Mit tehet az MTA a suttyósodás korában, amikor politikává emelik a személyes sértettséget?
Még a velejéig populista hatalom logikájával sem érthető, hogy mi többet akarhat még a Magyar Tudományos Akadémiától a politikai központ. Egy lehetőség azonban még mindig maradt a tudósok kezében. Fábri György docens, az intézmény korábbi kommunikációs igazgatójának véleménye.
Mi dolga lehet a hatalomnak még a lecsupaszított és egyre durvábban hitelteleníteni igyekezett Magyar Tudományos Akadémiával – és mi dolga lehet az Akadémiának a világban?
Meghökkentő az a támadássorozat, amely a legjobb rákosista idők módszertanával zajlik a Magyar Tudományos Akadémia ellen. Nem az a meglepetés, hogy egy államhívő, centralizációs hajlammal megvert (másokat verő?) kormányzat a maga kezében akar tudni minden döntési pontot. De még csak az sem, hogy a velejéig populista hatalom antiintellektuális: ez a természete, rendben van.
Azonban ezekkel a hatalmi logikákkal együtt sem érthető, hogy mit akarhat még az eddigieknél is többet a politikai központ azok után, hogy elvette az MTA intézeteit, tudományfinanszírozási csatornáinak döntő többségét, és nagy eséllyel megkaparintja az ingatlanvagyonát is.
A kormánytól komoly gesztus, hogy ad a kutatóintézetek ingatlanaiért 80 milliárd forintot, hiszen azok forgalmi értéke szinte nulla – mondja Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, odaszólva azoknak, akik szerint elherdálják a testület vagyonát. Miért nevezi az elnök kétfejű sasnak az Akadémiát, és mikor vesz fel szerinte sündisznóállást a kormány?
Amit eddig látunk: a legjobb esetben is másod- (de inkább harmad-) vonalbeli kormánypártos „kutatók” a saját szakmai sikerületlenségeik okozta frusztrációikat így igyekeznek feldolgozni.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.