Sőt, megkóstoltuk és mindezt videóra is vettük. Egy réteg babapiskóta, egy réteg lekvár, egy réteg sodó, málna, majd marhahús borsóval és hagymával, megint sodó, rajta banán és tejszínhab. De vajon meg bírtuk enni?
Kevés emlékezetesebb rész van a Jóbarátok című sorozatban, mint amikor a hatodik évad kilencedik részében Rachel merő kedvességből és segítőkészségből vállalja, hogy ő készíti el a hálaadásnapi desszertet az egész társaság számára. Csakhogy nem veszi észre, hogy összeragadtak a receptkönyv lapjai, így félig angol trüffelt, félig pásztorpitét készít (a magyar szinkronban húsos hasét): az édes, tejszínes, lekváros, málnás desszertbe kerül egy adag hagymás-borsós marhahús is (a magyar szinkronban a borsót valamiért babnak fordították, igaz, már eleve a trifle = trüffel fordítás is hibás).
Minket pedig immár huszonegy éve foglalkoztat a kérdés:
tényleg annyira borzasztó, gusztustalan és ehetetlen ez az étel?
Ross szerint például lábíze van, Chandler egyszerűen kidobja az erkélyről, Phoebe a vegetarianizmusa miatt eleve meg se kóstolja, a többiek pedig a lakás különböző pontjain rejtik el a tányérjukat – kivéve Joey-t, aki szerint ha egyszer a sodó jó, a lekvár jó és a hús is jó, akkor miért ne lenne jó az egész?! És miért is ne lehetne igaza? Hányan ették már úgy az alaposan megsózott sült krumplit a gyorsétteremben, hogy belemártottak a vaníliafagyiba? Akkor meg mit árthat a finom tejszínes sodó a finom marhahúsnak?
Ezzel persze csak kóstolócsapatunk egyik tagja értett egyet, másikunk totális szkepticizmussal vetette bele magát a főzésbe, talán azt is mondhatnánk, méla undorral – talán van, aki úgy fogalmazna, épp úgy, mint a normális emberek, de ez természetesen merőben túlzás. Mindenesetre semmiképp nem akartunk ételt pazarolni, így egyrészt keveset készítettünk a lábtortából, másrészt pedig – elnézést a spoilerért – e sorok írásának idején már az utolsó falatig megettük a desszertet. Úgy tűnik, a szerkesztőségünk egyik tagja tényleg Joey lelki társa.
Hogy melyikünk az, kiderül a videóból; ő volt az, aki szerint mindössze annyi gond volt a desszerttel, hogy kicsit kemény volt benne babapiskóta, de amint megpuhult, semmi kifogása nem maradt. Alul pedig ott a recept is, ami egyébként tényleg jó édesség lehet az ünnepekre, amennyiben kispóroljuk belőle a marhatokányt.
Hozzávalók (egy közepes méretű tálhoz):
Először is elkészítjük a sodót: amíg a tejszín lassú tűzön melegszik, alaposan, legalább négy-öt percen keresztül felverjük a porcukorral összekevert tojássárgáját. Miközben tovább keverjük, hozzáadagoljuk a forró tejszínt, majd visszatesszük az egészet kis lángra, és addig kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor az edényt áttesszük egy tál hideg vízbe, hogy lehűljön.
Eközben kevés olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, majd hozzákeverjük a darált marhahúst, majd hozzáadjuk a zöldborsót. Fedő alatt főni hagyjuk, amíg a borsó meg nem puhul. De ezt a lépést a hússal kihagyhatja, akinek van egy csepp józan esze.
Az üvegtál aljára némi lekvárt töltünk, és egy kanál hátával néhány centi magas csíkokat húzunk az oldalára. Lefektetjük a babapiskóta felét, majd lekvárt rétegezünk rá. Erre jön a lehűlt sodó fele, rá pedig a málna. Következik a maradék babapiskóta, rá a hagymás-zöldborsós marhahús (lásd, mint fenn), aztán a sodó maradéka, a tetejére a felszeletelt banán, majd ha a kedvünk úgy tartja, díszítésként tejszínhab. Ha tettünk bele marhahúst, szelfizzünk vele, majd gondoljuk át az életünket. Jó étvágyat.
A kortárs film szinte korlátlan büdzsével játszó angol nagyágyúja, Guy Ritchie egyszerre két produkcióval is kényezteti a dinoszauruszok újbóli eljövetelére váró közönséget: kőkemény gengszterekkel és az örök fiatalság titkát kereső kalandorokkal.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
A magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
