Nagy Ervin: Sokan hittek a kommunizmusban, és hisznek most a Fideszben

Hosszú interjút adott „Felkeltem a fotelemből, és addig megyek, amíg rend nem lesz” – címmel Nagy Ervin a 168 Órának szinkron- és jogdíj-ügyben. Történt ugyanis, hogy a szinkronszínészek felléptek a kizsákmányolás ellen, elegük van abból, hogy harminc évvel ezelőtti árakon dolgoznak.

Nagy Ervin állt ennek az élére, ő az egyik legismertebb követelő, korábban azt mondta, az elmúlt 30 évben a szinkron berkein belül modern rabszolgaság alakult ki. Talán a szinkronszakma nyomására is, de a kormány végül mégsem törli el a televíziós és rádiós ismétlések után járó jogdíjakat, marad az ismétlések utáni jogdíj, nem vesznek ki milliókat a színészek zsebéből.

A kérdésre, győzelemnek tekinti-e ezt, Nagy Ervin azt mondta: ő inkább úgy fogalmazna, örül, hogy „amikor a temérdek katasztrofális intézkedés egyikével szemben végre jön egy ilyen erős nemtetszés, azt a politika meghallja. Mindenképp adnék egy piros pontot az előadóművészeknek, mert a történtekből látszik, mekkora erő lehet abban, ha politikai oldaltól függetlenül a teljes szakma összezár.”

A fellépése szinkronügyben független a jogdíjaktól, az egybeesés véletlen, mondta később. A kiállásától azt várja, azt szeretné, ha „akárhány év múlva jön egy másik kormány, vagy marad a jelenlegi, azzal szembesülne: a szerzői jogi kérdéseket mi már rendbe tettük. Én húsz év múlva is szeretnék részesülni abból, ha egy filmemet negyvenedszer is leadja a tévé. És teljesen mindegy, hogy melyik tévé, nekem az a fontos, hogy a kollégáim és én is jól meg tudjunk élni a munkánkból.”

Hogy fél-e a karaktergyilkosságtól, azt mondta, nem, szerinte az igazság és a nyilvánosság védelmet ad. „A szocializmusból maradt az a lelkület, ami most újból általánossá vált. Van kis nyaraló, van kis autó, jól van minden. Apám szokta mondani, hogy mit kell állandóan hőbörögnöm. Erre nekem pedig általában az a válaszom, hogy attól még ne gondolja, hogy igaza van, mert nem nézi a netes híreket és nem látja a valóságot. Egyébként meg pont tőle láttam, hogy nem szabad eltűrni az igazságtalanságot. Szerintem valójában a legtöbben magukban ugyanezt gondolják.”

Úgy fogalmazott:

sokan hittek a kommunizmusban, az MSZP-ben, és hisznek most a Fideszben. Szerintem az a lényeg, hogy amikor fordul a politika, az „eszme” besározza magát és híveit, az emberek mennyire merik bevallani a tükörbe nézve, hogy ez már nem az, amiben eleinte hittek. A legnagyobb csalódásom az SZDSZ, vele ment tönkre szerintem a magyar szellemi elit.

Ugyanis ők, mármint az SZDSZ eladták és lerohasztották magukat a hatalomért és a pénzért – mondta. Meddig fogja mindezt bírni?

„Két éve beszélek magamban ezekről a dolgokról a kádban. Egy szikra kellett, hogy beinduljak. Ez megvan, addig megyek, ameddig kell, akár évekig is. Felvettem a normál utazósebességet, nem egy szárnyashajóét, hanem egy tolóhajóét. Abban van az erőnk, hogy nem lépünk át demokratikus normákat, úgy csinálunk majd mindent, ahogyan egy európai szakszervezetnek csinálnia kell. Nem lesz külön biznisz, a tisztaságunk lesz az erőnk. Nagyon hiszek ebben. Ha az egész szakma beáll mögénk, az azt jelenti, hogy a jobboldali szakma is mögénk áll. Abban van az igazi erő. Meg kell mutatnunk közösen, hogy ez tisztán szakmai ügy. Amikor színészházban laktam, sokszor gondoltam arra, micsoda fasza csaj volt ez a Gobbi Hilda. Meggyőződéses kommunistaként is igazi felelősséget érzett a szakmáért, és tett is érte. Én is ezt a felelősséget érzem. Évek múlva jobb lesz úgy belenézni a fiatalok szemébe, hogy én megtettem, amit tudtam, és talán majd azt mondják: ez az Ervin tényleg nem volt annyira hülye.”