Az Opel új büszkesége, az Antara fontos feladatot kapott: töltse ki tartalommal azt az űrt, amit a néhai Frontera hagyott maga után. A terepjáró képesség mellett azóta a kényelem és a praktikum is fontos szemponttá vált az SUV-piacon, így az Antarát kiéhezett, de kritikus tömeg várta európai premierjén. Az összerakás minősége, a technikai tartalom és a biztonság mérföldekkel megelőzi elődjét. Benn ülve nem éreztem magam alárendelve a többi német vasnak, az X5-nek, az ML-nek vagy éppen a Touaregnek. Kisebb, de sokkal finomabb, érzékibb azoknál. Bár a Captiva előbb jött a piacra a dizájn elfeledteti a rokonságot, az Antara még ha koreai is, nagyon Opel. Állítólag fél évet dolgoztak azon, hogy az interiőrnek Opel szaga legyen. Sikerült. 

Az autó tetszetős, kifejezetten szépnek találtam, hamiskás, bohókás, nőies mosollyal fogadott. Kényelme pazar, a bőrülések jól tartanak, elektromosan állíthatók, hatlemezes hifije átlagos minőségben szól, a Cosmo felszereltséghez járt még tempomat, xenon-fényszóró, ülésfűtés, elektromos ülések, ablakok, tükrök, beépíthető telefon. Mindaddig elismerően bólogatunk a felsorolt alapáras extrákon, amíg nem szembesülünk az autó árával. Közel 12 millió forintot kell kifizetnünk ezért a szépséges és benzines monstrumért. Már csak ezért is jobb választás a 150 lovas dízel, amit 8,841 millióért kínálnak. A legolcsóbb Antara 2,4-es benzines, 140 lovas, ára 7,599 millió forint.

A kétszázhuszonhét lóerő ellenére halványan mozgatja a V6-os ezt a nagy testet. Padlógázzal nem csap hátba a fizika, nem dübörög fel az acél, és kis emelkedőn, autópálya-felhajtón alig férünk be egy Sziszifuszként fújtató negyventonnás kamion elé. Nem gyorsul jól az Antara. Ha már lendületbe jött, akkor kényelmesen tartja a tempót, 160-nal is könnyedén cirkál, de addig bajban van. Korábban ezt a motort más autóban nem próbáltam, nem tudom miért ilyen vérszegény. A Cadillac 3,6-osa élt a kezem alatt, az Antara 3,2-ese csak hervadt. 

De nem is a száguldásra találták ki ezt az autót, hanem családi és céges használatra. Érdekes, hogy míg a testvér Captiva kapható hétszemélyes kivitelben, az Antara nem. Praktikumból jól vizsgázik az autó: pohártartóból, tárolóból, rögzítő fülből van elég, a csomagtartó méretes, a pótkerék környékén is van hely az apróságoknak.

Könnyű terepen jártam az autóval, bírja a gyűrődést, a lökhárítók műanyagjai a kisebb odaveréseket zokszó nélkül bírják. Sárban csak az ESP kikapcsolásával tudunk zsonglőrködni, az összkerék-hajtás automatikus, felezőnk nincs, a komoly terepet felejtsük el. Van viszont lejtmenet-vezérlő, ami nagyon hasznos egy ilyen nehéz, közel kéttonnás autónál. Hasmagassága maradt átlagos, a kategóriában megszokott 20 centiméter. Merülési méylsége 45 centi, terepszögei: 24/23 fok, rámpaszöge sem túl nagy, 18,2 fok. A tesztautó 18 hüvelykes gumiabroncsai is inkább a közúti forgalmat kedvelik.

Belseje kényelmes, ergonomikus, a műszerfal sportos, csak a kopogós középkonzolról nem tud leszokni az Opel. Hiába a minőségi összerakás, az autó mélyéről, valószínűleg a csomagtartó, vagy a hátsó üléssor irányából nyiszogás, nyikorgás hallatszik folyamatosan. 

Parajelenségnek is lehetünk néha a tanúi a tesztautóban, 100 fölött néha, 130-nál mindig kigyullad az ajtó visszajelző ikon a műszerfalon és elkezd villogni a belső világítás, elöl és hátul is. Éjszaka autópályán úgy néztünk ki, mint egy zárlatos karácsonyfa. Lehet, hogy ez is az extrafelszereltség része?

Menetdinamikája, komfortja és futása személyautós. Nem hullámzik, nem inog. Nagy a hely mind az első, mind a hátsó sorban. Nem lehet panasz sem a fej-, sem a láb-, sem a válltérre. A hátsó üléssor közepén található kartámasz mágnessel csukódik. Esős időben nagyon zajos a futómű. A motor hangja nem tetszetős, nem úgy muzsikál, ahogyan mi pedálozunk. Össze-vissza, mint egy részeg kórus. Inni iszik rendesen, a 700 kilométeres tesztút során vegyes használatban 14,1 liter benzint fogyasztott 100 kilométerenként.

B. Cs.