„Egy ekkora színpadon nem lehet blöffölni” – interjú Alföldi Róberttel
Október végén derült ki, hogy a jövő nyári Szegedi Szabadtéri Játékokat záró gigantikus musical produkció rendezője Alföldi Róbert lesz. Vele beszélhettünk arról, hogy milyen West Side Story-t láthatunk tőle, szerinte melyek a darab örökérvényű aktualitásai, és miért szereti ennyire az egyik szerző, Bernstein zenéjét.
Alföldi Róbertnek nagyon tetszik, hogy részben a korabeli hírek és címlapok ihlette West Side Story-n máig erősen érezhető az alkotók szándéka, tehát hogy egy igazán fontos dologról akarnak beszélni, egy olyan társadalmi jelenségről, ami mélyen megérinti és felkavarja őket. Bár, teszi hozzá a rendező, a műfaj megkerülhetetlen klasszikusai, mint a Chicago vagy a Cabaret, ugyanezt teszik. Bernsteinék West Side Story-ja az 1957-es bemutató után hiába produkált rekordbevételeket, az eredeti céljuk nem az volt, hogy minél több pénzt keressenek vele, hanem hogy megmutassák, milyen a felelős értelmiségi gondolkodás, és a művön keresztül felébresszék a közönséget. Leginkább azzal kapcsolatban, hogy mennyire mérgező jelenség a rasszizmus és az idegen kultúráktól való zsigeri félelem.
Ugyan a West Side Story jogtulajdonosainak szigorú kikötése, hogy a darabot nem lehet modern környezetbe helyezni, a két rivális, a Jets és a Sharks bandának ugyanúgy az 1950-es évek New Yorkjában kell harcolnia egymással, miközben Tony és Maria egymásba szeretnek. „Ám ha lehetne is, az aktualizálást akkor sem tartanám különösebben lényegesnek, mert a teljesen parttalan, pusztán előítéletekből származó, ok nélküli gyűlölet sajnos egy örökké létező jelenség. Ráadásul nálunk ezt az utóbbi időben különösen húsbavágóan lehet érzékelni. Az, hogy emberek a bőrszínük miatt gyűlölik egymást, vagy csupán azért, mert mások, ma Magyarországon sem feltétlenül idegen gondolat. Így a történet már önmagában adja a párhuzamokat” – jelenti ki Alföldi Róbert.
Ő egyébként először a kilencvenes évek elején találkozott a darabbal, akkor a West Side Story-t Eszenyi Enikő állította színpadra a Vígszínházban, Kaszás Attilával és Pápai Erikával a főszerepben. „Nagyszerű előadás volt, csodálatos zene, Bernsteint amúgy is hatalmas formátumnak, különleges alkotónak gondolom, és nem csak a West Side Story miatt. Más, a kevésbé ismert, kvázi komolyzenei műveit is nagyon szeretem. Rendkívül nívós, bonyolult és erős zenét írt” – meséli Alföldi Róbert a zeneszerzőhöz fűződő viszonyáról. A tíz Oscar-díjjal kitüntetett 1961-es filmadaptáció viszont eddig valamiért kimaradt az életéből, most nemrég, a színházi bemutatóra készülve pótolta be. Ugyanakkor számára nem a film az inspirációs forrás a készülő rendezéshez, ahogy más feldolgozás sem, hanem maga az eredeti Arthur Laurents-, Leonard Bernstein- és Stephen Sondheim-féle musical.
A rendező erősen bízik benne, hogy az ő verziójában egy végletes, sűrű, érzelmileg túlfűtött előadás születik majd a West Side Story-ból az idei Szegedi Szabadtéri Játékok záró napjain. A darab szereposztása egyelőre meglepetés, a tervek szerint a névsor majd csak február környékén fog kiderülni. Egyelőre maga a rendező sem árulhat el nagy kulisszatitkokat, főleg miután a jövő augusztusi bemutató próbái csak a nyár közepén kezdődnek el. Alföldi Róbertnek ettől függetlenül, mint mondja, már a „fejében van az előadás”, de bevett szokása, hogy különösebben nem szeret részleteket elárulni a készülő darabokról.
Annyit azonban elmondott, hogy a szereplőválogatás már lezajlott, és nagyon komoly feladat volt mindkét oldalon. A West Side Story szereplőit kiválasztani mindig nagyobb kihívás, mint általában a többi zenés színház szereplőit, nem volt ez másként a darab eredeti, 1957-es Broadway-ősbemutatójára készülve sem. „Miután mégiscsak egy modern Rómeó és Júlia történetről van szó, elvárás, hogy a szereplők legyenek igen fiatalok, másrészt kiváló ének- és tánctudással kell rendelkezniük. Rendkívül nehéz, komplex szerepekről van szó, és nem csak a hosszú táncbetétek miatt. Például mindkét főszerep nagyon speciális hangot kíván. Aki Tony-t és Mariát játssza, szinte operai szintű énektudással kell rendelkeznie. Miközben színészileg is hatalmas játszanivalók vannak az előadásban” – sorolja Alföldi Róbert.
A rendező hozzáteszi, kihívást a produkció számára is bőven rejt, annak ellenére, hogy rengetegszer játszott már, és nem először rendez a fesztiválon. „Nagyon szeretek itt lenni, otthon érzem magam a városban, maximális bizalmi légkör vesz körül, amikor a Szegedi Szabadtéri csapatával dolgozom” – meséli Alföldi. Az első, itteni rendezői feladata a 2005-ös Csárdáskirálynő volt, aminek a rendezésére még az előző vezetőség kérte fel. „Tőlük származik az az igény is, hogy segítsek valamelyest megújítani a Szegedi Szabadtérit. Így jött az ötlet, hogy 2012-ben Mágnás Miskát rendezzek, mert a műsorukon korábban nem nagyon szerepelt operett. Az előadás akkora sikert aratott, hogy a következő nyáron is meg kellett ismételni” – emlékszik vissza Alföldi.
Majd egy évvel később az István, a király című rockoperát rendezte ugyanitt, most pedig úgy fog készülni csapatával a West Side Story-ra, ahogy általában a nagy nyugat-európai és amerikai, Broadway-típusú előadásokat állítják színpadra. A rendező szerint mindez leginkább azt jelenti, hogy sok próbára, így improvizációra és kísérletezésre most sem lesz lehetőség, cserébe mindent nagyon korán, pontosan kell tudni. Nemcsak neki, de összes munkatársának alaposan, előre kidolgozott tervekkel kell rendelkeznie. Míg például egy stúdiószínpadi előadásnál kivinni egy padot egy mozdulat, itt egy pad minimum 8 méter, ezért kétszer is meggondolja az alkotó, hogy eleve kell-e az adott elem a színpadra.
„Egy ekkora produkciónál csak az előkészítő munka eltart legalább egy-másfél évig. Legalább hat-nyolc ember intenzíven dolgozik azon ennyi ideig, hogy elindulhasson a próbafolyamat, ami kezdetben egy budapesti hangárban, majd a Dóm téri színpadon fog zajlani” – árulja el Alföldi. A West Side Story rendezője bevallja, a jóleső izgalom mellett a 30 méteres színpadnak és a 4 ezer fős nézőtérnek van némi ijesztő jellege. „Tény, hogy ilyenkor brutális méretekkel dolgozunk, de ha az ember jól használja ezeket a kivételes lehetőségeket, a hatás is brutális tud lenni. Egy ekkora színpadon nem lehet blöffölni, itt egyértelműen kiderül, hogy mit tudsz szakmailag, és mit nem. Ha jól csináljuk a dolgunkat, annak hatalmas, semmihez sem hasonlítható ereje és hangulata lesz: 4000 néző ugyanazt érzi, és ugyanazt sugározza magából” – mesél várakozásairól Alföldi az előadással kapcsolatban, mely előadás örök érvényűen bizonyítja, hogy a szeretet igenis legyőzheti a gyűlöletet.
A tartalom a Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft. megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
