hiszen közismert volt jó kapcsolata a Szovjetunióval, de az amerikaiak szerint amúgy is a francia atomenergetikai bizottság valamennyi vezetője kommunista vagy kommunistaszimpatizáns volt. 1950-ben aztán Joliot-Curie távozott is a bizottság éléről.

Az atomerő használatának programja 1954-től került újra szóba a francia kormányban, de De Gaulle 1958-as visszatéréséig nem fordultak rá teljes erővel. Hivatalba lépésekor De Gaulle felgyorsította a meglévő francia katonai atomprogramot, hiszen addigra a szovjeteknek és az angoloknak is volt már nukleáris fegyveres erejük. Rögtön érzékeltetni is akarta, hogy beleszólást kér az ügyekbe, s egy memorandumban javasolta az amerikaiaknak és a briteknek a NATO-ról szóló megállapodás kiegészítését egy nukleáris szerződéssel, hogy mindhárom ország kapjon vétójogot atomfegyverek bevetésére, kivéve közvetlen támadásokra adott válaszcsapás esetén. Az amerikaiak ezt elutasították, ezért 1959 júniusában De Gaulle eltávolíttatta atomfegyvereiket francia földről.

Ezt már csak azért is megtehette, mert pár hónap múlva, 1960. február 13-án Franciaország végrehajtotta első kísérleti nukleáris robbantását a Szaharában. Ezzel belépett az atomhatalmak sorába, s 1964-re eljutott odáig, hogy a Mirage IV bombázókról bevethető atomfegyvere legyen.