Mi dolga lehet a hatalomnak még a lecsupaszított és egyre durvábban hitelteleníteni igyekezett Magyar Tudományos Akadémiával – és mi dolga lehet az Akadémiának a világban?
Meghökkentő az a támadássorozat, amely a legjobb rákosista idők módszertanával zajlik a Magyar Tudományos Akadémia ellen. Nem az a meglepetés, hogy egy államhívő, centralizációs hajlammal megvert (másokat verő?) kormányzat a maga kezében akar tudni minden döntési pontot. De még csak az sem, hogy a velejéig populista hatalom antiintellektuális: ez a természete, rendben van.
Azonban ezekkel a hatalmi logikákkal együtt sem érthető, hogy mit akarhat még az eddigieknél is többet a politikai központ azok után, hogy elvette az MTA intézeteit, tudományfinanszírozási csatornáinak döntő többségét, és nagy eséllyel megkaparintja az ingatlanvagyonát is.
A kormánytól komoly gesztus, hogy ad a kutatóintézetek ingatlanaiért 80 milliárd forintot, hiszen azok forgalmi értéke szinte nulla – mondja Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, odaszólva azoknak, akik szerint elherdálják a testület vagyonát. Miért nevezi az elnök kétfejű sasnak az Akadémiát, és mikor vesz fel szerinte sündisznóállást a kormány? Mikor nem szabad megsértődnie az MTA-nak? Folytatódik-e a kutatók külföldre vándorlása? Interjú.
Amit eddig látunk: a legjobb esetben is másod- (de inkább harmad-) vonalbeli kormánypártos „kutatók” a saját szakmai sikerületlenségeik okozta frusztrációikat így igyekeznek feldolgozni.
