„Nincs szégyenkeznivalója Magyarországnak az oktatási rendszer eredményei miatt, noha bizonyos körök politikai indíttatásból lépten-nyomon ennek az ellenkezőjét állítják” – mondta Rétvári Bence a Magyar Nemzetnek.

Fel is sorolja, mire alapozza ezt az optimizmust. Például, hogy bevezették az ingyenes tankönyvellátást, ingyenessé tették a KRESZ-vizsgát és a nyelvvizsgát.

Csakhogy az ingyenes tankönyvek nem ingyenesek, csak kölcsönkönyvek, és nem javították, hanem rontották az oktatás színvonalát a sokszor ócska minőségükkel. A nyelvvizsga ingyenessé tétele klassz dolog, de a közoktatásban nem lehet eljutni továbbra sem arra a szintre, hogy nyugodtan menjen a diák a vizsgára. (A különórát nem támogatja az állam.) Egy jogosítvány megszerzése pedig 150-200 ezer forint, hogy abból a néhány ezres vizsgadíjat visszakapják a fiatalok, nem egy nagy segítség.

Rétvári a kiváló oktatás bizonyítékaként mondja az informatikaieszköz-ellátottság javítását is.

Több kutatás is bizonyítja, hogy el lehet árasztani laptoppal, digitáblával az iskolákat, ha az nem párosul a pedagógiai módszertani eszközök elterjedésével, akkor kicsit sem javítja ez az oktatás minőségét.

„A 2020-as költségvetésben pedig az oktatási kiadások megközelítik a 2080 milliárd forintot, ami több mint 633 milliárd forintos növekedést jelent 2010-hez, és közel ötvenmilliárdot 2019-hez képest” – mondja Rétvári.

Hogy ez pontosan így van-e, azt nem tudjuk ellenőrizni, mert a statisztikák évek óta nem hozzáférhetők. A pedagógus életpályamodellel nyilván valamivel nőtt a terület finanszírozása, de jelenleg az a helyzet, hogy a béremelés már rég elinflálódott (hiszen a kormány a saját törvényét felülírva nem a minimálbérhez köti a tanárok béreit, hanem egy vetítései alaphoz, s emiatt egy kezdő tanár fizetése alapból a garantált bérminimumot sem éri el.) És hogy mit számít bele Rétvári az oktatásfinanszírozásba, azt sem tudja senki.

További nagy sikerként és a rendszer kiválóságának bizonyítékaként sorolja Rétvári, hogy az utóbbi években a Cambridge-i Egyetemen a magyar felvételizők érik el az egyik legjobb eredményt, és néhány nemzetközi versenyen érnek el jó eredményt a magyar diákok.

Ez ugyanakkor maximum azt mutatja, hogy az elitképzés teljesít jól, vagy inkább azt, hogy van néhány kimagasló képességű diák és tanár az országban. (Lehet, hogy van világbajnok gyorskorcsolyázónk, de az ország nemigen számít gyorskorcsolya-világhatalomnak, sőt, az emberek nagy része valószínűleg korcsolyázni sem tud.) Inkább szomorú, hogy a legjobb képességű diákjaink nem itthon képzelik el a továbbtanulást. De a fő baj az, hogy a magyar oktatási rendszer a világelsők között van abban a csúfos versenyben, hogy mennyire nem egyenlíti ki a szociális hátrányokat. Azaz, örülünk a sok kiváló eredménynek, de ez cseppet sem mutatja a magyar köz- és felsőoktatás eredményeit. A nemzetközi tanulói mérésekben pedig rendre a sereghajtók között vagyunk, a mi a tanulóink teljesítményét illeti.

Rétvári azt is állítja, hogy a magyar kormány időben észlelte és reagált a tanárhiányra.

Erről érdemes lenne megkérdezni az igazgatókat, akik kétségbeesve keresnek, és nem találnak természettudományos, nyelvi, informatika, testnevelés tanárokat, tanítókat, óvónőket. És azt se felejtsük el, hogy a pedagógusképzésre beiratkozottak 20-30 százaléka lesz csak tanár.

A közoktatás további eredményes felívelését vetíti előre, hogy információink szerint a – például József Attilát, Adyt szabadkőművesek által megvett költőnek, Kertész Imrét, Spiró Györgyöt nem magyar írónak tartó – Takaró Mihály fogja felügyelni a Nemzeti alaptanterv hazafias voltát. Vagy az a törvénymódosítás, ami a magántanulói jogviszony és az alternatív iskolák ellehetetlenítését írja le, továbbá bevezetné a rugalmatlan iskolakezdést (azaz akkor is menjen iskolába a gyerek, ha még nem érett arra).