Mit tehet az MTA a suttyósodás korában, amikor politikává emelik a személyes sértettséget?

Mi dolga lehet a hatalomnak még a lecsupaszított és egyre durvábban hitelteleníteni igyekezett Magyar Tudományos Akadémiával – és mi dolga lehet az Akadémiának a világban?  

Meghökkentő az a támadássorozat, amely a legjobb rákosista idők módszertanával zajlik a Magyar Tudományos Akadémia ellen. Nem az a meglepetés, hogy egy államhívő, centralizációs hajlammal megvert (másokat verő?) kormányzat a maga kezében akar tudni minden döntési pontot. De még csak az sem, hogy a velejéig populista hatalom antiintellektuális: ez a természete, rendben van.

Azonban ezekkel a hatalmi logikákkal együtt sem érthető, hogy mit akarhat még az eddigieknél is többet a politikai központ azok után, hogy elvette az MTA intézeteit, tudományfinanszírozási csatornáinak döntő többségét, és nagy eséllyel megkaparintja az ingatlanvagyonát is. 

Amit eddig látunk: a legjobb esetben is másod- (de inkább harmad-) vonalbeli kormánypártos „kutatók” a saját szakmai sikerületlenségeik okozta frusztrációikat így igyekeznek feldolgozni.