András a 2019-es érettségi vizsgaidőszakban angol nyelvből emelt szintű érettségi vizsgát tett 92 %-os eredménnyel, ami bármelyik átlagos vizsgázótól kiváló teljesítmény, hiszen ha a valaki akár csak 60%-ot elér, nyelvvizsga papírt kap. András azonban nem kaphat nyelvvizsga bizonyítványt, mert sajátos nevelési igénye miatt könnyítések járnak neki, nem nyelvvizsga bizonyítvány. Bár a vizsgák jegyzőkönyvével igazolhatóan nem használta az érettségin a számára járó könnyítéseket, de nem jelezte, hogy lemond ezekről. Igaz, senki nem jelezte, hogy ezt kell tennie ahhoz, hogy hivatalos legyen, hogy nem használja a könnyítést. A papír szerint könnyítést kapott, és kész.

Az SNI „bélyeget” a jelenlegi törvények értelmében nem lehet levenni, tehát ha valaki egyszer ilyen helyzetbe kerül, az egy életre hátrányt szenved. Például, ha diszlexia papírja van, azt vagy eltitkolja vagy számos felsőoktatási intézménybe nem jelentkezhet. Nem lehet pedagógus, még akkor sem, ha jeles eredménnyel végzi el a képzést.

A legújabb megszorítások értelmében, minthogy András nem kaphatja meg az érettségije alapján a nyelvvizsga papírt, a felsőoktatásból is kizárják, hiszen nyelvvizsga nélkül majd nem tanulhat tovább. Így járt. Rendszerhiba. Az esélyek javítását célzó rendszerből az esélyeket kvázi megszüntető rendszer lett.

Persze kifizetheti András családjának az állam a nyelvvizsga díjat, és ismét nyelvvizsgázhat majd, és akár a könnyítéseket is igénybe veheti, ott nem büntetik ezért, de ez nem változtat azon, hogy negatív diszkrimináció éri.

András édesanyja nem nyugodott bele ebbe az igazságtalanságba. Először logikusan az oktatási jogok biztosához fordult, de Aáry-Tamás Lajos lepattintotta az ügyet azzal, hogy „oktatási jogsértés nem történt”.

Következett a köztársasági elnök. Annyi bűnözőnek ad kegyelmet, hátha egy diáknak is jár ez, ha csak annyi a bűne, hogy SNI bélyeget ragasztottak rá, és nem tudta, hogy ez mivel jár. A Köztársasági Elnöki Hivatal igazgatója, Nagy Bercel gratulált a diák kiváló eredményeihez, és jelezte, hogy erre a területre nem terjed ki a köztársasági elnök kegyelmi jogköre. Ennyi. Menjen az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalába. Igen, az már megvolt. Rendszerhiba. Egyik megkeresettnek sem jut eszébe, hogy itt egy fiatalember jövőjéről van szó, és talán a hivatali pozíciójából eredően felelőssége többet is tenni, mint a törvényeket bemásolni egy levélbe.

Ráadásul András esete nem egyedi. Számos kiváló képességű és teljesítményű, de a szűkülő oktatási rendszerbe nem illő diákot negatívan diszkriminálnak az oktatási törvények. A Magyar Pedagógia Társaság Bódis József oktatásért felelős államtitkárnak írt a zavarról, amelyeket az új rendeletek felvetnek. Bódis József államtitkár nem válaszolt. Következő lépés a Parlament, mert hát hogy elvben ott képviselik a képviselők többek között a jövő nemzedékének az érdekeit is. Szél Bernadett (független) országgyűlési képviselő fel is tette a kérdést Rétvári Bence államtitkárnak, aki válaszként másfél oldalas blablában írta le a semmit, felsorolva a törvényeket.

A rendszerhiba nem isten csapása, hanem emberi tevékenység okozza. Nem megtörténik, hanem megteszik. Ahogy egy fertőzéshez is kell a kórokozó, amely a legyengült szervezetet megtámadhatja, úgy az oktatási rendszerben is kórokozók műve a rendszerhiba, bár nyilvánvalóan a szervezet lepusztultsága teszi lehetővé az elszaporodásukat. Ahhoz, hogy megszüntessük a fertőzést/rendszerhibát, a kórokozókat meg kell ismernünk. Ezért lényeges, hogy név szerint szerepeljenek azok a felelősök, akik résztvesznek a jövő generációjának megtiprásában.

Az oktatási rendszer körüli ámokfutás ugyanis nem merül ki a felsőoktatás elzárásában. Az alapítványi és magániskolák ellehetetlenítését célzó törvénymódosítást dr. Bajkai István az Országgyűlés alelnöke nyújtotta be. Olyan szabályzókat akar beiktatni, amit ezek az iskolák nem követhetnek, mert akkor ugyanolyan ártalmasakká válnának, mint az állami oktatás.

A tanulás szabadságát sértő, a magántanuló státusz eltörlésére irányuló törvénymódosítást Semjén Zsolt és Kásler Miklós jegyzi.

Mindezek a lépések arra irányulnak, hogy teljes kontrolt szerezzen az állam a gyerekek oktatása felett. Ami nem is lenne nagy gond, ha ez az oktatás legalább elfogadható szintű lenne, de egyelőre kifejezetten ártalmas. Szakmailag és hatástanulmányok által sem igazolható mindaz, amit a jelenleg regnáló rezsim tett.

A szülők menekítik a gyerekeket a borzalmas közegből, de ez nem felel meg a kormány elképzeléseinek. Csak azok menthetik meg a gyerekeiket, akiknek engedélyt ad erre a Központ. A legtöbb vazallus gyermeke nem az állami oktatásban tanul, így bármit megtehetnek az állami oktatással, a sinylődés a plebszé. Úgy tűnik, hogy a rendszerhiba a rendszer lényege, beépített elem, a jövő nemzedéke ellen elkövetett bűn.

Ha pedig így van, még fontosabb, hogy az elkövetők név szerint megjelenjenek. Ne feledkezzünk meg Palkovics Lászlóról sem, akinek most éppen a magyar tudomány szétverésében vannak elévülhetetlen bűnei, de ne csak a kirakatot lássuk, mert nem lehetne mindezt elkövetni, ha nem volnának tömegesen tettestársak, a csinovnyikok, akik majd a bíróság előtt elmondják, hogy „utasításra tettem”. Például Farkas Ildikó, az EMMI ügyintézője intézte el annyival az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének jobbító szándékú levelét, hogy bemásolta a válaszaként a törvényeket. (Nagyjából ugyanezt tette mindegyik hivatalban a válaszadó, tehát ez az utasítás a segítségkérő vagy méltatlankodó levelek esetére.)

A végrehajtók nélkül nem működne a rendszerhiba, illetve a hibás rendszer. Farkas Ildikó és a többiek vagy nem tudják, hogy ártalmas az állam által beszűkített egyenoktatásba terelni a 21. századi gyerekeket, és akkor ezek a hivatalnokok szakmailag alkalmatlanok a pozíciójukra, vagy tudják, és akkor bűnrészesek a nemzetpusztításban.

Jelenjenek meg név szerint a felelősök, és vállalják a tetteiket. Ha pedig vállalhatalanok ezek a tettek, akkor ne kövessék el!

A szerző Prima-díjas pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, az MTA tudományos főmunkatársa.