szerző:
Biró Csongor
Tetszett a cikk?

A 21 század legszebb Alfáját teszteltük, elegáns, szexi vonalaira a beltér izgalmas vonásai válaszolnak. Motorja kiváló, kellően erős és meglepően takarékos, ám az új kompakt Alfa nem tagadhatja le olasz gyökereit: szépséghibás.

Tesztautónkban alig volt 10 ezer kilométer, mégis úgy éreztem magam benne, mintha már évek óta használná valaki. Valaki, aki nem tiszteli: a kézifék karja lötyög, zizegnek a közepesen hangos zene hallatán az ajtókárpitok, a lengéscsillapítók nyöszörögnek, amint átlépünk egy-egy fekvőrendőrt, ha kátyúba lépünk a feneke csattan – nem folytatom a sort, mert csak fáj miatta a szívem. Szeretem az Alfákat, együtt tudok élni a rigolyáikkal, de egy új Alfánál mindig reménykedem: legyen egy kicsit más, egy kicsit jobb, egy kicsit németesebb. Persze hiú ábránd, az Alfa marad olasz, a szó jó és a szó rossz értelmében is. Nem lenne Alfa, ha nem lenne valami hibája. A szerelem vak. Szeretni kell, nem folyton azzal foglalkozni, hogy miért kell már megint szervizbe vinni. Belezúgni nagyon könnyű, ám szépsége nem jelent hibátlan tartalmat. Azt nem mondhatjuk rá, hogy szép, de buta, hisz számos okosságot tartalmaz (multiair motor; start-stop; dna-kapcsoló; gyorsabban reagáló fékrendszer; dinamikus irányítást segítő DST, amely a kanyarbeli fékezés következményeit tompítja, amíg belép az ESP; stb.).
 
Állítom, hogy az alsó-középkategória legszebb autója, összességében a Giulietta mégis csalódás számomra. Nem tudja felülmúlni a 159 kényelmét és a Mito lendületét – ennek én örülök, így továbbra is az Alfa Romeo GT-é a szívem. De ettől még szeretem a Guliettát is, a 147-nél nagyobb, kényelmesebb, praktikusabb, jobb és szebb. Utazóautónak is kiváló.

 

A scudetto trilobo hangsúlyos
bcs

A 170 lovas 1,4-es turbómotor maga a csoda, el is nyerte az év motorja díját tavaly. Lelke a multiair rendszer, amelynek a lényegéről a Fiat 500 kéthengeres motorja kapcsán írtunk. A multiair rendszert a Fiat Powertrain (FPT) fejlesztette, elsőként az Alfa Romeo Mitóba szerelték 2009-ben. Az üzemanyag útját hengerenként, ezen belül ütemenként vezérli elektrohidraulikus rendszerével. A levegő direkt módon jut el a szívócsőtől a szelepekig. Nincs pillangószelep, a vezérműtengely és a szelepek közé egy olajjal telt kamrát tesznek, a kamrát szolenoid szelep nyitja és zárja. Zárt állapotban a kamra szilárd, és a motor úgy viselkedik, mint egy hagyományos benzinmotor, tehát a vezérműtengely közvetlenül irányítja a szelepet. Nyitott állapotban viszont függetlenedik tőle, így a nyitás mértékét és idejét rugalmasan lehet szabályozni. Ezt a vezérműtengelyre szerelt plusz bütykökkel érik el, amelyek forgáskor irányítják az elektrohidraulikus szelepeket. A motorelektronika így közvetlenül szabályozza a levegő és a benzin optimális keverékét, így tökéletesebb az égés, kevesebb a fogyasztás.

A lényeg, hogy az autó dinamikája fokozható, kihasználhatjuk a lóerőket, de ha nem akarunk vadulni, szépen, lassan is lehet vele közlekedni – ez utóbbi tovább tart. Ha a dna-kapcsolót nem piszkáljuk, hagyjuk normál állásban és nem tapossuk a gázt, akár a 800 kilométeres hatótáv is elképzelhető. És nem csak elméletben, a nyolcszáz kilométeres tesztelés során (a végén már csak cseppek maradtak a tankban) 7,2 liter/100 kilométeres átlagos számoltam. Az alacsony fogyasztásban segítségemre volt az automatikus start-stop rendszer, amely megbízhatóan működött, tehát nem fulladtam le az autóval úton-útfélen. A motor duruzsol, magas fordulaton egyenesen pírt lop az arcunkra, a rövid kipufogóvég azonban nem forralja fel a vérünket.

 

[[ Oldaltörés (Megvadíthatjuk, de minek?) ]]

 

 

Ha a kapcsolót d állásba tesszük, felizzik a motor, közvetlenné válik a kormányzás, érzékenyebb lesz a gázpedál, bekapcsolódik a Q2 elektronikus első differenciál a mókába és az ESP hagyja, hogy élvezkedjünk, később avatkozik be. Igazából csak ekkor – száz kilométer/órás tempó fölött - izgalmas a Giulietta. A futómű keménysége nem változik, jobb is, mert így is elég gyatrán csillapít. Ugyanakkor dinamikus módban sem érezzük annyira vadnak az autót, mintha a 170 lóerő csak papíron létezne. Jól megy az autó, szó se róla, de nem éreztem benne az ördögöt, vagy csak belőlem nem váltotta ki a vadállatot. Kanyarokban jól fordul, pontosan rántja magával a fenekét, tapad az aszfalthoz, de a rossz utakat ki nem állhatja. Sima, hibátlan útra tervezték az autót, nem a hazai háborús övezetekre. Egy ködös éjszakán majdnem elhagytam a jobb elsőt a 31-es úton. Ott tanultam meg, hogy inkább fiatosan vezetem, és elfelejtem a lóerőket – le is toltak az útról a helyi jász erők. Az ideális sebességfokozatra figyelmeztető folyton jelez, ezért is jobb a dinamikus program, abban meg sem mukkan A kormány nem tetszett, jó a fogása, de túl nagy, nem érzem benne a sportosságot.

Padlólemez a jövő Fiatjainak, Lanciáinak, Chryslerjeinek és Jeepjeinek az alapja, számos eleme könnyített, alumíniumot és magnéziumot is tartalmaz.

 

bcs

Az autó beltere sokkal minőségibb, mint az elődöké, a műanyagok tapintása is kellemes, valami finom puha anyaggal vonták be a kormány gombjait is. A kapcsolók egy része a 8C Competitione álomautóra emlékeztet, sok az ötlet, csak a színekkel van baj, kár hogy ilyen sötét a belső. A hurkás ülések jól néznek, ki, fűthetők, de oldalt nem tartanak, nagyobb kanyarokban a kormányban kell megkapaszkodni. Széles cipőm beakadt a pedálokba, sportcipőben könnyebb volt vezetni. A váltó pontosan kapcsolt, csak egyszer tréfált meg, akkor beragadt és nem tudtam egyest kapcsolni, csak miután hátramenetbe tettem.

Csomagtartója 350 literes, ezzel a Giulietta felnőtt a kompakt kategória átlagához. Kinyitni nem egyszerű, az Alfa logót kell megnyomni és körömmel, ujjal (kinek mije van) felfeszíteni az ajtót. Ez a szmötyis januári tavaszban egyenlő volt azzal, hogy tetőtól taplig besározódtunk, ezért a teszt második felében nem is használtam a puttonyt, mindent a hátsó ülésekre pakoltam. Ha éppen nem hokistáskát szállítottam, beültem magam mögé, hogy megtapasztaljam, mit éreznek az utasok. A lábtérrel nem volt gond, térdem is elfért bőven, csak vállban éreztem szűknek az autót. A kilátás a vezetőhelyről nem a legjobb, a hátsó szélvédő is keskeny, az A oszlop nagy területet kitakar a forgalomból, főleg, ha koszos az ablak.

Hogy miért Uma Thurman lett a Giulietta arca, azt nem tudom. Nem is olasz, nem is szép, nem is fiatal, nem is Júlia, ellentétben sikeres, okos, csinos és vadító. A tulajdonságai nem mindenben fedik az Alfáét, de be kell ismerni, néhány közös vonás van bennük – bár, hozzá kell tennem, Umát még nem próbáltam ki.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Autó

Alfa Mito teszt: szerelem első kátyúig

A Mini Cooper és a hamarosan érkező Audi A1 közvetlen ellenfele olasz, és ez a lényeg. Az Alfa Romeo Mito dögös, minden ízében olasz sportkocsi. A vérvörös kisördög tompult tudattal akár még Ferrarinak is tűnhet.

hvg.hu Autó

Alfa GT teszt: szegény ember Ferrarija

Az Alfa GT puritán olasz sportkocsi. Kicsit nyikorog - ez természetes, hisz 23 ezer kilométer és két év volt a tesztautómban. Az apróbb hangokra amúgy sem figyel egy valódi alfás, szép és jó. A többi nem érdekes. A legjobb áron, akár 5,5 millióért is elvihető. Az alapmotor 140 lovas, porhintésnek jó.

hvg.hu Autó

Alfa Romeo 159 SW teszt: vigyázat, szuperalfásítás!

Az Alfa Romeo 159 Sportwagon TI igazi olasz álomautó. Rikító fehérben, vörös féknyergekkel, Góliát kerekekkel, ültetett precíz futóművel, bőr belsővel, alacsony fogyasztású dízelmotorral. A szépségben nincs hiba, a körítés és a tálalás tökéletes, még azt is elfelejtjük, hogy csak 150 lovat kergetünk.

hvg.hu Autó

Alfa Sportwagon - olasz telivér

Olaszos stílus, egy telivér sportkocsi teljesítménye és vezethetősége, a presztízs-kombik tágasságával és sokoldalú használhatóságával – ez az Alfa 159 Sportwagon, amely kapható már nálunk is.

hvg.hu Autó

Alfa Romeo 159 bemutató: rendes motort kapott az Alfa

A 2005-ben bemutatott Alfa-szépségre még nem fér rá a felújítás, a 159-es beérett, szebb, mint valaha. Csak egy jó olasz motor hiányzott. Most megkapta, az 1,75 literes turbó a régi időket idézi, parádésan megy, sokat fogyaszt és még nincs beárazva.