Mindannyian ismerjük az adventi időszak embert próbáló szépségeit: amellett, hogy millió helyről ömlik ránk, hogyan készítsük a lelkünket az ünnepekre, igyekszünk eleget tenni a karácsonyi hajtásnak a munkahelyünkön, kinézni valahogy a céges bulin, és kitalálni, hogy mivel ajándékozzuk meg a szeretteinket. Persze frusztráló lehet az is, hogy folyamatosan sakkoznunk kell a pénzünkkel, mert valljuk be: a karácsony nem olcsó mulatság. Épp a lényeg vész el attól, hogy szentestéig szinte minden nap frusztrációt élünk meg szeretet helyett.

Minél nagyobb a nyomás, annál nehezebb lecsípni magunknak is valamit a karácsonyi hangulatból. Decemberben egyébként is hajlamosak vagyunk túlhajszolni magunkat, így karácsonykor, amikor hirtelen nincsen semmi dolgunk, ránk szakadhat minden, amit addig egyáltalán nem akartunk közel engedni magunkhoz.

A karácsony tükröt tart elénk, még akkor is, ha nem egyedül, hanem a családdal töltjük.

Gyakran ilyenkor szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy mégis mit keresünk itt, ebben a közegben. Hiába van velünk egy szobában akár tíz-tizenöt ember, mégis elszigeteltnek, magányosnak érezhetjük magunkat – mondja Szakács Anna pszichológus, coach, és hozzáteszi: a párkapcsolatokra és a házasságokra ugyanilyen hatással lehet a karácsony.

AFP

Két évvel ezelőtt egy, a Washingtoni Egyetemen készült kutatásban tizenöt év válási adatait összegezték, ebből pedig kiderült, hogy augusztusban és márciusban tetőzik a beadott válókeresetek száma. A tanulmányt készítő szociológusok szerint a nyári és a téli szabadságok felelősek a megugrott számokért, ezek ugyanis gyakran az utolsó próbálkozások arra, hogy a házastársak megpróbálják rendezni kapcsolatukat. A márciusra az a magyarázat, hogy az ünnepek után általában több idejük van a feleknek összeszedni a bátorságukat ahhoz, hogy meghozzanak egy ilyen komoly döntést.

Ha veszteség ér

Érdemes különválasztani, hogy valaki a saját döntése, vagy egy komoly veszteség miatt tölti egyedül a karácsonyt. Nem elég, hogy az ünnepi időszak komoly stresszfaktorral jár, a magány és a gyász érzése különösen felerősödhet ezekben a napokban.

Ha valakit veszteség ér, szerintem az első és legfontosabb dolog, hogy a környezete tegye meg felé az első lépést: ezek az emberek gyakran nem mernek segítséget kérni, vagy beszélni arról, hogyan érzik magukat a kialakult helyzetben.

„Ebbe az is beletartozhat, ha mondjuk valaki a gyerekeivel tölti az ünnepeket, de elvált, esetleg megözvegyült, vagy elveszített valakit, hiszen mégiscsak egy csonkább családban karácsonyozik. De idős embereknél is gyakran látjuk, hogy nem akarnak terhére lenni a családnak, pedig ők is veszélyeztetettek. Ilyenkor tényleg a környezet figyelme segíthet: azt tapasztalom, hogy ebben az időszakban az emberek egyébként is sokkal érzékenyebbek, így még ha távolabbi ismerősről is van szó, gyakran megszólal bennük, hogy elhívják legalább szentestére azt, akiről tudják, egyedül lenne” – fogalmaz Szakács Anna.

Egy 2016-os brit kutatás egyébként kiderítette, hogy nem csak az egyedül maradt idős embereknek nehéz megélniük a karácsonyt: a 25–34 éves korosztály egytizede magányosan tölti az ünnepet, ami sokkal rosszabb arány, mint az e tekintetben hagyományosan hátrányos helyzetűnek tartott idősebb generációk esetében.

A szakember szerint ha egy család elveszít valakit, vagy esetleg elválnak a szülők, a nagyobb gyerekeket a saját szintjüknek megfelelően már érdemes bevonni, és megbeszélni velük, mi segítene nekik jobban: ha egy teljesen új rendszert hoznak be, amelyben a másik szülő már nincs benne, vagy ha meghagyják a hagyományokat, gyász esetén esetleg meg is idézik szerettük emlékét. Átbeszélni, hogy nekik mit jelent az ünnep, mitől éreznék jól magukat karácsonykor. Az ilyen családoknak egyébként jót tehet a környezetváltozás, egy kirándulás, utazás formájában is, hiszen rendkívül megnehezítheti a helyzetet, ha ugyanabban a környezetben töltik az ünnepet, ahol a veszteség érte őket.

Ha úgy döntünk

Kevésbé veszélyes helyzet, ha valakinek megvan a lehetősége, hogy a családjával legyen, ám mégis úgy dönt, hogy egyedül tölti a karácsonyt: ez nem jelenti automatikusan azt, hogy boldog és könnyű a szenteste, sokszor csupán arról van szó, hogy

rosszabb a társas magány megélése, esetleg a régóta húzódó családi játszmák, mint ténylegesen egyedül lenni.

via GIPHY

Ne dőljön be annak, hogy borzalmas dolog hátat fordítania a családnak a szeretet ünnepén: egyáltalán nem ciki azt mondani, hogy nem bírja a felhajtást. Ha a családunktól menekülnénk (ebben a cikkben hosszan foglalkoztunk azzal, hogy miért van benne minden karácsonyi vacsorában az érzelmi vulkánkitörés potenciálja), nem rossz ötlet összejönni akár hasonló helyzetben lévő közelebbi-távolabbi ismerősökkel sem.

Mi segíthet, ha így vagy úgy egyedül maradunk?

Mindenkinek más és más a megküzdési stratégiája: van, akinek az segít, ha valamilyen karitatív tevékenységben vesz részt, a szakember azonban arra figyelmeztet, vigyázzunk, hogy ez valóban őszintén kívánt program legyen, és ne menekülés. „Különösen a veszteség utáni első egyedül töltött karácsonyi időszakban vezethet tévútra az önkénteskedés, mert azt az illúziót adhatja – mondjuk egy ételosztás –, hogy mi magunk nem is vagyunk olyan rossz helyzetben. Sajnos elkerülhetetlen, hogy mindenki megélje a maga kis poklát. Nyilván karácsonykor ez a pokol mélyebb lehet, de ne hárítsuk a saját fájdalmunkat vagy veszteségünket: abban nyilván segíthet egy ilyen program, hogy ne tocsogjunk az önsajnálatban, de akkor lehet igazán kijönni a mélységből, ha azt hagyjuk megélni.”

via GIPHY

Ha tudja, hogy egyedül tölti a karácsonyt, kapcsolja ki a mobilt. A közösségi média ilyenkor óriási csapda. Ha azt látja, hogy minden család iszonyatosan boldog az egyen-rondapulcsiban a gyönyörűen feldíszített fa mellett, az könnyedén negatív spirálba hajszolhatja – jobb ezt ilyenkor hanyagolni.

Szakács Anna szerint ha kiderül, hogy egyedül töltjük a karácsonyt, mert nincs más lehetőségünk, az egyik legfontosabb, hogy tudatosan készüljünk fel rá. „Meg kell tervezni a napot, és lejátszani fejben is, hogy mit szeretnénk csinálni. Fel kell tennünk magunknak bizonyos kérdéseket, például, hogy szeretnénk-e egyedül is felállítani egy karácsonyfát, illetve hogy mivel töltenénk a legszívesebben az időnket. Egy jó fürdőzés, egy finom vacsora, filmnézés vagy olvasás mindig legyen ott a tarsolyban önmagunk megajándékozása mellett. Ez a gesztus ugyanis segíthet az önszeretet és önelfogadás elmélyítésében. De jó terápiás eszköz lehet a kézműveskedés, süteménysütés is, bármi, ami egyébként is örömet okoz a mindennapokban. Gondoljuk végig, mi segíthetne abban, hogy jó karácsonyunk legyen! Tegyük fel magunknak a kérdést: nekem miről szól a karácsony? Hol tölteném a legszívesebben? Fontos nekem, hogy elmenjek egy nap négy vendégségbe? Fontos nekem, hogy olyanokkal töltsem a szentestét, akikkel tavaly ilyenkor találkoztam utoljára? Merjünk kilépni a komfortzónánkból és a megszokások köréből: a muszáj nagyon sok családban jelen van, de mi is tehetünk azért, hogy 25-én ne csak arra tudjunk gondolni, hogy legyen már vége ennek az egésznek” – mondja a pszichológus.