A luxusáruk olyan termékek és szolgáltatások, amelyeket a gazdagsággal társítanak, és nem tekintenek létfontosságúnak. Az ilyen portékákat a ritkaság, a tökéletes minőség és a kifinomultság jellemzi – fejtegette Jávor Dániel, a BMW Magyarország sajtófőnöke a luxus természetrajzáról tartott nyitóelőadásában, majd arra is utalt, hogy cége a világ legnagyobb prémiumautó-gyártója, értékesítésének több mint harmadát a nagykategóriájú négykerekűek adják.

E trend még az összeszűkült magyar autópiacon is érvényesül: a BMW nagymodellek, az X5/X6, 5,6,7 sorozat forgalombeli aránya a 2005-évi 36 százalékról 2012-ben 43,6 százalékra nőtt. Persze, hogy mi a luxus, az országonként eltérő lehet – elmélkedett a szakember –, de tény: a válságok ugyan megakaszthatják a luxusfogyasztást is, ám szállítói – a tömeggyártást messze megelőzve – gyorsan talpra tudnak állni. Így volt ez a 2009-es válságos esztendő után is, amikor a rákövetkező évben világméretekben már 15 százalékkal, egymilliárd euróval nőtt a forgalom.

A luxus mintegy 1000 milliárd euróra becsült világpiacán az eladások legnagyobb részét az utazás, a szállodai tartózkodás teszi ki (270 milliárd euró), második helyen a prémiumkategóriás autók állnak (250 milliárd euró), harmadikon pedig a csúcstechnikájú portékák, mint például a mobiltelefon (100 milliárd euró). Csak ezután jönnek az órák, s ékszerek, a sort pedig a márkás ruhák, valamint a kozmetikumok zárják. Különösen figyelemreméltó – jegyzi meg a Boston Consulting Group tanácsadó cég –, hogy a növekedés nem elsősorban a szupergazdagoknak, hanem a középosztálybelieknek köszönhető: a felmérés szerint ők vásárolják a luxuscikkek több mint felét.

Jönnek fel a gazdagodó középrétegek, akik luxusra vágynak. Ezek száma látszik a Boston Consulting felmérésében.

Boston Consulting

Jávor Dániel felidézte azt a megállapítást is, hogy magyar gazdagok világa csak egyetlen lényegi ponton tér el a külföldiekétől: nálunk jóval szűkebb a született pénzarisztokrácia, a felső tízezer jobbára maga teremtette meg a tőkéjét. A Lynch/Capgemini felmérése szerint a hazai újgazdagok körébe 9700 háztartás tartozik. A legszívesebben divatra és ruhákra költenek, természetesen a legfelkapottabb márkákra.

Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy a felsőkategóriás termékek gyártói szembe mennek a tömeggyártással. Így mindenekelőtt abban, hogy önellátásra törekednek, az alapanyagoktól, a kivételesen képzett munkaerő kiképzésig. Itt van például a retiküljeiről legendássá vált Gucci, amely az egzotikus táskabőrök biztosításához többek között saját farmjain krokodiltenyészetet tart fenn, s minden divatholmiját az itáliai kézműipar legszebb hagyományaira támaszkodva otthon, saját üzemeiben gyártja. A tömegiparral ellentétben még véletlenül sem telepíti ki termelését a harmadik világ országaiba.

Bármilyen különösen hangzik, de hasonló technikával dolgozik a Rolls-Royce is. A BMW tulajdonában álló patinás cég angliai törzsgyárában külön szakmunkásképzőt tart fenn, ahol az autóiparin túl asztalos, bőrfeldolgozó és varró szakikat is tanítnak. A mesterek folyamatos utánpótlása jószerivel életbevágó, elvégre a kékvérű Rolls ma is sajátosan ötvözi a kézműipart a csúcstechnikával. Itt van például az egyik legmenőbb típus, a Phantom, amelyből mindegy egyes darab előállítása legalább két hónapig is eltart. Főként az aprólékos kézimunka miatt. Minden egyes kocsihoz átlagosan 75 négyzetméter nyersbőrt használnak fel, alapból 13 féle szín közül lehet válogatni. A bőrgarnitúra elkészítésével vagy 17 napot is elpepecselnek, csakúgy, mint a karosszéria fabetéteinek kifaragásával. Ehhez hat – mahagóni, szil, tölgy, vörös juhar, dió, zongora fekete – faféleséget használnak, természetesen cizelláltan kifaragva, s több rétegben fellakozva. Ami pedig a két színre fújt karosszéria kínálatát illeti, alapból 18 fajta szín közül lehet választani, de az egyéni igényeknek amúgy is tág teret kínáló Rolls palettáján 45 ezer színárnyalat szerepel.

Nálunk is megmutta magát a Rolls-Royce Wraith. Cikk az autóról.

D.P.

Mindez azonban még csak a külcsiny. A Phantom orrában egy 12 hengeres, 6,75 literes, 460 lóerős erőmű morog, amely 5,7 másodperc alatt tudja 100 kilométerre felgyorsítani a teherautónyi monstrumot, a végsebesség pedig az óránkénti 240 kilométernél ér véget. A méretes kerekeket defekttűrő PAX rendszerrel szállítják, ami lehetővé teszi, hogy a Rolls batár még kidurrant gumival is legalább 150 kilométert megtegyen. Mindezek eredményeként az sem meglepő, hogy a szuperluxus brit verda árai égbeszökőek. Hogy pontosan mi mennyi, arra még az R-R internetes konfigurátoroldala sem ad eligazítást. Mint ahogy az is bizalmas üzleti információnak számít, hogy itthon hány Rolls talál gazdára. A cég képviselője, Frank Tieman csak annyit árult el, hogy „kétszámjegyű” a nálunk gördülő Rollsok mennyisége.