#történelem


Mit adtak nekünk a politikai messiások?

A magyar politikai közgondolkodásnak legalábbis 1848 óta részét képezi a messianisztikus csodavárás és azóta szilárdan tartja magát az az álláspont, hogy a bajból csak egy erős, karizmatikus vezető képes kivezetni a nemzetet. Most a politikába villámsebességgel berobbant Magyar Péterrel kapcsolatban kerültek elő hasonló gondolatok a közbeszédben. De mire mentünk az elmúlt szűk 200 évben az olyan vezetőkkel, akik a történelem egy bizonyos pontján elég erősnek és határozottnak mutatták magukat ahhoz, hogy elnyerjék a köz bizalmát?



Budapesti fura szerzetek: Deák Ferenc, aki leginkább azt szerette, amikor békén hagyták

A haza bölcsét mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a húszezresről biztosan és a többség azt is tudja róla, hogy meghatározó szerepet játszott az ausztriai uralkodóház és a magyar politikum közötti kiegyezés létrehozásában. Azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy még 50 éves korában is a botrányos életű nagyanyja által felhalmozott adósságok csapdájában volt kénytelen élni, aminek azzal vetett véget, hogy pénzzé tette a vagyonát, kifizetett mindenkit és a maradékból élethossziglan beköltözött az angol királynőhöz címzett fogadóba.



Kőrösi Csoma Sándor nagy utazása a magyar tudomány legfényesebb kudarca

Az ő munkássága volt a legnagyobb teljesítmény, amit a magyar szellem a világ nyelvtudományának adott. Új ágat nyitott a nyelvtudományba, bevitte a világ köztudatába a tibeti nyelvet és kultúrát. Ez a húsz nyelven tudó nyelvzseni volt a magyar tudomány legeltökéltebb aszkétája. A legborzalmasabb körülményeket is vállalta és kibírta. Nem volt nála tudatosabb, eltökéltebb tudós. Magánélete nem, kizárólag tudományos élete volt. Minden erőfeszítése az életcélját, a magyar őshaza és ősnyelv megtalálását célozta. Mindkettőt rossz helyen kereste. Élete kudarca a tudomány dicsősége. 1784. április 4-én, 240 éve keresztelték meg.







Fónagy Zoltán: Történelmi hitelesség vagy aktuálpolitika? A Most vagy soha! a történész szemével

Elfogadható egyszerűsítésnek, dramaturgiai sűrítésnek tartom, hogy Petőfiék cselekvési motivációját egyetlen pontba koncentrálták. Egy játékfilmben tényleg nem lehet elemezni a 12 pontot. Ám a kiválasztott motívum – hogy a megszületendő gyermek magyarul beszélhessen majd – teljesen történetietlen, egyszerűen hamis. A nemzeti szempont kizárólagossá tétele a Nemzeti dal üzenetét is elszegényíti – írja a Petőfi-filmről történész szerzőnk, aki emlékszik olyan filmre, amelyben a történeti hitelesség, a művészi színvonal és a közönségsiker nem bizonyult összeegyeztethetetlennek.


Csak két hete volt Magyarország a NATO tagja, amikor ma 25 éve elkezdődött Jugoszlávia bombázása

A NATO 25 évvel ezelőtt, 1999. március 24-én indított kiterjedt légiháborút Jugoszlávia ellen. A NATO békefenntartó csapatokkal kívánta megállítani a Koszovói Felszabadítása Hadsereg (UCK) és a jugoszláv hadsereg közötti háborúskodást, illetve a koszovói albánok elleni népirtást. De a Milosevic-rezsimet csak bombákkal lehetett meggyőzni. Az akkori Orbán-kormány teljes mellszélességgel az atlanti szövetség mellé állt a szerb kormány – és benne Orbán jelenlegi szövetségese, Alaksandr Vucic – ellenében. Az MSZP tiltakozott az ellen, hogy Magyarországról induljanak NATO-bombázók bevetésre.


Mit tett és mit tehetett volna Horthy Miklós Magyarország német megszállása után?

Abban mára konszenzus uralkodik a történészek között, hogy a 80 évvel ezelőtti német megszállást elkerülni nem állt módjában Magyarországnak, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy kőbe vésettnek tekinthető-e minden más is, ami a megszállást követően történt? Mekkora mozgástere volt a magyar kormányzatnak és különösen Horthy Miklósnak 1944. március 19. után?


Utoljára Rákosiék feszültek rá ennyire Petőfi-filmre, és az eredmény is hasonló lett

A Most vagy soha! nagyon sok szempontból méltó párja az államszocialista korszak nagy költségvetésű kurzusfilmjének, a Föltámadott a tengernek, hiszen ugyanúgy kevéssé derül ki belőle például, hogy miként láthatták a korszak emberei az 1848-as átalakulást, ehelyett a film készítői a szereplőket inkább aktuálpolitikai üzenetek közvetítésére használták.


Így zajlott "az európai önfinanszírozó népirtás egyik legjelentősebb fejezete", a magyar zsidóság kifosztása 1944-ben

Nagy vehemenciával fogott a magyar állam az ország 80 évvel ezelőtti német megszállása nyomán a zsidóság vagyontalanításához. A dolog mikéntjéhez a németek adták a megoldási patenteket, a végképp erkölcstelen akció azonban egészen az egyes polgár szintjéig züllesztette a társadalmat. Az alábbi cikk először a HVG 2004. szeptember 25-i számában jelent meg. Részletesen bemutatja a zsidók kirablását 1944-ben, amikor, mint most kiderült, Sulyok Tamás köztársasági elnök apja zsidóktól elvett lakást és „zsidóbútorokat” kérvényezett a Nemzeti Szocialista Pártnak Székesfehérváron.


Budapesti fura szerzetek: Egressy Gábor, a sztárszínész és forradalmár, aki élete végéig felelősnek érezte magát Petőfi Sándor halála miatt

A XIX. századi magyar történelem tele van szinte valószínűtlenül fordulatos életutakkal, ilyen Petőfi Sándor közeli barátjáé, Egressy Gáboré is, aki a reformkori Pest-Buda egyik legfelkapottabb színészéből lett forradalmár, majd kormánybiztos, ezután gerillavezér a tavaszi hadjáratban. Ő volt az, aki 1849 nyarán kimozdította Petőfit a mezőberényi elvonulásából, hogy elkísérje Erdélybe, és ezt a költő tragikus sorsa miatt sosem bocsátotta meg magának. Mindezek ellenére alig egy évvel barátja halála után Egressy már az osztrák titkosrendőrség ügynökeként tevékenykedett, majd élete végén a magyarországi színészképzésben szerzett magának elévülhetetlen érdemeket.




A nagy brit széncsata – 40 évvel ezelőtt indultak harcba a bányászok a Thatcher-kormány ellen

Többen belehaltak, és nagyon sokan belesérültek a páratlan hosszúságú, egy egész esztendeig tartó brit bányászsztrájkba, amely 1984. március 6-án tört ki, s amelyet végig erőszak kísért. Nemhogy a társadalom, de még a bányászok többsége sem értett egyet a sztrájkkal, melyet az a szélsőbaloldali szakszervezeti főnök vezényelt le, aki később mélyen elítélte a lengyel Szolidaritás sztrájkmozgalmát, mert az nem a kaptalista, hanem a „szocialista rend” ellen irányult. A menthetetlent akarták megmenteni. A sztrájk kudarcra volt ítélve.