Sorozatok, amik megértőbbé, elfogadóbbá, érzékenyebbé tettek minket

A Samsung a cég 50 éves évfordulója alkalmából elkészített QLED-kutatásából többek között kiderül, hogy az európai válaszadók 57 százaléka nézett már például olyan tévéműsort, amelynek hatására alakult vagy megváltozott olyan fontos társadalmi kérdésekről alkotott véleménye, mint a klímaváltozás, a szegénység vagy a diszkrimináció. A válaszadók kétharmada pedig úgy fogalmazott, hogy szeretne több, aktuális történéssel foglalkozó műsort látni.

A jó hír, hogy már most is rengeteg olyan sorozatot érhetünk el, akár valamelyik csatornán, akár a már okostévéken keresztül is elérhető streaming-szolgáltatásokon keresztül, amelyek teljesítik ezeket a feltételeket. Lássuk, melyek voltak a közelmúlt legmeghatározóbb sorozatai, úgy hazánkban, mint külföldön egyaránt.

Mi magyarok már régebben is foglalkoztunk társadalmi kérdésekkel

Tény, hogy ha nagyon szigorúak vagyunk, a közelmúltba nehezen fér bele a nyolcvanas évek végén indult és a kilencvenes évek Magyarországának meghatározó tévés élményévé vált sorozat, amelyet, ha teleregénynek nevezünk, máris mindenkit tudja, hogy a Szomszédokról van szó.

Mégis itt a helye, hiszen a rendszerváltás Magyarországán sok fontos változásról, újdonságról a sorozat szereplőin keresztül értesülhettünk. Adózási változások, a határon túli magyarok ügye, vagy épp az 1989 után kibontakozó magánvállalkozások ügyes-bajos dolgai épp úgy megfértek a gazdagréti panelház lakóinak gondolatai között, mint a külföldi munkavállalás, a kereskedelmi tévék megjelenése vagy az évtizedre jellemző maffiaharcok.

Ha viszont valóban a közelmúltra koncentrálunk, feltétlenül meg kell említenünk az HBO saját gyártású, Aranyélet című szériáját, amely hasonló kérdéseket feszeget, azonban hamisítatlanul mai, modern köntösben.

Az Aranyélet vállalkozói ugyanis már a politikai élet nagyágyúival is összeszűrik a levet, és bár az ügyes forgatókönyvírásnak köszönhetően nem konkrét, létező személyeket látunk a képernyőn, pontosan tudjuk, hogy kiről, kikről lehet szó.

Az ezredforduló a sorozatok megújulását hozta

A kilencvenes évek alkonyán megjelenő új generációs tévésorozatok már nem a korábbi évtizedek minőségét hozták, látványos fejlődés indult meg ugyanis, ezen a téren. Az olcsó háttereket profi díszletek, a konzervnevetést stúdióhang váltotta, a jobbára ismeretlen sorozatszínészek mellett pedig megjelentek a filmvilág nagyágyúi is, akik egyre inkább ráéreztek, hogy egy sorozatban szerepelni alkalmasint jobb karrierdöntés és bevételi lehetőség is lehet, mint évi egy-két mozifilmet leforgatni, aztán reménykedni, hogy az betalál-e a közönségnél. A sorozatokban ezzel szemben hétről hétre lehet lenyűgözni a közönséget, így a színész „személyes brandjének” is jót tesz, ha gyakrabban van szem előtt.

Bár elsőre meglepően hangzik, de fontos mérföldkő a sorozatok előretörésében a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, amelynek eredményeként ugyanis az Egyesült Államokban sokan szorongtak attól, hogy nyilvános helyre menjenek. Természetesen az élet nem állt meg, azonban a statisztikákat elnézve látható, hogy a szabadidős tevékenységek terén a biztonságos otthoni tévézés komolyan előretört.

Ezt a félelmet ügyesen lovagolta meg a Fox 24 című sorozata, amely merőben új formátumával abszolút újítónak számított az ezredforduló környékén. A majdnem valós időben játszódó epizódok témája ugyanis épp a terrorizmus, illetve a terroristák ellen küzdő szövetségi ügynökök körül forgott, ami a tragikus eseményeket követően abszolút „ideget ért” az USA közönségénél.

A 24 formátuma és az izgalmas történetvezetés miatt azonban világszerte is hatalmas sikernek bizonyult és sokat tett azért, hogy Kiefer Sutherland új életet tudjon lehelni addigra már kissé hanyatló karrierjébe. Emellett, a széria egyik fontos szereplője, a David Palmer elnököt alakító Dennis Haysbert sokak szerint komolyan hozzájárult Barack Obama 2008-as megválasztásához.

Elfogadóbbak lettünk, megismertük a reklámőrülteket

A sorozatok sokat tettek a különféle kisebbségekhez tartozók elfogadásának növekedéséhez is, a Samsung kutatása ezt alá is támasztja, az európaiak 44 százaléka szerint ugyanis a faji és etnikai reprezentáció drasztikusan javult az elmúlt években. Ezen a ponton feltétlenül meg kell említenünk a Don Cheadle és Kristen Bell nevével fémjelzett House of Lies című sorozatot, amelyben a főszereplő tinédzser gyereke genderfluid, azaz sem fiúként, sem lányként nem azonosítja magát. Apróság, mégis rendkívül progresszív, hogy egy ilyen családot teljes természetességgel ábrázoltak a képernyőn, amikor nálunk még csak kevesen tudták, hogy mit jelent ez a kifejezés.

A Mad Men című sorozat is kiemelkedik az elmúlt évtizedből, jelentős részben Jon Hamm karizmatikus alakítása miatt, azonban abból a szempontból is fontos, hogy a XX. század hatvanas-hetvenes éveinek társadalmi változásait is bemutatta a főszereplők kalandjai mellett. Amiért pedig itt megemlítettük annak az az oka, hogy ebben a sorozatban vált ismerté az az Elizabeth Moss, aki napjaink egyik legsúlyosabb társadalmi problémáját, a nők elnyomását boncolgató A szolgálólány meséje című szériában nyújt emlékezetes alakítást.

A ma már Oscar-díjas Rami Malek is egy sorozatnak köszönheti a világhírt, ráadásul milyen fontos sorozatnak: a 2015-ben debütált Mr. Robot ugyanis amellett, hogy izgalmas techno thrillernek bizonyult, a középpontba állította a mentális betegségek kérdését, amely korunk egyik legkomolyabb társadalmi problémája. Nem véletlen, hogy Malek alakítását Emmy-díjjal ismerték el.

Két kakukktojást hagytunk a végére, az első a South Park, amely ugyan még bőven a múlt évezredben – egészen pontosan 1997-ben – indult, kolosszális sikerének köszönhetően azonban nem, hogy a mai napig tart, de Trey Parker és Matt Stone 2022-ig leszerződött a Comedy Centrallal a folytatásra. A siker nem véletlen, a South Park bohókás, papírból kivágott figurákra emlékeztető szereplői ugyanis kíméletlenül lecsapnak bárkire és bármire, ami a közérdeklődés középpontjában áll, legyen szó a szcientológusokról, a pedofíliáról, ismert sztárokról, politikusokról, szexről vagy épp videojátékokról. A kendőzetlen és szókimondó stílusú tanmesék közös jellemzője, hogy az egyes epizódok végére valamiféle konszenzus azért csak-csak kialakul és mindenki rájön, hogy alapvetően nem jó dolog mások életébe beleavatkozni.

A másik a House of Cards című sorozat, amely ugyan nagy sikernek örvendve mutatta be a politikusok intrikáit és a hatalom hátsó szobákban megköttetett alkuinak világát, azonban Kevin Spacey szexuális zaklatási botránya egy csapásra megpecsételte a széria sorsát.

Bár az HBO nem habozott a botrány után azonnal kirúgni a nemi erőszakkal is megvádolt színészt, a sorozatot csak döcögősen tudták újraindítani, immár Robin Wright főszereplésével. Ettől függetlenül megéri az időnket, mert valóban hátborzongató pontossággal világít rá arra, hogy a hatalom hogyan torzítja a politikusok személyiségét.