Mi sem gondoltunk arra, hogy eljutunk egy olyan helyre, ahol nem egy, hanem közel féltucat Ferrari F40 és egyéb hasonlóan hatalmas eszmei és forintosítható értékű elképesztő sportkocsival találkozunk. Mutatjuk, mit láttunk Párizsban.
1986. július 16-án befutott egy megrendelés a Pininfarinához, mely egyenesen a Ferraritól érkezett, és az állt benne, hogy rohamtempóban meg kellene tervezni egy közúti és versenypályás használatra egyaránt alkalmas új szupersportkocsi dizájnját.
1987. július 21-én pedig Maranellóban bemutatkozott a végeredmény, a cégalapító Enzo Ferrari által utolsóként jóváhagyott Ferrari, a Leonardo Fioravanti irányításával megrajzolt ikonikus F40, melyből 1992-ig mindössze 1311 példány készült.
Amikor nemrégiben útra keltünk Párizsba, hogy megtekintsük a világ legrangosabb veteránautós eseményei között jegyzett Rétromobile-t, csak reménykedtünk abban, hogy az ígéretes felhozatal részeként F40-essel is találkozunk majd.
Nos, a francia rendezvény minden várakozásunkat felülmúlta – több tekintetben is.
A Rétromobile előtt gyorsan még beugrottunk az RM Sotheby’s Louvre-ban megtartott árverésére, ahol alaposan szemügyre vettük azt a végül 14 milliárd forintos, vagyis 14 ezer millió forintos áron elkelt Ferrari 250 LM-et, mellyel 1965-ben megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt.
A 320 lóerős 3,3 literes V12-es motorral szerelt, alig 820 kilogramm tömegű versenyautó 1965-ös diadalát követően egészen 2023-ig kellett várni az olasz gyártó következő Le Mans-i győzelméig.
Nem kérdés, hogy a tehetős új tulaj egy darabka történelmet vásárolt magának.
A 250 LM mellett egy 512 BB/LM is ott szerénykedett, mely 800 millió forintos értékű és eszméletlen hangú versenyautó az 1981-es Le Mans-i 24 órás futamon debütált.
Modernebb Ferrarit is találtunk a licittárgyak között, ez a 2015-ben készült 963 lóerős V12-es hibrid LaFerrari közel 1,5 milliárd forint ellenében cserélt gazdát:
A LaFerrari elődje a 2002-ben debütált Enzo volt, melynek közvetlen felmenőjének az 1995-ös keltezésű F50 tekinthető, amit a cikk elején is említett F40 előzött meg az Cavallino Rampante (ágaskodó ló) emblémás gyártó szupersportkocsi felhozatalában.
A Rétromobile-on alig pár perccel az érkezésünk után máris belefutottunk egy kiváló állapotú F40-be. Konkrétan ebbe az 1990-ben készült gyönyörű példányba:
Az eddig egyetlen tulajdonossal rendelkezett és éppen új gazdára váró gyöngyszem 35 évvel ezelőtt Modenában lett forgalomba helyezve, és megvan a régi helyi olasz rendszáma is.
Az utolsó katalizátor nélküli F40-esek között jegyzett példány hosszú ideig a Ferrari múzeumban díszelgett, az árát azonban sajnos nem sikerült kiszednünk az eladó cég képviselőiből.
Pár standdal arrébb egy másik F40-re bukkantunk, ezt az 1992-ben készült példányt 10 ezer kilométerrel árulja a második gazdája:
Nem gondoltuk volna, hogy ezen a kettőn kívül találunk még újabb F40-est, de máris feltűnt a színen egy harmadik darab:
Aztán következett a negyedik. A gyártósort 1990 március végén elhagyott kocsi 23 ezer kilométerrel vár új tulajdonosra, az árcéduláján pedig 1,1 milliárd forintos összeg feszít.
És hogy ne legyen unalmas a piros F40-es felhozatal, végül egy ilyen szépséget is elénk sodort az élet:
Több F40-et nem találtunk a Rétromobile-on, és sajnáltuk, hogy a még ritkább elődből, a 288 GTO-ból egyet sem hoztak el Párizsba, de Gilles Villeneuve 1980-as Ferrari 312 T5-ösét sem volt rossz testközelből látni:
Vagy itt van például 1970-ből az a Ferrari 312 B, mely 460 lóerős 3 literes V12-vel szerelt, ötfokozatú kézi váltós versenyautó Jacky Ickx munkaeszköze volt:
Ezt a Ferrari 126 C4-et Michele Alboreto terelgette 1984-ben:
1985 már erről az 1,5 literes V6-os turbómotorral szerelt 156-85-ös típusról szólt az olasz istállónál:
A 92-es szezonban Jean Alesi ezzel a 3,5 literes V12-vel felvértezett F92-vel állt rajtvonalhoz:
Modernebb Ferrari versenyautókból sem volt hiány, ez itt például Michael Schumacher F2002-es kocsija, a maga 18 ezres fordulatszámú remek V10-es szívével:
A sort egy kicsit visszafogottabb teljesítményű utcai Ferrarival zárjuk, konkrétan Michael Schumacher egykori F355 GTS-ével.
A Blu Le Mans fényezésű, Pelle Crema bőrbelsős Ferrari 1996-ban látta meg a napvilágot, és eddig 47500 kilométert hagyott maga mögött.
Pokol Béla ötletelése után felmerül a kérdés: milyen jogi megoldásokkal lehetne megkötni a választásokon győzelemre esélyes Magyar Péter kezét? De a jövő évi választás előtt kérdés az is: kétharmad nélkül miként bonthatná vissza egy új kormány az Orbántól örökölt autokráciát?
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról.
Nincsenek könnyű helyzetben az elbocsátott közép- és felső vezetők.
A pártelnök azt ígéri, hogy kormányra kerülve hazahozzák az orbáni korrupció miatt befagyasztott uniós ezermilliárdokat.
