1986. július 16-án befutott egy megrendelés a Pininfarinához, mely egyenesen a Ferraritól érkezett, és az állt benne, hogy rohamtempóban meg kellene tervezni egy közúti és versenypályás használatra egyaránt alkalmas új szupersportkocsi dizájnját.
1987. július 21-én pedig Maranellóban bemutatkozott a végeredmény, a cégalapító Enzo Ferrari által utolsóként jóváhagyott Ferrari, a Leonardo Fioravanti irányításával megrajzolt ikonikus F40, melyből 1992-ig mindössze 1311 példány készült.
Amikor nemrégiben útra keltünk Párizsba, hogy megtekintsük a világ legrangosabb veteránautós eseményei között jegyzett Rétromobile-t, csak reménykedtünk abban, hogy az ígéretes felhozatal részeként F40-essel is találkozunk majd.
Nos, a francia rendezvény minden várakozásunkat felülmúlta – több tekintetben is.
Repkednek a milliárdok
A Rétromobile előtt gyorsan még beugrottunk az RM Sotheby’s Louvre-ban megtartott árverésére, ahol alaposan szemügyre vettük azt a végül 14 milliárd forintos, vagyis 14 ezer millió forintos áron elkelt Ferrari 250 LM-et, mellyel 1965-ben megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt.
A 320 lóerős 3,3 literes V12-es motorral szerelt, alig 820 kilogramm tömegű versenyautó 1965-ös diadalát követően egészen 2023-ig kellett várni az olasz gyártó következő Le Mans-i győzelméig.
Nem kérdés, hogy a tehetős új tulaj egy darabka történelmet vásárolt magának.
1963 és 1965 között összesen 32 ilyen kocsi készült, ez konkrétan a hatodik
László Ferenc
A típus 211 versenyen indult, melyből 69-et meg is nyert.
László Ferenc
A 250 LM mellett egy 512 BB/LM is ott szerénykedett, mely 800 millió forintos értékű és eszméletlen hangú versenyautó az 1981-es Le Mans-i 24 órás futamon debütált.
470 lóerős V12-es mozgatja
László Ferenc
320 km/h a végsebessége
László Ferenc
Modernebb Ferrarit is találtunk a licittárgyak között, ez a 2015-ben készült 963 lóerős V12-es hibrid LaFerrari közel 1,5 milliárd forint ellenében cserélt gazdát:
Nyitható tetejű Aperta változatban is készült
László Ferenc
Jöhet az F40!
A LaFerrari elődje a 2002-ben debütált Enzo volt, melynek közvetlen felmenőjének az 1995-ös keltezésű F50 tekinthető, amit a cikk elején is említett F40 előzött meg az Cavallino Rampante (ágaskodó ló) emblémás gyártó szupersportkocsi felhozatalában.
A Rétromobile-on alig pár perccel az érkezésünk után máris belefutottunk egy kiváló állapotú F40-be. Konkrétan ebbe az 1990-ben készült gyönyörű példányba:
112,4 centiméter magas, 1350 kilogrammos álomautó a 80-as évekből
László Ferenc
A szélessége 3 centiméter híján 2 méter
László Ferenc
Az eddig egyetlen tulajdonossal rendelkezett és éppen új gazdára váró gyöngyszem 35 évvel ezelőtt Modenában lett forgalomba helyezve, és megvan a régi helyi olasz rendszáma is.
Az utolsó katalizátor nélküli F40-esek között jegyzett példány hosszú ideig a Ferrari múzeumban díszelgett, az árát azonban sajnos nem sikerült kiszednünk az eladó cég képviselőiből.
Van némi oldaltartása a kagylóüléseknek
László Ferenc
Nyitott kulisszás ötgangos váltó
László Ferenc
A 478 lóerő 7000-es fordulaton ébred, az 575 Nm már 4500-től lehívható
László Ferenc
Pár standdal arrébb egy másik F40-re bukkantunk, ezt az 1992-ben készült példányt 10 ezer kilométerrel árulja a második gazdája:
Az elmúlt hetekben két F40 is komoly károkat szenvedett
László Ferenc
Nem gondoltuk volna, hogy ezen a kettőn kívül találunk még újabb F40-est, de máris feltűnt a színen egy harmadik darab:
Teljesen analóg sportkocsi, kell némi tapasztalat a vezetéséhez
László Ferenc
Aztán következett a negyedik. A gyártósort 1990 március végén elhagyott kocsi 23 ezer kilométerrel vár új tulajdonosra, az árcéduláján pedig 1,1 milliárd forintos összeg feszít.
17 colos kerekeken gördül a szuperkönnyű kasztnis F40
László Ferenc
335 milliméter szélesek a hátsó gumik
László Ferenc
És hogy ne legyen unalmas a piros F40-es felhozatal, végül egy ilyen szépséget is elénk sodort az élet:
A bukólámpás szörnyeteg 4,5 másodperc alatt pattan fel 0-ról 100-ra
László Ferenc
A végsebessége 324 km/h
László Ferenc
F1 felhozatal
Több F40-et nem találtunk a Rétromobile-on, és sajnáltuk, hogy a még ritkább elődből, a 288 GTO-ból egyet sem hoztak el Párizsba, de Gilles Villeneuve 1980-as Ferrari 312 T5-ösét sem volt rossz testközelből látni:
Ferrari 312 T5
László Ferenc
Vagy itt van például 1970-ből az a Ferrari 312 B, mely 460 lóerős 3 literes V12-vel szerelt, ötfokozatú kézi váltós versenyautó Jacky Ickx munkaeszköze volt:
Ferrari 312 B
László Ferenc
Ezt a Ferrari 126 C4-et Michele Alboreto terelgette 1984-ben:
Ferrari 126 C4
László Ferenc
1985 már erről az 1,5 literes V6-os turbómotorral szerelt 156-85-ös típusról szólt az olasz istállónál:
Ferrari 156-85
László Ferenc
A 92-es szezonban Jean Alesi ezzel a 3,5 literes V12-vel felvértezett F92-vel állt rajtvonalhoz:
Modernebb Ferrari versenyautókból sem volt hiány, ez itt például Michael Schumacher F2002-es kocsija, a maga 18 ezres fordulatszámú remek V10-es szívével:
Ferrari F2002
László Ferenc
A sort egy kicsit visszafogottabb teljesítményű utcai Ferrarival zárjuk, konkrétan Michael Schumacher egykori F355 GTS-ével.
A Blu Le Mans fényezésű, Pelle Crema bőrbelsős Ferrari 1996-ban látta meg a napvilágot, és eddig 47500 kilométert hagyott maga mögött.
A kék F355 GTS-t Gianni Agnellitől kapta ajándékba Schumi
László Ferenc
Egykoron 200 ezer német márkába került
László Ferenc
S-GT 355 volt az eredeti rendszáma
László Ferenc
Ízlésesen konfigurált nyitható tetős álomautó
László Ferenc
Hatfokozatú kézi váltó
László Ferenc
381 lóerőre képes a hátul található 3,5 literes V8-as szívómotor
László Ferenc
4,7 másodperces 0-100-as szintidő, 295 km/h végsebesség
László Ferenc
8500-ig forgatható el a főtengelye
László Ferenc
