Mítoszok az automatizációról, a robotokról és az ipar 4.0-ról
A felgyorsult digitalizációnak és a fogyasztási szokásokban történt változásnak köszönhetően óriási átalakuláson megy keresztül az ipar és a munkaerőpiac. Gyakorlatilag nincs olyan ágazat, amelyre ne lenne jellemző a munkaerőhiány, ám ezzel párhuzamosan az automatizáció és az intelligens rendszerek terjedése új távlatokat nyit a termelés és a logisztikai folyamatok racionalizálásában, illetve a hatékonyság növelésében.
Nem ma kezdtük
Bár a gazdaság robbanásszerű fejlődése kapcsán csak az utóbbi években beszélünk Ipar 4.0-ról, az újabb technológiai forradalom valójában már hosszú évtizedekkel ezelőtt kezdetét vette – és a jelek szerint még jó darabig kitart. Az ipari automatizáció a hetvenes évektől kezdve folyamatos: a pontosságot, gyorsaságot igénylő műveleteknél, veszélyes feladatok ellátásában egyre inkább kiváltják a gépek az emberi munkaerőt. Az ipari gépek, automata állványkiszolgáló gépek és rakodók, szállítópályák már régi, jól bevált eszközöknek számítanak. A fejlődés azonban szükségképpen a 21. században is folytatódik, hiszen a gépek bár konkrét feladatok ellátására alkalmasak, a változó folyamatokhoz nehezen alkalmazkodnak. Az Ipar 4.0 tehát a rugalmasságra, adaptivitásra is igyekszik megoldást találni, amiben a mesterséges intelligencia jelenthet segítséget. A hangsúly ma már az automatizálás és az információtechnológia konvergenciáján van: az IoT (Internet of Things, vagyis minden eszköz online összeköttetése), az okoseszközök alkalmazása, illetve a kollaboratív – ember-gép – munkavégzésre alkalmas robotok, a big data elemzés alapján történő szimuláció és rendszeroptimalizálás jellemzik napjaink fejlődését.
Ám a gyors fejlődést hozó 20. és 21. századnak a korábban megindult gazdasági és társadalmi változások ágyaztak meg. Mindez a társadalomtudósokat is élénken foglalkoztatta, és egyszersmind számos teóriának, illetve téves – vagy épp helyes – jövendölésnek is táptalajául szolgál. Mind közös vonása, hogy a technológia és a munkaerő viszonyát firtatják.
A modern társadalomtudományok egyik legmeghatározóbb alakja, Karl Marx úgy vélekedett, hogy a kapitalizmus legfőbb hozadéka, hogy állandóan törekszik a termelékenység, a hatékonyság fokozására, amelyben előbb-utóbb fontos szerepe lesz a gépeknek, az automatizált mechanizmusoknak. Úgy vélte, az automatizálás folyamatát nem kizárólag a technológia fejlődése teszi lehetővé, hanem a magas szintű munkamegosztás is. Ebben az emberi munkaerő egyszerű, ismétlődő feladatokat lát el, amely a gépek fejlődésével könnyen kiváltható lesz. Így a munkaidő is csökkenhet. John Maynard Keynes a modern makroökonómia megteremtője szintén azt jósolta, hogy a technológia fejlődése miatt csökkenni fog a munkanapok száma, emiatt mindenkinek több ideje jut a pihenésre. Jövendölése szerint 2030-ra az emberiség már olyan magas technológiai szintre jut, hogy a 15 órás munkahét lesz általános a mostani 40 óra helyett.
Hogy így lesz-e vagy sem, egyelőre nem tudjuk. Ám az automatizáció – például az állványkiszolgáló gépek, szállítópályák – áldásos hatásai mellett megjelentek olyan vélemények is, amelyek szerint, ha a gépek veszik át az emberek munkáját, akkor az társadalmi katasztrófához fog vezetni, hiszen az élet egyik legfőbb értelme: a munka. Mások – ezzel az állásponttal nem vitatkozva – azt hangsúlyozzák, hogy a gépek térnyerésével megváltoznak az emberi munkaerőre váró kihívások is, hiszen épp azokra, a gépekkel (egyelőre) el nem végezhető feladatokra kell szakosodniuk, amelyek kreativitást, gyors analizáló képességet, vagy épp szellemi, lelki érzékenységet igényelnek. A mesterséges intelligencia ugyanis várhatóan nem fogja minden területen kiváltani az embereket.
Ráadásul az eddigi tapasztalatok nem feltétlenül igazolják azokat a teóriákat, amelyek szerint az automatizáció terjedésével nőne a munkanélküliség. Legalábbis erre utalnak a statisztikai adatok: Az Egyesült Államokban működő Nemzeti Gazdaságkutató Intézet (National Bureau of Economic Research, NBER) összesítése szerint: a világ egyik legfejlettebb – az automatizációra a leginkább nyitottak közé sorolható – gazdaságának számító USA-ban 1948-ban alig haladta meg a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási rátája az 58 százalékot. Meredek felívelés a hatvanas évek legvégén indult meg és meg sem állt a nyolcvanas évek végéig, illetve a 67 százalékos szintig. A rátát csak a 2008-ban kitörő gazdasági krízis tudta letörni, ám a foglalkoztatási szint nem esett 63 százalék alá.
Az International Federation of Robots (IFR) adatai szerint a kétezres évek második fele valóságos robbanást hozott az ipari robotok – vagyis az automatizáció – terén. 2007 és 2017 között megduplázódott ezeknek a robotok a száma az USA-ban és Európában is, míg az ázsiai régióban megtriplázódott. A tengerentúlon a válság előtt évi húszezer robotot vettek a termelő és logisztikai cégek, ami tíz év alatt évi bő negyvenezerre nőtt. Azaz a statisztikák alapján az automatizációból nem következik a munkahelyek tömeges felszámolása.
Az ipar nem vár
Bár a technológia generálta társadalmi és gazdasági forradalom már zajlik, a folyamat végét még senki nem látja. Egyelőre csak az látszik biztosan, hogy a kérdések rendkívül összetettek, hiszen egész nemzetgazdaságok jövőjét határozzák meg. És jól látható az is, hogy az ipari termelő cégek nem filozofálnak, inkább lépnek. Egyre több társaság hoz létre olyan üzemeket, amelyekben kisebb-nagyobb folyamatokat (mint például anyagellátás, csomagolás, raktározás) automatizálnak. Ez egyrészt megoldást jelent a kínzó munkaerőhiányra, csökkenti a termelés korlátozásának a munkaerőhiányból fakadó kockázatát, miközben a növekvő fogyasztás a termelékenység fokozására ösztönöz, másrészt pedig jelentősen növeli a versenyképességet. Néhány éven, évtizeden belül tehát már valószínűleg nem az olcsó munkaerő, hanem az olcsó energiaárak fogják meghatározni, hol éri majd meg termelni. Hiszen az élőmunka kiváltásával nem a munkabérek, hanem az automatizált rendszerek működtetéséhez szükséges energia fogja jelenteni az egyik legnagyobb kiadást a termelő cégek számára. Ám mindez elsősorban a gyártókra érvényes, hiszen a szolgáltatói szektor – legyen szó lényegében bármely alágazatról – jellemzően a helyi igények kielégítésére épít. Szakemberhiány azonban itt is van, mint ahogy technológiai fejlődés is.
Amikor az Ipar 4.0 folyamatait, működését írjuk le, egy sor olyan fogalmat használunk, amelynek jelentését ismerni véljük, mégis helytelenül használjuk. Az egyik kulcsfogalom az automatizáció: ez azt a folyamatot takarja, amikor egyes munkafolyamatok – anyagmozgatás, összeszerelés –végrehajtása egyre inkább közvetlen emberi beavatkozás nélkül, gépekkel történik. Minél inkább magasabb egy munkafolyamat automatizáltsági foka, annál inkább igaz rá a humán erőforrás-mentesség.
Az automatizált termelés részegységei lehetnek a gépek, amelyre egyre gyakrabban a robotizáció szót használjuk. Ez tehát az egyes munkafolyamatok ellátására utal, ami részét képezi egy nagyobb – automatizált – struktúrának.
A mesterséges intelligencia (AI) leegyszerűsítve az önálló működésre és tanulásra képes gépeket, rendszereket jelenti. E fogalommal azokat az eszközöket, folyamatokat írjuk le, amelyek nemcsak a beléjük táplált feladatokat képesek ellátni, hanem állandó emberi beavatkozás nélkül tudnak válaszolni környezeti behatásokra. Mivel a minta az ember, ezért fontos szempont az is, hogy a mesterséges intelligenciával ellátott eszköz képes legyen hasonlóan viselkedni, mint egy természetes intelligenciával rendelkező élőlény. Fontos szempont továbbá, hogy a gép képes legyen viselkedését célszerűen és megismételhető módon változtatni, vagyis tanulni – ez utóbbi vonás az, ami a modern AI-kutatásban előtérbe került, és jelenleg a kifejezéssel legjobban azonosítható.
Élen jár a logisztika
A leglátványosabb átalakuláson minden kétséget kizáróan a logisztikai iparág megy keresztül mind a raktározás, mind pedig az árukészlet-nyilvántartás vagy az áru mozgatása és szállítása terén. Ezt a technológiai fejlődést a keresleti oldal is húzza, a webáruházak felfutásával ugyanis néhány év alatt megtöbbszöröződött a személyre szabott árutovábbítások mennyisége. Itthon a növekvő munkaerőhiány is jelentős szerepet játszik a technológia terjedésében. Szintén ösztönzőleg hat a logisztikai fejlesztésekre az ipari igények növekedése. Hiszen a vállalati ügyfelek mindenekelőtt időt és energiát igyekeznek megspórolni, azaz jobban megéri nem a részfeladatokkal bajlódniuk, hanem egy kézből megrendelni mindent egy professzionális szolgáltatótól, ami a logisztikát érinti. Legyen szó a raktárban található áruk igény szerinti összeválogatásáról (komissiózás), csomagolásról, címkézéséről, illetve az áruk célhelyre szállításáról és a visszáru kezeléséről.
Mindezen feladatok gyors és pontos elvégzése, illetve a különböző munkafázisok összehangolása ma már elképzelhetetlen a folyamatok automatizálása nélkül. A megnövekedett rendelési igények, és a munkaerőhiányból fakadó kockázat miatt a versenyképes raktári működéshez nélkülözhetetlen tehát az áruk percre készen nyilvántartott raktározása, követése és optimalizált mozgatása is, legyen szó automata anyagmozgatásról vagy intelligens irányító rendszer által támogatott emberi munkavégzésről. Ennek megfelelően ma már egy valóban modern raktárban ember helyett automata gépek végzik az áru mozgatását, ki- és betárolását. Emberi erőforrásra általában már csak az értékteremtő és összetettebb munkafolyamatokban, mint a rendelés összeállításában és ellenőrzésében, illetve az áru raktáron kívüli mozgatásában van szükség.
Mindenre van megoldás
A logisztika automatizálása rendkívül összetett feladat, amelyet jól példáz a teljes rendszereket szállító QLM Logistics Solutions egy állatgyógyszer-forgalmazó csoportnak tervezett és megépített megoldása is. A feladat rendkívül összetett volt, hiszen nemcsak nagykereskedemi tevékenységet folytat a cég, hanem webáruházat is üzemeltet. A különbség igen nagy, hiszen a viszonteladóknál egy megrendelésen belül a nagyobb számú rendelési sor, a soronkénti több tétel a jellemző, míg a lakossági értékesítésnél a megrendelések jellemzően néhány tételsorból állnak. A fő kihívást a komissiózási folyamatok eltérő jellemzői okozták, hiszen míg a nagykereskedelmi komissiózás során megrendelésre végzik a termékek gyűjtését, addig a kiskereskedelmi igényeket gyűjtőkomissiózással (egyszerre több megrendelés összegyűjtésével) teszik hatékonnyá. A megoldás központi eszköze egy speciálisan kialakított automata szállítópálya rendszer, amely összeköt négy komissiózó zónát és két ellenőrző/csomagoló zónát, mindezeket három szintben eltolt járófelülettel. A szétválasztás alapelve a színfelismerés. A két eltérő komissiózási folyamat ládái eltérő színűek, de azonos típusúak. A szállítópálya rendszer a színeket felismerve tud döntést hozni, hogy az adott láda egy irányváltási ponton merre menjen tovább.
Amikor az Ipar 4.0 folyamatait, működését írjuk le, egy sor olyan fogalmat használunk, amelynek jelentését ismerni véljük, mégis helytelenül használjuk. Az egyik kulcsfogalom az automatizáció: ez azt a folyamatot takarja, amikor egyes munkafolyamatok – anyagmozgatás, összeszerelés –végrehajtása egyre inkább közvetlen emberi beavatkozás nélkül, gépekkel történik. Minél inkább magasabb egy munkafolyamat automatizáltsági foka, annál inkább igaz rá a humán erőforrás-mentesség.
Az automatizált termelés részegységei lehetnek a gépek, amelyre egyre gyakrabban a robotizáció szót használjuk. Ez tehát az egyes munkafolyamatok ellátására utal, ami részét képezi egy nagyobb – automatizált – struktúrának.
A mesterséges intelligencia (AI) leegyszerűsítve az önálló működésre és tanulásra képes gépeket, rendszereket jelenti. E fogalommal azokat az eszközöket, folyamatokat írjuk le, amelyek nemcsak a beléjük táplált feladatokat képesek ellátni, hanem állandó emberi beavatkozás nélkül tudnak válaszolni környezeti behatásokra. Mivel a minta az ember, ezért fontos szempont az is, hogy a mesterséges intelligenciával ellátott eszköz képes legyen hasonlóan viselkedni, mint egy természetes intelligenciával rendelkező élőlény. Fontos szempont továbbá, hogy a gép képes legyen viselkedését célszerűen és megismételhető módon változtatni, vagyis tanulni – ez utóbbi vonás az, ami a modern AI-kutatásban előtérbe került, és jelenleg a kifejezéssel legjobban azonosítható.
A tartalom a QLM Logistics Solutions Kft. megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
