„Aki éjjel legény, legyen nappal is az!” – ezekkel a szavakkal ébresztette minden szombat reggel Koch Csabát a nagypapája az 1990-es évek elején. Az egyetemtől, és az egyetemmel együtt járó ilyen-olyan éjszakázásoktól megfáradt fiatalember pedig kipattant az ágyból, majd annak rendje és módja szerint ment metszeni, kapálni, szüretelni – mikor mire volt szükség a szőlőben. A nagypapa nyilván jól ismerte unokáját, mert egészen más ajándékot szánt neki diplomaosztóra, mint néhány évvel idősebb nővérének. A leány egy kis Polskival gurulhatott haza, míg Csaba néhány sor szőlővel lett gazdagabb 1991-ben. S a fiatalember már az első szüret végére összehozta a kis Polski árát.

Innentől kezdve nem volt megállás. Koch Csaba rendszeresen feljárt a budapesti MDF-piacra, öreg Zsiguliból árulta a bort, majd minden megkeresett fillért birtokfejlesztésre költött: a szomszédos Kunfehértó környékén az elhanyagoltabb földeket egymás után megvette – elmondása szerint az évek során 180 darab 0,2-0,3 hektáros minibirtokot vásárolt fel. Pályája első évtizedében gyakorlatilag minden évben megduplázta a termelést, 2000-ben azonban már a minőségre kezdett koncentrálni. Egymás után jöttek előbb a helyi, majd borvidéki, végül az országos aranyérmek, sőt, az elmúlt években már a nemzetközi sikerek is: 2009-es, full száraz kései szüretelésű Chardonnay-ja két éve a Les Citadelles du Vin Bordeaux-i versenyen aranyérmet és különdíjat kapott, a napokban pedig az elismert bergamói merlot és cabernet-versenyen lett aranyérmes és sajtó különdíjas 2012-es – a villányi pincéjéből származó – Csanád cuvée-je. Nem mellesleg 2014-ben az övé lett az ÉV Pincészete.

Koch Csaba szeret nagyot álmodni: az első negyedszázaddal ezelőtti kezdetek után ma már közel 140 hektáron gazdálkodik a Hajós-bajai borvidéken, és mintegy 10 hektárja van a villányi borvidékhez tartozó diósviszlói dűlőben. Más már hátradőlne, de ő állandó fejlesztésekben gondolkodik: natúr, frissen préselt gyümölcslé-feldolgozót, új raktárt, sőt, biobor-üzemet is tervez a birtokra. A hatékony termelést és a környezetvédelmet összekapcsoló borász ugyanis az elmúlt években mintegy 30 hektár rezisztens fajtákból álló ültetvényt alakított ki. A főleg Újvidéken termesztett Bácska és Pannónia mellett együttműködik a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetével (SZBKI), és tucatnyi fajtajelöltet termeszt.

wineamore

Érthető tehát, hogy a minap megrendezett, a 25 éves jubileumról megemlékező, számtalan borkóstolóval felturbózott sajtóúton megjelent a PTE SZBKI igazgatója, Jakab Gábor professzor, valamint három másik munkatársa, köztük a nemesítések nemzetközileg elismert szakértője, Kozma Pál is. A szakemberek mintegy 1900 (!) fajtával dolgoznak, amiből a borszőlők száma meghaladja az 1600-at. Koch Csabával már hosszú évek óta tart az együttműködésük (Kozma professzor szerint Magyarországon vele a legátfogóbb a kooperáció), és kutatók, borászok ma már teljes egyetértésben állítják: vége a korábbi, például a Bianca szőlő nevével fémjelzett, alig iható borokat adó, a természet kihívásainak – de sajnos, a fogyasztók ízlelőbimbóinak is – ellenálló boroknak. Az újonnan nemesített rezisztens fajták ma már ugyanis az érzékenyebb, ám finom szőlőfajták jó tulajdonságait hordozzák, miközben a keresztezéseknek hála a megfelelő géneket örökölték a kártevőknek, fagyoknak ellenálló őseiktől.

A kóstoló során a szakemberek meggyőződhettek arról, hogy a Bácska vagy a Pannónia szép savú, egyensúlyos borokat képes adni. Ráadásul előbbiről kiderült, hogy jó cukorgyűjtő képessége van, ezért nem kizárt, hogy néhány éven belül nemes, kései szüretelésű Bácskákat kóstolhatunk majd. A túra egyik csúcspontja azonban kétségkívül az volt, amikor a még csak sorszámokkal jelölt fajtajelöltekből készült borokat kóstolhattak a meghívottak. A legizgalmasabbnak a 29/3-as jelölésű szőlő termése bizonyult. A frissen préselt, de a lefagyasztott szilárd részeket később az erjedt léhez hozzáadott technológiával készült bor mindenféle hozzáadott aromák nélkül elképesztő eperillatot árasztott, ízében talán a pinot noirhoz hasonlító ízvilágot mutatott, a végén kis nugátos lecsengéssel. Ami azt is jelenti, hogy talán le kell számolni a korábbi, a rezisztens fajtákkal szembeni ellenállással. Koch Csaba mindenesetre már megtette: szerinte a permetezést nem igénylő rezisztens fajták lehetnek az új, igazi bioborok, amelyeket így egészségesebben (réz, kén nélkül) – és nem utolsósorban olcsóbban lehet előállítani.