Kevés emlékezetesebb rész van a Jóbarátok című sorozatban, mint amikor a hatodik évad kilencedik részében Rachel merő kedvességből és segítőkészségből vállalja, hogy ő készíti el a hálaadásnapi desszertet az egész társaság számára. Csakhogy nem veszi észre, hogy összeragadtak a receptkönyv lapjai, így félig angol trüffelt, félig pásztorpitét készít (a magyar szinkronban húsos hasét): az édes, tejszínes, lekváros, málnás desszertbe kerül egy adag hagymás-borsós marhahús is (a magyar szinkronban a borsót valamiért babnak fordították, igaz, már eleve a trifle = trüffel fordítás is hibás).

Minket pedig immár huszonegy éve foglalkoztat a kérdés:

tényleg annyira borzasztó, gusztustalan és ehetetlen ez az étel?

Ross szerint például lábíze van, Chandler egyszerűen kidobja az erkélyről, Phoebe a vegetarianizmusa miatt eleve meg se kóstolja, a többiek pedig a lakás különböző pontjain rejtik el a tányérjukat – kivéve Joey-t, aki szerint ha egyszer a sodó jó, a lekvár jó és a hús is jó, akkor miért ne lenne jó az egész?! És miért is ne lehetne igaza? Hányan ették már úgy az alaposan megsózott sült krumplit a gyorsétteremben, hogy belemártottak a vaníliafagyiba? Akkor meg mit árthat a finom tejszínes sodó a finom marhahúsnak?

Ezzel persze csak kóstolócsapatunk egyik tagja értett egyet, másikunk totális szkepticizmussal vetette bele magát a főzésbe, talán azt is mondhatnánk, méla undorral – talán van, aki úgy fogalmazna, épp úgy, mint a normális emberek, de ez természetesen merőben túlzás. Mindenesetre semmiképp nem akartunk ételt pazarolni, így egyrészt keveset készítettünk a lábtortából, másrészt pedig – elnézést a spoilerért – e sorok írásának idején már az utolsó falatig megettük a desszertet. Úgy tűnik, a szerkesztőségünk egyik tagja tényleg Joey lelki társa.

Hogy melyikünk az, kiderül a videóból; ő volt az, aki szerint mindössze annyi gond volt a desszerttel, hogy kicsit kemény volt benne babapiskóta, de amint megpuhult, semmi kifogása nem maradt. Alul pedig ott a recept is, ami egyébként tényleg jó édesség lehet az ünnepekre, amennyiben kispóroljuk belőle a marhatokányt.

Hozzávalók (egy közepes méretű tálhoz):

• fél liter nagyon magas zsírtartalmú tejszín (jobb híján habtejszín, de még jobb lenne 40-50%-os)
• öt tojás sárgája
• porcukor ízlés szerint
• egy csomag puha babapiskóta
• hat-hét evőkanál málnalekvár, vagy amennyi jólesik
• negyed kiló málna
• egy banán
• tetszőleges mennyiségű darált marhahús, úgy fele annyi zöldborsó és némi hagyma – higgyék el, nem a mennyiségen fog múlni.

Először is elkészítjük a sodót: amíg a tejszín lassú tűzön melegszik, alaposan, legalább négy-öt percen keresztül felverjük a porcukorral összekevert tojássárgáját. Miközben tovább keverjük, hozzáadagoljuk a forró tejszínt, majd visszatesszük az egészet kis lángra, és addig kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor az edényt áttesszük egy tál hideg vízbe, hogy lehűljön.

Eközben kevés olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, majd hozzákeverjük a darált marhahúst, majd hozzáadjuk a zöldborsót. Fedő alatt főni hagyjuk, amíg a borsó meg nem puhul. De ezt a lépést a hússal kihagyhatja, akinek van egy csepp józan esze.

Az üvegtál aljára némi lekvárt töltünk, és egy kanál hátával néhány centi magas csíkokat húzunk az oldalára. Lefektetjük a babapiskóta felét, majd lekvárt rétegezünk rá. Erre jön a lehűlt sodó fele, rá pedig a málna. Következik a maradék babapiskóta, rá a hagymás-zöldborsós marhahús (lásd, mint fenn), aztán a sodó maradéka, a tetejére a felszeletelt banán, majd ha a kedvünk úgy tartja, díszítésként tejszínhab. Ha tettünk bele marhahúst, szelfizzünk vele, majd gondoljuk át az életünket. Jó étvágyat.