Ezek a világ elektromosautó-fővárosai

A környezetbarát közlekedés hatásait kutató nonprofit szervezet, a The International Council on Clean Transportation (ICCT) 2011 óta szondázza az új technológiák hatásait. A közelmúltban összeállított jelentésükben például arra mutattak rá, hogy a világ útjain futó, nagyjából másfélmillió elektromos autó közel fele 25 város környékén koncentrálódik. Lássuk, melyek ezek a városok és mi a titkuk!

Az ICCT jelentésében felsorolt városok akkor kerülhettek fel a listára, ha az alábbi három feltételből legalább kettőt teljesítenek: legalább húszezer elektromos járművet értékesítettek 2016-ig bezárólag, vagy legalább háromezer ilyen autót adtak el 2016 során, illetve legalább 5 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek a – természetesen elektromos – könnyű-haszongépjárművek kategóriájában, szintén ebben az évben. A jelentésben szemlézett települések közül ezeket a feltételeket összesen húsz tudta teljesíteni, így a továbbiakban ezekre koncentrálunk.

A szóban forgó városokat országok szerint osztották fel, így Kínából Peking, Hangzhou, Csingdao, Sanghaj, Sencsen, Taijuan és Tianjin került fel a listára, az Egyesült Államokból Los Angeles, New York, San Francisco és San Jose, míg Európából London, Stockholm, Oslo, Bergen és Párizs mellett a holland Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht képviselik az e-autós szempontból legzöldebb városokat.

Mitől lesz jó e-autózni a városokban?

A fent felsorolt nagyvárosok vezetői különféle célokat jelöltek ki az előttünk álló évekre, hogy ezek segítségével stimulálják az elektromos autók térhódítását. Amszterdam például azt vállalta, hogy 2025-re a közösségi közlekedés károsanyag-kibocsátását nullára redukálja. Londonban két lépcsőben gondolkodnak: 2020-ig hetvenezer, úgynevezett ultra-alacsony kibocsátású jármű értékesítését tűzték ki célul, míg 2025-re már negyedmillió hasonló autót szeretnének az utakon tudni. Los Angelesben a teljes járműpark – becslések szerint akár hatmilliónál is több autó lehet a négymilliós nagyvárosban – tíz százalékának kell lecserélődnie elektromos autóra 2020-ig, 2035-re pedig minden negyedik helyi autót villany kell, hogy hajtson.

New Yorkban ennél egyszerűbb célt tűzött ki Bill de Blasio polgármester hivatala: ennek értelmében 2025-re az autóeladások húsz százalékát kell lefednie az elektromos autóknak. Oslo szinte már úgy „kullog” a többiek után, ugyanis ők is a tömegközlekedés emissziójának nullára csökkentését vállalták, de Amszterdammal szemben nem 2025-re, hanem csupán 2030-ra. Igaz, jelenleg a norvég főváros a világ egyik legzöldebb települése, ahol már most is rekordmagas az elektromos járművek száma.

Kínában sosem rettentek meg a nagy számoktól: a Föld második legnépesebb országában pedig nem tűnik lehetetlen vállalásnak, hogy Sencsenben 120 ezer, Tianjinben pedig 30 ezer elektromos autót adjanak el jövő év végéig.

E-taxik, ingyen töltés és saját sávok

Az elektromos autók elterjedése a gazdaságot is pörgeti, mivel a járművek mellett komoly infrastuktúra-fejlesztésre is szükség van. Az alábbiakban a fent felsorolt városokból hozunk egy-egy példát, hogy milyen ösztönző intézkedésekkel igyekeznek előkészíteni a terepet az e-autók gyarapodásához.

Pekingben például a taxikat cserélik le elektromos autókra, ez nem kevesebb mint 69 ezer járművet jelent a 21,5 milliós városban. Hasonló programot indítottak a listán szereplő többi kínai nagyvárosban, valamint Londonban és Amszterdamban is.

Párizsban nagyszabású autómegosztó programot hirdettek, amelynek értelmében négyezer elektromos járművet helyeznek forgalomba, amely mellé hatezer töltőpontot is létesítenek. Összehasonlításként: a Budapesten működő autómegosztó szolgáltatásoknak összesen jó, ha ezer autója fut az utakon, ráadásul ezek sem mint e-autók.

A szintén kínai Sencsenben 2017 októberével bezárólag elektromos buszokra cserélték a városi tömegközlekedésben használt járműveket. Hasonló programot a kínai városokon kívül Los Angelesben és Londonban találunk.

Az ingyenes töltés is kiváló ösztönző, jelenleg hazánkban is ingyenesen használható a legtöbb töltőpont, ám Oslóban már két évvel ezelőtt is ingyenesen lehetett igénybe venni ezt a szolgáltatást, ráadásul ott a gyorstöltőkből megújuló forrásokból származó energia töltötte az autókat. A szintén norvég Bergen és a svéd főváros, Stockholm is követte a példát.

A legkomolyabb infrastrukturális fejlesztést talán London hajtotta végre, ahol új építkezési és parkolási szabályokat vezettek be. Ezek értelmében az újonnan épülő parkolóhelyek esetében minden ötödik férőhely mellé elektromos járművekhez használható töltőt is kell telepíteni, akárcsak San Franciscóban, Los Angelesben, New Yorkban, valamint a listán szereplő kínai nagyvárosokban is.

Főleg a tengerentúlon divatos kedvezményeket nyújtanak az e-autósoknak San Franciscóban, ahol az elektromos járművek sofőrjei akár egyedül is igénybe vehetik a családosoknak, illetve a több utassal utazóknak fenntartott, úgynevezett carpool sávokat, emellett a nagyobb hidaknál szedett behajtási díjak esetén is alacsonyabb tarifával számolhatnak, akárcsak Los Angeles-i, oslói, San Diego-i és kínai kollégáik.

A kínai metropoliszokban az elektromos járművek a robbanómotoros autókkal szemben sokkal hamarabb átmennek a kötelező bürokratikus folyamatokon és így hamarabb – és olcsóbban – jutnak rendszámhoz.

A parkoláshoz is segédletet kapnak a kínai autósok, akárcsak holland társaik: az elektromos autók ugyanis – hazánkhoz hasonlóan – ingyen parkolhatnak, de az autóforgalom elől részben elzárt területekre való behajtási és parkolási engedélyeket is soron kívül megkaphatják.

Az állami támogatás elsősorban Kínára jellemző, ahol járművenként 5-9000 dollár (másfél-, illetve közel hárommillió forint) kedvezményben is részesülhetnek. Hasonló rendszer hazánkban is működik, nálunk másfélmillió forintnyi hozzájárulással támogatja az állam az elektromos autók beszerzését.

Más országokban adóvisszatérítéssel vagy más jellegű pénzügyi ösztönzéssel igyekeznek népszerűsíteni az elektromos, illetve a hibrid autókat. Ebben a kategóriában egyértelműen Norvégia a világelső, az oslói, illetve bergeni autósok ugyanis közel harmincezer dollár, azaz csaknem kilencmillió forintot is visszaszerezhetnek a megfelelő programokban való részvétellel.

A töltőhálózat kiépítése is kiváló gazdaságélénkítő, emellett kulcsfontosságú az e-autózás szempontjából. Az ICCT jelentéséből pedig egyértelműen kiderül, hogy ezen a téren Kína a világ abszolút éllovasa: csak Pekingben közel húszezer töltőpont érhető el, ráadásul ezek 35-40 százaléka olyan villámtöltő, amely 30-60 perc alatt majdnem teljesen képesek feltölteni egy elektromos autó akkumulátorait. Érdekes ezzel összevetni az egy töltőpontra eső autók számát, amiből kiviláglik, hogy az Egyesült Államokban kellene a leggyorsabban fejleszteni, itt ugyanis átlagosan legalább 20-22 autóra jut egy töltő, míg Kínában egyedül Hangzhou az a város, ahol az egy töltőre eső autók száma meghaladja a tízet.

Mit mutatnak a számok és a statisztikák?

A jelentés rávilágít, hogy annak érdekében, hogy a világ más nagyvárosaiban is hasonló fejlődést lehessen elérni, politikai és önkormányzati döntésekre, programokra, kis-, közép-, és nagyvállalatok összehangolt bevonására is szükség van, ezek ugyanis együttesen képesek rá, hogy növeljék az elektromos autók piacán megjelenő befektetéseket, ezen keresztül pedig az autók tényleges megjelenését a forgalomban. Fogyasztói szempontból pedig olyan ösztönző intézkedéseket kell bevezetni, amelyek hozzájárulnak, hogy az autósok elérhető áron juthassanak hozzá a környezetbarát járművekhez. Ami ennél is fontosabb azonban, az a tájékoztatás, hogy az emberek tisztában legyenek vele, hogy az elektromos autók már ma is elérhető alternatívát jelentenek, amelyek napjainkban már egyre jobban megközelítik a benzines járművek hatótávolságát, a technológia fejlődésével pedig valószínűleg csupán néhány év kérdése, hogy meg is haladják azt.