Vashiányossá lehet-e válni, ha vért adunk? Véradás-kisokos a tények és tévhitek mentén

A véradás életmentő, így aki teheti, életében minimum egyszer tegye meg! Ugyanis azt a jóleső lelki állapotot csak átélni lehet, leírni nem, mit érez az, aki létfontosságú vért adományoz az arra rászorulóknak. A hazai egészségügyi intézmények vérellátása éves szinten nagyságrendileg 390 000 véradással biztosítható, így a folyamatos, biztonságos ellátáshoz körülbelül napi 1600-1800 véradóra van szükség. Az Országos Vérellátó Szolgálat munkanapokon 60-70, évente közel 15 000 helyszínen várja az önkéntes jelentkezőket.

Ám hiába a jószándék, nem mindenki adhat vért, ezért a véradásnak precíz protokollja van. Minden esetben megnézik a jelentkező hemoglobin szintjét is, és amennyiben a megadott érték alatt van, az illető nem adhat vért. Előfordulhat, hogy egyeseknek az újdonság erejével hat a tény, de a véradásból való kizárás egyik leggyakoribb oka nem más, mint a vér alacsony hemoglobin szintje, amelynek hátterében a vashiány áll.

Vérszegényen tehát senki nem adhat vért, előbb a vérképét kell rendezni. De, amikor vashiány miatt nem tud valaki vért adni, nem kell kétségbe esni. A vashiány legegyszerűbben vasban gazdag táplálkozással előzhető meg, de ha a hemoglobinszint alacsony, szükség lehet a vas pótlására. Természetesen azért nem ilyen egyszerű a képlet, ezért érdemes magának a vashiánynak az okát kideríteni ahhoz, hogy a vaspótlás és vashasznosulás valóban hatékony legyen.

Ki lehet véradó?

Véradásra jelentkezhet minden 18 és 65 év közötti férfi és nő, aki legalább 50 kilogramm testsúlyú, egészséges felnőtt. Férfiak évente akár ötször, a nők maximum négyszer adhatnak vért, és minimum 56 napnak kell eltelnie két véradás között. Alkalmanként 450-500 ml-t, és utólagos ellenőrző vizsgálatokhoz még négy kémcsőnyi vért vesznek le.

Első véradóknál az első feladat mindig a vércsoport meghatározása, rögtön utána pedig a vér hemoglobin (vérfesték) koncentrációját nézik meg. Ha a vizsgálat során bármilyen eltérést (tehát nem csak vashiányt) találnak, akkor időlegesen (3 hónapra) vagy véglegesen kizárják a donort a véradásból.

Ideiglenes és végleges kizárások

Időleges kizárást akkor alkalmaznak az Országos Vérellátó Szolgálat szabályai szerint, ha a kívánatosnál (férfi: >135 g/l; nők: >125 g/l) alacsonyabb hemoglobinszintet mérnek. Természetesen ideiglenes kizárás előfordulhat más okból is: nátha, torokgyulladás, herpesz esetén, vagy műtétek után is, végleges kizárás pedig egyes fertőző megbetegedéseknél, mint a HIV-veszélyeztetettség, vérképzőszervi betegségek, kezeletlen magas vérnyomás betegség és egyéb diagnózisok során történik.

Azok a rendszeres véradók, akik vérére pedig a ritka vércsoportjuk (az aranyvérnek nevezett „0” Rh negatív) miatt többször is szükség van, gyakran épp azért nem adhatnak vért, nehogy vérszegényekké váljanak, hiszen nekik nehezebben találnak megfelelő vért.

Ha a vashiány a ludas

A vér az emberi test egyik legfontosabb alkotóeleme. Legfontosabb feladata az oxigén, a szén-dioxid, a tápanyagok, salakanyagok és hormonok szállítása, de fontos szerepet játszik a szervezet hőháztartásában és a kórokozók elleni védelemben is.

A vashiánynak több oka és több fokozata is lehet, a legsúlyosabb a vashiányos vérszegénység. Sokan csak enyhe vashiánnyal küzdenek, amire például fáradékonyság, szédülés, sápadtság, koncentrációs zavarok, hajhullás, körömtöredezés hívhatja fel a figyelmet. Ezek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőséget, és vaspótlás nélkül súlyosbodnak, a tünetek erősödnek, sokasodnak. A vashiány egyik leggyakoribb oka a fogyókúra, a nem megfelelő diéta, nőknél az erős menstruációs vérzés.

Amikor a vashiány vashiányos vérszegénységgé fokozódik, a tünetek már kifejezetten  súlyosak,  határozottak, akár a szervezet összeomlásához is vezethetnek. Ilyenkor már gyors, infúziós vaspótlás szükséges amellett, hogy az okot megtalálják, és megszüntessék. A háttérben állhat hosszantartó, helytelen táplálkozás is, de lehet akár autoimmun, vagy vesebetegség, krónikus felszívódási zavar, vagy vérveszteség.

Tippek a megfelelő mennyiségű vasbevitel eléréséhez

A rendszeres véradóknak érdemes vasban gazdag étrendet követniük. Az állati eredetű vas sokkal jobban felszívódik, a növényi kevésbé, de egyéni döntés, hogy ki mit részesít előnyben, a húst vagy a zöldségeket.

A magas vastartalmukról elhíresült élelmiszerek közé tartoznak a  vörös húsok, a máj, a tojás, a spenót, a brokkoli, a lencse, az étcsokoládé, a gomba, a cékla, a petrezselyem, a szeder, a csicseriborsó vagy akár a héjában főtt burgonya is. A rutinos önkéntesek a véradás előtt kicsit rákészülnek, s különösen odafigyelnek az étkezésükre.

Ezen túlmenően azonban érdemes nem csak laikus módon, egyedül megoldani a vashiányt, ha véradáskor fény derül rá. Ajánlott a patikában tanácsot kérünk, ahol gyógyszerminőségű vaskészítményt vásárolhatunk. A legjobb, ha a háziorvossal konzultálunk, laborvizsgálatot csináltatunk. Ez alapján dönthető el, hogy B-vitamin-pótlásra is szükségünk van-e, vagy elég a vaspótló gyógyszer szedése, minimum 3 hónapon át. Fontos, hogy vashiány kezelésére a vastartalmú táplálékkiegészítők nem alkalmasak. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy a drogériák polcain sorakozó vaskészítmények csak a táplálék kiegészítésére – ahogy az a nevükben is benne van – szolgálnak, sem megelőzésre, sem vashiány kezelésre nem alkalmasak.