Madonna, Eminem, Ed Sheeran, Katy Perry, Kanye West, Presser Gábor. Nemcsak az közös bennük, hogy valamennyien zenészek, hanem az is, hogy mindannyian voltak már érintettjei plágiumügyeknek. Vagyis, amikor valaki úgy játszik el egy dalt, hogy azt vagy ahhoz nagyon hasonlót egyszer már megalkottak és szerzői jogi védelem alatt áll. A zeneiparban ez amúgy sem ritka, se szeri, se száma ezen ügyeknek, nemcsak híres művészeknél, hanem a még be nem futottaknál is. Van egy biztos megoldás arra, hogy hogyan bizonyítsuk igazunkat, ha valaki jogtalanul használja föl saját szellemi termékünket.
Ed Sheerant háromszor is megvádolták azzal, hogy ellopta mások zenéjét. Sőt, az egyik esetben ez év elején egy amerikai bíróság ki is mondta, hogy az ír énekes a Thinking Out Loud című, 2014-es slágerét a harmincöt éve halott Marvin Gaye 1973-as daláról, a Let’s Get It On-ról koppintotta, ezért kénytelen volt utóbbi örököseinek 100 millió dollárt fizetni. Ezzel azonban még nem volt vége Sheeran idei vesszőfutásának, a május elején Justin Bieberrel közösen rögzített, I Don't Care című slágeréről derült ki, hogy az kísértetiesen hasonlít Cheryl 2014-es, ráadásul azonos című számára.
Mélyen kellett a zsebébe nyúlnia Katy Perry-nek is. Egy Los Angeles-i bíróság döntése szerint 2,7 millió dollárral kellett kárpótolnia Marcus Grayt azért, mert a rapper Joyful Noise című, 2008-as dalának egyes elemeit használta egyik legnagyobb slágeréhez, a 2013-ban megalkotott Dark Horse-hoz.
Madonna állt már mindkét oldalon, vagyis volt vétkes és áldozat is. Egy belga bíróság 2005-ben adott helyt az ország egyik zeneszerzője, Salvatore Acquaviva panaszának, miszerint a díva Frozen című nótájának néhány taktusa az ő egyik 1979-es számából, a Ma vie fout le campból származik. Hét évvel később, 2012-ben viszont már ő vádolta meg Lady Gagát, mondván, az ugyancsak öntörvényű hölgy Born This Way című számával lekopírozta az ő Express Yourself c. slágerét. Végül Madonna nem vitte bíróságra a dolgot, mivel – mint egy interjúban elárulta – nagy rajongója jóval ifjabb énekestársának, aki rögtön reagált is, akként, hogy a tisztelet kölcsönös, noha a plagizálás vádját Gaga kereken elutasította.
Az internet csalfa bája
Nemcsak a hírességek, hanem a – talán még csak egyelőre – nem neves zeneszerzők is járhatnak úgy, hogy lekopírozzák a műveiket, anélkül, hogy arra előzetesen engedélyt kértek volna tőlük, és fizetnének nekik szerzői jogdíjat. A másoláshoz szükséges „alapanyagot” ma már alapvetően az internetről szerzik be, ott ugyanis minden elérhető, letölthető. Sokan viszont elfelejtik, vagy nem veszik tudomásul, hogy az online tartalmak felhasználása nem feltétlenül jogszerű vagy ingyenes. Hiába sokkal egyszerűbb és olcsóbb letölteni például egy zenét a netről, mint elkészíteni, nem biztos, hogy jogszerűen használhatjuk fel azt, például a saját weboldalunk vagy egy marketinganyag háttérzenéjeként.
Ebbe a hibába esett például az új-zélandi kormánypárt 2017 tavaszán, midőn Eminem Lose Yourself számával kampányolt, anélkül, hogy erről a rappert értesítette volna. Emiatt a bíróság 600 ezer új-zélandi dolláros (akkori árfolyamon mintegy 100 millió forintos) kártérítést ítélt meg Eminemnek, aki a pénzt a közép- és észak-amerikai hurrikánáldozatoknak ajánlotta fel.
Idehaza pedig egy, a ferihegyi Liszt Ferenc repülőtér mellett felhúzott szálloda szedett le az Audio Jungle stockzene-tárból egy háttérzenét a kampányfilmjéhez úgy, hogy azért nem fizetett. Pedig közel sem kellett volna olyan mélyen a zsebébe nyúlnia, mint az előbbiekben említett esetekben pénzbüntetésre ítélt sztároknak, lévén, hogy az ominózus oldalon mindössze 19 dollárért komplett zenéket lehet vásárolni. Perre ez esetben sem került sor, a cég ugyanis a felelősséget az „adminisztrációs hibát elkövetett” alvállalkozójára tolva, a jogtiszta zene megvásárlásával orvosolta a helyzetet.
Sokan bíznak abban, úgysem derül ki, hogy engedély nélkül használják az adott tartalmat, mivel arra appellálnak, csak nem veszi észre a jogtulajdonos a plágiumot. Ezt gondolhatta Kanye West is, amikor a 2013-ban megjelent Yeezus című albumán szereplő New Slaves című dalában az igazából csak Magyarországon kultikusnak számító – hiszen a mi nyelvünkön íródott és előadott –, 1969-ben megkomponált Gyöngyhajú lányt használta fel. Amikor erre a szerzők, Presser Gábor és Adamis Anna rájöttek, 2016 májusban 2,5 millió dolláros kártérítésre vonatkozó keresetet nyújtottak be a rapper ellen a New York-i szövetségi bíróságon. Végül peren kívüli megegyezés született – hogy mennyiről, azt nem tudni, mivel a megállapodást a felek zártnak nyilvánították, amelynek tartalmáról ebből kifolyólag sem az érintettek, sem ügyvédjeik nem nyilatkozhatnak.
Nem ígéret, bizonyíték
Ha valaki felfedezi, hogy az általa megalkotott zenét – vagy fotót, szöveget – jogtalanul lemásolták, akkor érdemes közjegyzőhöz fordulnia. Ő ugyanis jogosult tanúsítani, hogy egy zene, fotó, szöveg valóban ott volt egy adott pillanatban, egy adott weboldalon. Ez pedig fontos bizonyíték lehet egy perben vagy egy peren kívüli egyezségben, akkor is, ha közben törlik az internetről a jogtalanul felhasznált tartalmat. A közjegyzői tanúsítvánnyal olyan ütőkártya kerül a sértett kezébe, amellyel a jogsértést elkövető könnyen sarokba szorítható, így megspórolhat egy elhúzódó pereskedést. A hiteles bizonyítékkal ugyanis egyrészt lehet kérni, hogy a másik fél fizessen a szerzői joggal védett tartalmunk jogosulatlan közléséért. Másrészt, ha mégsem születik megegyezés, akkor a közjegyző által rögzített tények később egy bírósági perben bizonyítékként felhasználhatók – közokirati erővel bizonyítják a benne foglaltakat, azaz az ellenfélnek kell bizonyítania, hogy nem igaz, ami benne van.
Az ezen közjegyzői eljárás a ténytanúsítás, mely során a közjegyző közhiteles leírást, fényképet, kép- vagy hangfelvételt készít minden olyan részletről, technikai információról – akár még arról is, hogy milyen típusú böngészőben nyitotta meg azt a weboldalt, ahova a jogsértő tartalom fel volt töltve –, amelyek egy jogvita során bizonyítékul szolgálhatnak. Fontos, hogy a hangsúly a tényszerűségen van: azaz a közjegyző nem von le következtetést, és nem állapítja meg azt sem, hogy az adott esemény vagy állapot jogos vagy jogellenes, de mindent tanúsít, amit ő maga észlel.
Érdemes mielőbb, akár azonnal felkeresni a közjegyzőt, aki munkanapon nagy eséllyel még aznap és még azelőtt el tudja végezni a ténytanúsítást, hogy a rögzíteni kívánt tartalmat eltávolítanák. A ténytanúsítás bármelyik közjegyzőtől kérhető, ha azonban helyszíni eljárásra van szükség, akkor csak az adott helységre illetékes közjegyzőnél lehet kérni.
Kiemelten fontos lehet a közjegyzői ténytanúsítás akkor, ha egyes tényeket a későbbiekben már nem vagy csak nagyon körülményesen lehetne bizonyítani. Ezért kiválóan alkalmas a ténytanúsítás arra is, hogy megvédjük a szellemi termékünket. Ha idegen oldalakon (Facebook, honlapok) a forrás megjelölése nélkül idéznek tőlünk, vagy használják fel a szerzői jogvédelem, illetve szabadalmi oltalom alatt álló termékünket, forduljunk közjegyzőhöz, mert a ténytanúsítás igazolni fog minket akkor is, ha közben eltűntetik a tartalmakat.
A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőt mint független és pártatlan hatósági személyt. A közjegyző a hatósági jogszolgáltató tevékenysége során a jelenlétében történt tényeket és eseményeket közhitelesen tanúsítja. Ebből következik, hogy a közjegyzői okirat mint közokirat teljeskörűen bizonyítja a benne foglalt adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban részletezett események megtörténtét és körülményeit. A közjegyző által készített irat tehát olyan közokirat, amely egyúttal különleges bizonyító erővel is bír. A közjegyző tevékenysége a közhitelességet testesíti meg, működéséhez és eljárásához közbizalom fűződik.
|