Nissan Qashqai e-POWER teszt: kipróbáltuk a benzines villanyautót
Nem tévedés, a japán márka meglepő konstrukcióval igyekszik betemetni a belső égésű motorok és a villanyhajtás közti árkot.
Mielőtt rátérnénk az izgalmas részletekre, egy pár szó erejéig emlékezzünk meg a Nissan Qashqai legfőbb érdemeiről. A Nissannak a kétezres évek elején volt egy szedánja, a Nissan Almera, amely egy hétköznapi használatra szánt – vö. „igásló” – autó volt, különösebb blikkfangok nélkül, ellenben mérhetetlenül tartós kivitelben, olyannyira, hogy még ma sem számít ritkaságnak a hazai utakon egy-egy megkíméltebb példány.
Ezt, az akkori időszakban jolly jokernek számító modellt 2006-ban cserélték le, a Nissan pedig nagyon bátor döntést hozott, amikor nem egy itt-ott átalakított új generációs modellt küldött csatába az Almera helyén, hanem egy, ma már nyugodtan mondhatjuk, korszakalkotó, mérföldkőnek számító járgányt. Ez a Nissan Qashqai, amely, ha nem is egymagában, de sokat tett a napjainkig tartó SUV-láz kialakulásáért. A Nissan becsületére legyen mondva, hogy az azóta eltelt szűk két évtizedben nem kezdték el túlbonyolítani a bevált receptet, épp ellenkezőleg: okos, megfontolt, parányi módosításokkal mindent megtartottak, amit a Qashqai-ban szeretni lehet (van belőle elég), ami pedig első vagy második nekifutásra kevésbé sikerült, azt lecserélték jobban működő megoldásokra.
Ennek köszönhetően a harmadik generációs Nissan Qashqai pontosan azt hozza, amire a típusnév alapján számítanak azok, akiknek volt szerencséjük a korábbi változatok egyikéhez. Majdnem tökéletesen eltalált méretek, nem túlbonyolított, túlcsicsázott, hanem áttekinthető, praktikus beltér és olyan külső megjelenés, amit ma már nyugodtan nevezhetünk klasszikusnak. Kezdjük is innen a Nissan Qashqai e-POWER körüljárását.
Míg a legtöbb autógyártónál az egymást követő modellgenerációk jellemzően látványosan híznak és szélesednek – ezt némi eufemizmussal „izmosodásnak” szokták nevezni az autós újságírók –, a Qashqai dimenziói szemmel láthatóan szinte nem változtak. A 2021-ben bemutatott harmadik generáció ugyan valamivel nagyobb lett, de ez hosszúságban 3,5, magasságban 2,5, tengelytávban pedig 2 centimétert jelent – ember legyen a talpán, aki ezt szabad szemmel észreveszi.
Mégis érezhető ez a különbség, de nem kívülről. Ott megmaradt a Qashqai-ra jellemző egyedi és kifejezetten tetszetős formavilág, igaz, elölről kapott némi plasztikát: a korábbi verziók kedves bumfordiságához képest valamivel szigorúbb, ha úgy tetszik, karakteresebb lett az orra, összeszűkültek a „szemei” (azaz a kettéosztott LED-csík formájában megjelenő lámpatestek), itt-ott pedig picit szögletesebb lett a karosszéria, de épp csak annyira, amennyire egy hollywoodi sztár fiatalkori fotói különböznek saját maga későbbi, kiforrottabb megjelenésétől. Eltűnt a „babazsír”, helyette markáns arcvonások maradtak, amelyeket már messziről fel lehet ismerni.
Hátulról nézve jobban emlékeztet a korábbi generációkra, de itt is határozottabbak lettek a vonalak: a korábbi, kikerekedő formákat itt inkább konkáv, befelé hajló vonalvezetés határozza meg. Jól áll az autónak a kéttónusú fényezés, illetve az a fekete panel, amely a hátsó ablakrész helyére került, és amelynek köszönhetően jobban tud érvényesülni a karosszéria alsó, más színre fújt elemeinek luxusmotorcsónakot idéző íve. Kifejezetten ideális családi autónak is, mivel a hátsó ajtókat úgy tervezték meg, hogy csaknem 90 fokig kinyíljanak, így könnyebb a ki-beszállás, illetve a csomagok ki- és bepakolása is.
Ezzel pedig megérkeztünk az autó belsejébe, ahol tovább folytatódik a korábbi jó gyakorlatok már-már tökélyre fejlesztése. Az ülések kényelmesek, az egész beltér tágas, a hátsó ülésen utazóknak sem lehet panasza a fej- vagy lábtérre.
A sofőr előtt 12,3 hüvelykes digitális kijelzőn jelenik meg a sebesség- és a fordulatszámmérő, a két óra között pedig további információk jeleníthetőek meg, az utazással kapcsolatos információktól az energiahasználaton át a navigáció térképéig. A csúcsfelszereltséghez természetesen HUD (head-up display) is tartozik, amely a legfontosabb információkat odavetíti a sofőr szeme elé az ablaküvegre.
A jó fogású kormány gombszigeteit is átdolgozták: nagyobb, robusztusabb gombokat kapott, amelyeket könnyebb vezetés közben, odanézés nélkül kezelni. Ez komoly pirospont a tervezőknek, a korábbi generációs Qashqai-ok kormányán lévő gombok ugyanis csak bizonyos kéz- és ujjméretig használhatóak optimálisan.
A középkonzol tetején – a csúcsfelszereltségű változatnál – egy szintén 12,3 hüvelykes érintőképernyőt találunk, amelyen remekül elférnek a fontos információk, a navigációtól a médialejátszáson át a különféle applikációk és beállítások kezeléséig. Példamutató megoldás, hogy a kijelző alatt fizikai gombokkal vezérelhető a klímaberendezés, ami a közlekedésbiztonság szempontjából sem utolsó szempont, hiszen így ezt a műszeregységet is úgy tudja kezelni a sofőr, hogy közben nem kell levennie a szemét az útról.
A kartámasz és a műszerfal közötti részen találjuk a fokozatmentes automata váltó fejegységét, a vezetési módok kiválasztását lehetővé tévő kapcsolót, illetve a parkolóasszisztens és az elektromos üzemmód működtetéséhez szükséges gombokat – utóbbira még visszatérünk. A váltógomb előtt a vezeték nélküli telefontöltésre szolgáló felületet találjuk.
Óriási öröm, hogy a Nissan tervezői látszólag száműzték a műhelyükből az elmúlt évtized talán legidegesítőbb deisgnelemét, az úgynevezett zongoralakkot. Ez a csillogó, fényes fekete felület tagadhatatlanul jól néz ki, amíg az autó a szalonban áll, a használatbavétel pillanatától azonban mágnesként vonzza az ujjlenyomatokat, és gyakorlatilag folyamatosan tisztogatni kell, ha a tulajdonos nem szeretne maszatos környezetben utazni. A 2023-as Qashqai-okban ezt már nem kell keresni, a helyét szálcsiszolt fémfelület váltotta fel, de abból sincs túl sok, a műszerfal legnagyobb részét varrott bőr vagy bőrutánzat borítja. A tesztautó panorámaablaka folyamatosan természetes fényben füröszti az utasteret, ha azonban túlságosan tűzne a Nap, egy gombnyomással befedhető.
Most, hogy megismerkedtünk az autó külsejével és elfoglaltuk a kényelmes vezetőülést, térjünk át a legérdekesebb részre, a Nissan Qashqai e-POWER különlegességére. Ez ugyanis egy elektromos autó, amelyen azonban sehol nem találunk csatlakozót, amelybe beilleszthetnénk a töltőoszlopok bármelyik töltőfejét.
A Qashqai e-POWER lelke egy 190 lóerős villanymotor, azaz pontosan ugyanolyan dinamizmussal lehet vele közlekedni, ahogy azt egy elektromos autótól elvárja az ember. Az elektromos hajtáslánc ugyanis néma csendben, az azonnali nyomatéknak köszönhetően pedig rendkívül lendületesen mozgatja az 1,7 tonnás járművet. A lassításnál, fékezésnél pedig, a villanyhajtású autókra jellemző módon működik a rekuperáció, azaz a mozgási energiát a rendszer visszatáplálja az akkumulátorba, ezzel is növelve az autó hatótávját.
Apropó, hatótáv: napjainkban egy felső kategóriás elektromos autó 5-600 kilométer körüli hatótávra képes – papíron. A bőven 50 millió forint feletti prémium kategóriában találunk olyat is, amely 800 kilométert is elmegy egy töltéssel, de elektromos SUV-t nagyítóval sem fogunk találni, amely hozná a Qashqai e-POWER akár 900 kilométer körüli hatótávját. Ez tehát egy ideális autó azoknak, akik szeretnék kiélvezni a villanyhajtás előnyeit, de nem szeretnének 25-30 perces vagy még hosszabb töltéssel bíbelődni, töltőoszlopot keresgélni, applikációkkal bűvészkedni.
A megoldást egy, az elektromos rendszerhez csatlakozó, 1,5 literes, 116 kilowattos benzinmotor jelenti, amely csendben dolgozik a háttérben. Az autó mozgatásához nem járul hozzá, csupán az ideális fordulatszámon pörögve egyetlen feladatot lát el: tölti az akkumulátort. Ebből a sofőr mindössze egy rövid ideig hallható, enyhe zúgó hangot érzékelhet, amely azonban még így is halkabb, mint a mostani plug-in hibrid autókra jellemző motorzaj. Mivel a benzinmotornak nem kell alkalmazkodnia a mindenkori útviszonyokhoz – azaz nem kell erőlködnie, ha egy emelkedőt kell leküzdenie, illetve nem kell megfeszülnie, ha a sofőr padlóig nyomja a gázpedált –, folyamatosan az optimális tartományban üzemelhet, ami nagyjából 7 liter körüli fogyasztást eredményez. Nagyjából, mert az említett rekuperációnak köszönhetően a benzinmotor néha pihenőt kap, amíg az autó az akkumulátorban felgyűlt energiát használja a mozgáshoz és a fedélzeti rendszerek táplálásához.
Ami az árakat illeti, a Nissan Qashqai e-POWER listaáron 13 999 000 forinttól indul, ez az Acenta felszereltségi szintet jelenti. 15 249 000 forintért az N-Connecta, 16 499 000 forintért a Tekna csomag jár az autóhoz, míg a teszt során használt Tekna+ felszereltség induló ára 17 149 000 forint.
Összefoglalva: a Nissan Qashqai e-POWER a típustól megszokott praktikumot és esztétikumot kínálja, egy olyan technológiai újdonsággal, amely könnyedén meggyőzheti a szkeptikusokat is az elektromos autók előnyeiről.
A cikk a Nissan megbízásából a HVG BrandLab produkciójában készült, létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.