A koronavírus-járvány egyértelművé tette, hogy bármilyen politikai döntést csakis az emberek milliónak az együttműködésével lehet hatékony tettekre váltani. Azt, hogy a koronavírus mekkora felfordulást okozott az életünkben, még most is csak próbáljuk felmérni, ehhez képest menet közben kellett mindenkinek cselekedni és okosnak lenni, a döntéshozók az elmúlt hetekben kénytelenek voltak szinte élőben reagálni a folyton változó körülményekre. És ehhez emberek millióit kellett rávenniük arra, hogy adott esetben búcsút intsenek a korábbi életük rutinjainak. Vagy legalább próbálják meg.

A vezetői képességekről különösen éles képet ad egy olyan bonyolult és ijesztő helyzet, mint amilyen egy világjárvány. Láttuk Donald Trumpot, ahogy az újságírókkal és a számokkal hadakozik, láttuk az olasz városok polgármestereit, akik szinte magukból kikelve, ordítva próbálták rávenni az embereket, hogy maradjanak otthon, láttuk Angela Merkelt, ahogy a Robert Koch Intézet számait és adatait lobogtatja, és Vlagyimir Putyint, aki keményebb minden vírusnál.

Ebben a viharos, folyton változó helyzetben egy ország és egy miniszterelnök kitűnt a higgadt, empatikus hozzáállásával és mostanra már az eredményeivel is. Új-Zéland és Jacinda Ardern minden jel szerint uralja a járványt.

Jacinda Ardern az új-zélandi parlamentben

MARK MITCHELL / POOL / AFP

Természetesen Új-Zélandon sem tökéletes minden. Igaz, nehéz is meghatározni, hogy egy néhány hónapja létező vírus által okozott világjárvány közepette mi számít tökéletes döntéshozói stratégiának és viselkedésnek. Amit viszont számokban ki lehet fejezni, az az, hogy egy nemrég készült felmérés szerint az új-zélandi kormány járványra adott válaszával az ott élők 90 százaléka elégedett.

Másrészt, Új-Zéland napok óta nem regisztrál új koronavírusos eseteket, így a jelen állás szerint a szigetországnak sikerült nemcsak ellaposítani a görbét, de egyenesen idejét múlttá tenni. A május 13-ai számvetés szerint Új-Zélandnak 1147 igazolt koronavírusos esete van, 1402-en gyógyultak meg a betegségből, és az ötmilliós országban mindössze 21-en haltak bele a Covid-19-be.

Ha a számok mögé nézünk, akkor nem tudjuk nem észrevenni Jacinda Ardernt, aki a válságkezelés egyik reklámarcává lett, amióta csak felvette a munkát miniszterelnökként. Nem sokkal az ország lezárása előtt épp az egy évvel ezelőtti, ötven halálos áldozatot követelő christchurchi lövöldözésre emlékeztek volna, amelynek az országos traumáját annak idején olyan vezetői hozzáállással, emberséggel és határozottsággal kezelte, amivel már akkor felkeltette a világ figyelmét.

Ez a két motívum – az emberség és a határozottság – a járvány idején is ott volt a miniszterelnöki eszköztárában.

Új-Zéland március 25-én a világon az egyik legszigorúbb kijárási korlátozást vezette be úgy, hogy akkor mindössze 205 igazolt fertőzöttjük volt, és egyetlen halottjuk sem. Nagyjából ekkor vált világossá, hogy az ambiciózus új-zélandi terv az, hogy ne csak a görbét laposítsák, hanem hogy teljesen megszabaduljanak a vírustól.

Jacinda Ardern mindeközben a hatékony és motiváló vezetési stratégia alapszabályait követte: irányt mutatott, értelmezte a történéseket, és ami az állampolgári reakciók szempontjából talán a legfontosabb volt, empatikus volt. A különböző országok vezetőinek a hivatalos kommunikációjával összehasonlítva rögtön szembetűnik Jacinda Ardern sajátos kapcsolattartási stílusa. A kommunikációs végzettség válság idején különösen hasznos, és Ardern ezzel is rendelkezik. Az új-zélandi állampolgárok minden megnyilvánulásánál azt érezhették, hogy

nem utasításokat kapnak, hanem támogatást és megértést.

Az új-zélandi miniszterelnök hivatalos Facebook-oldalát végigpörgetve rengeteg Facebook élő bejelentkezést találunk, ami hasznos platformnak bizonyult ahhoz, hogy a hivatalos sajtótájékoztatók mellett kötetlenül adjon át információkat, hogy beszéljen és beszélgessen az emberekkel, és ezt nem hatalmi, hanem felelős pozícióból tette. És természetesen megvan a komfortüzenete annak is, ha egy ország vezetőjét látjuk home office-ban: melegítőfelsőben, a családi teendőkből épp kiszakadva. Egy alkalommal például nem sokkal azután ült a kamera elé, hogy lefektette a mindjárt kétéves gyerekét (aki a miniszterelnöksége alatt született, és már ezzel is történelmet írt – előtte csak egyetlen női országvezető, Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök szült a hivatali ideje alatt).

Jacinda Ardern a megszólalásaiban együttérző és gyakorlatias volt. Elmagyarázta, hogy mit miért kell tenni, hogy milyen következményekkel számolnak, sorra vette a mindennapi élet nehézségeit és dilemmáit, a bezártsággal járó mentális terheket, az adott időben rendelkezésre álló tudományos eredményeket, és az ezek alapján meghozott döntések hátterét. Értelmet adott a karanténnak, és nem vitatta el ez emberektől azt, hogy részükről ez most áldozat.

És közben magát sem vonta ki a járványképletből: a karanténszabályok a miniszterelnökre is vonatkoztak, nem véletlenül jelentkezett be többször is az otthonából, és azt is egyértelművé tette, hogy tudja, milyen összeegyeztetni a home office-t a szintén négy fal közé szorult családi élettel.

Jacinda Ardern közösségi oldalas megjelenéseiből jól kivehető, hogy egyrészt sokat mosolyog, de közben komolyan veszi a helyzetet, és a miniszterelnöki viselkedést és cselekvést elemző szakértők szerint ez a kommunikációs stratégia jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az intézkedésekkel elnyerje az emberek bizalmát. Az új-zélandi állampolgárok nem érezték átverve magukat, ezért együttműködtek.

Az új-zélandi miniszterelnök a járvánnyal kapcsolatos döntéshozatalt is transzparensen kezelte, az emberek tisztában lehettek a veszélyhelyzet különböző szintjeivel járó korlátozásokkal és intézkedésekkel, elmagyarázták nekik különböző csatornákon, hogy mi és miért történik. Az üzenetek pedig egyértelműek voltak, nem tartották őket bizonytalanságban.

Az új-zélandi járványhelyzetet a Lancetben elemző cikk érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet, abban az eredményben ugyanis, hogy Új-Zélandnak a jelen állás szerint sikerült visszaszorítania a koronavírust, szerepet játszhatott az, ahogyan a járványt a lakosság számára keretezték. Más országokban gyakori volt a háborús retorika a vírus elleni küzdelemben, ami nyilvánvalóan félelmet és szorongást kelt az emberekben. Az új-zélandi miniszterelnök viszont az együttműködést hangsúlyozta: egy ötmillió fős csapat vagyunk, utalt visszatérően a közös erőfeszítésre.

MARTY MELVILLE / AFP

A kormányzati üzenet egyik legsarkalatosabb pontja volt a felhívás a kedvességre. Be strong, be kind – ez volt a miniszterelnöki járványszlogen, azaz: legyetek erősek, legyetek kedvesek.

A kedvesség önmagában nyilván semmit sem használ a járvány ellen, de Jacinda Ardern képes volt ezt az empatikus hozzáállást hatékonysággal párosítani.

Új-Zélandé volt az egyik legkorábbi és legszigorúbb lezárás a világon. Jacinda Ardern okfejtése az volt a legelején, hogy ugyan az országnak száz körüli fertőzöttje van még csak, de egyszer Olaszországnak is ennyi volt. Kínából már február elején megtiltották a beutazást, amikor Új-Zélandon még egy igazolt fertőzés sem ütötte fel a fejét.

Kihalt utca Christchurchben

SANKA VIDANAGAMA / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP

A veszélyhelyzet négy szintre osztásával mentálisan is felkészülhettek az emberek arra, hogy komolyan vegyék az intézkedéseket.

Természetesen Új-Zélandon is vannak elégedetlenkedő hangok, hiszen a járvány nemcsak a betegeket viseli meg, hanem az egész társadalmat. Bár az ország ezekben a napokban kezd enyhíteni a korlátozásokon, ellenzéki politikusok még nagyobb lazítást követelnek, és azzal vádolják a kormányt, hogy túlságosan is szigorúan reagált a járványra.

Azt nem lehet elvitatni, hogy járvány szempontjából Új-Zéland földrajzi adottságai meglehetősen szerencsések, Ausztráliát leszámítva minden más országtól távol van, ráadásul egy kis lélekszámú országról van szó: ötmillió lakosával kisebb a népessége mint néhány nagy világvárosnak. Szigetország lévén könnyen le tudta zárni a határait, de még így is figyelemre méltó, hogy a lakosságra vetítve milyen kevés esetük és halottjuk volt.

A következő hetekben kiderül, hogy az ország újranyitását is képesek-e annyira hatékonyan és kedvesen kezelni, mint a lezárásét.