A New York-i székhelyű Bustle nevű internetes portál szerint a feminista nevelés során a gyermeket megerősítjük abban, hogy bármi lehet belőle a jövőben, és ez az opcionális választás ugyanúgy a nemi identitására is vonatkozik. Persze mindezen túl az is fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a sértő, kirekesztő szexista megjegyzések és viselkedésformák miért kerülendőek, és egyáltalán mi tartozik közéjük. Biztos, hogy ezek a feminista, nem pusztán az észszerű és a legkorszerűbb pszichológiai kutatásokon nyugvó gyereknevelés alapelvei?

1. „Légy férfi!”

A szülők hajlamosak arra, hogy pici lánygyermekeiket ösztönösen védeni kezdjék a „durva fiúktól”. Ezzel pedig csak a félelmet neveljük a lányokba, akik automatikusan gyengének és kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat az ellenkező neműekkel szemben. Ennek fonákján persze, amikor azt mondjuk a kisfiúnak, hogy „légy férfi”, vagy azt, hogy „katonadolog, a fiúk nem sírnak”, nem engedjük meg nekik, hogy ők is elgyengüljenek, vagyis azt az üzenetet közvetítjük, hogy őket nem illeti meg, hogy segítséget kapjanak, ha sérelem vagy fájdalom éri őket.

2. „Mosolyogj!”

Természetesen nem arról van szó, hogy az Addams Family tagjairól kellene példát vennünk: mosolyogjunk a gyermekünkre már születése első pillanataitól kezdve, és törekedjünk arra, hogy minél több alkalma legyen arra, hogy mosoly legyen az arcán, de! A feminista szemléletű szülők szerint a probléma akkor kezdődik, ha a kislányok a fiúkhoz képest jóval nagyobb arányban kapnak a mosolygásra felszólító instrukcióból. Továbbá az is aggályos, ha egy kislány abban az elvárásrendszerben nő föl, hogy bármi történik vele, neki az a dolga, hogy rendületlenül mosolyogjon és jókedvű legyen. Miért ne lehetne egy kicsi lány, vagy később egy felnőtt nő dühös, ideges vagy csak szimplán szomorú, és miért kellene véka elé rejtenie negatív érzéseit?

AFP / DPA / Nigel Treblin

3. „Fiú vagy/ lány vagy.”

Fiúként vagy lányként jövünk világra: ez egy dolog, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy az identitás, ezen belül a nemi identitás és a szexuális orientáció egy képlékeny, alakuló dolog, és nekünk szülőknek azon kell dolgoznunk, hogy a gyermek fejlődése, növekedése során ez szabadon, egészségesen, korlátozások és görcsök nélkül fejlődhessen. Hagyjuk, hogy kibontakozhasson a gyermekünk, csak így lesz belőle később boldog, kiegyensúlyozott felnőtt – állítják a feministák.

4. „Ezt nem kellene felvenned!”

Ha a gyermek nemi identitását tiszteletben tartjuk, az maga után vonja, hogy a szülő a gyermek öltözködésének sem szab határt a józan ész határain belül. Az évszaknak és az időjárásnak azért feleljünk meg! Nincs is annál rosszabb, ha egy kisfiút például azért szégyenítenek meg a felnőttek, mert kíváncsiságból, és/vagy a játék kedvéért fölvett egy szoknyát. Nem is biztos, hogy érdemes mindebből messzemenő következtetéseket levonni.

5. „Nem kellene így érezned magad!”

Egy feminista szülő sosem hangoztat olyan típusú üzeneteket, amelyek arról szólnak, hogy a gyermeknek hogyan kellene/nem kellene, illene/nem illene magát éreznie. Az empátia nem úgy születik, hogy elvárjuk azt a gyerektől, hanem úgy, hogy megkapja a szüleitől, az őt körülvevő felnőttektől. Még akkor is próbáljuk a gyermeket abban támogatni, hogy élje meg, fejezze ki, mondja el az érzéseit, ha mi magunk nem is feltétlenül tudjuk értelmezni ezeket a gyermeki érzelmeket.

Menők, stílusosak, vagányak - Íme az Y-generációs anyák

Az Y-generáció, vagyis az 1980 és 1995 között született nemzedék tagjai közül manapság egyre többen alapítanak családot. A nemzetközi trendeket és a közösségi médiát figyelve feltűnhet, hogy az Y-anyák egészen máshogy állnak a gyerekneveléshez és az anyasághoz, mint felmenőik. A kutatások is alátámasztják, hogy az Y-anyák nagyon tudatosak, nyitottak és vagányak, és a közvélemény is támogatja őket ebben.