Centrifuga, pogácsa, gáz: mi kell az atombombához, mi volt a célpont Iránban?
Saját fejlesztés és illegális import is kellett hozzá, de Irán valóban elég közel jutott a nukleáris fegyverhez.
Az egyik legmegosztóbb téma a szülők között az anyai pofon létjogosultsága. Sokak szerint egyáltalán nem elfogadható semmilyen körülmények között, mások szerint van, amikor indokolt. Most Szulák Andrea osztotta meg véleményét ezzel kapcsolatban a Nyugi! Köztünk marad… című műsorában – írja a Blikk.
Tizenhat éves korában barátnőivel tinidiszkóba ment, amikor is visszafele sikerült lekésnie a buszát. "Tízre kellett volna hazaérnem, de eldumáltuk az időt, és az orrunk előtt ment el a busz" – kezdte a történetet Szulák, aki végül negyedóra késéssel ért vissza az otthonába. Ott aztán hiába próbált csendben elosonni, édesanyja már várta őt, és el is járt a keze.
A színésznőt saját bevallása szerint tiszteletre nevelte a pofon, rájött, hogy nem szabad más lelki világával játszani, pláne, ha egy aggódó szülőről van szó.
Ő maga is úgy véli, hogy hogy „ha a helyzet úgy kívánja, akkor akár lehet létjogosultsága egy anyai pofonnak”. Eddig még nem kellett még ehhez a drasztikus lépéshez folyamodnia, 12 éves lánya ugyanis jó tanuló, és mindig időben is ér haza, így semmi panasza nem lehet rá édesanyjának.
A szakemberek mindenesetre ezt másképp gondolják. Gyurkó Szilviának, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetőjének az írását idéznénk:
A gyerekkorban elszenvedett erőszak (legyen az fizikai, érzelmi vagy verbális bántalmazás) mindig nyomot hagy. Mindig. Mert megsérti a határokat, az alapbizalom szövetét és traumatizál. Akkor is, ha ma már sorsfordító és elengedhetetlen szülői beavatkozásnak gondoljuk, és egyébként: „mégis rendes ember lett belőlem”. A törvény 2005 óta tiltja a gyerekek bántalmazását (ahogy a felnőttekét, és azóta már az állatokét is).
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
