Tokarczuk szerint az emberek egyre inkább a személyes narratíváknak hisznek, azokat keresik, és részben ez az oka annak, hogy a világ egyre inkább szétesik: nincs kapcsolatok a dolgok és az emberek között, minden és mindenki egy különálló, a többiekkel semmiféle kapcsolatban nem lévő galaxisban él. „Haldoklik a világ, s nem vesszük észre. Nem látjuk meg, hogy a világ különféle dolgok és események gyűjteményévé vált, egy olyan térré, amelyben elveszve és magányosan mozgunk, s mások akarata lök minket erre vagy arra. Követjük a különféle fizikai, társadalmi és gazdasági erők hatását és úgy mozgunk, mintha zombik lennénk. És ebben a világban valóban zombik vagyunk” – mondta Tokarczuk.   

Azt is hangsúlyozta, hogy nem az egyéni narratívákkal van baja, sőt, szerinte a személyes alapú beszámolók fontosságát nem lehet túlértékelni, hanem azzal, hogy az internet világában az emberiség olyan lett, mint egy olyan kórus, ahol csak szólisták vannak. Tokarczuk szerint manapság leginkább amiatt nem teljesek az irodalmi művek, hogy hiányzik belőlük az univerzialitásra való törekvés.   „Egy példabeszédben a hős egyszerre a személy, akivel történnek az események, de ugyanakkor a történet túlmeny a konkrét körülményeken, s mindenkikre és mindenre vonatkozhat” – vélekedett Tokarczuk, aki szerint most inkább az történik, hogy a különböző hangok egymással vetélkedve akarnak hallgatókra találni, s közben ezek a hangok kioltják egymást.

Szerinte az irodalom helyét a filmsorozatok foglalták el, ezeknek az a céljuk, hogy állandóan ébren tartsa a nézők figyelmét.  Ennek a célnak mindent alárendelnek a szerzők, aminek az az eredménye, hogy a szereplők személyisége gyakran gyökeresen átalakul, a történetek pedig lezáratlanok maradnak, így elvész a katarzisélmény, illetve a tanulság levonásának a lehetősége is.  

Az írónő szerint az írók feladata, hogy érzékenyek, gyengédek legyenek, mert csak így lehetnek képesek az összefüggéseket ábrázolására és az olvasókban élő gyengédség felélesztésére. Gyengédség nélkül nincs lelkiismeret, nem vesszük észre, hogy a sorsunk közös, és érzékenység nélkül nincs megértés és empátia sem. Az irodalom ezt az érzékenységet erősíti az emberekben, és katasztrófához vezet, ha ez a képesség eltűnik a világból – hangsúlyozta.

Beszélt az emberiség jövőjét veszélyeztető klímaválságról is. „Ez nem a semmiből jött, gyakran elfelejtjük, hogy a krízist nem a sor hozta ránk, hanem egy sor gazdasági és társadalmi döntés.

Idén egyébként - a tavalyi szexbotrány miatt - két irodalmi Nobel-díjat adtak ki. Tokarczuk mellett  az osztrák, s a Szlobodan Milosevics féle szerbiai rezsim iránt odaadása miatt igencsak megosztó személyiségnek számító Peter Handke kapta meg az elismerést.