szerző:
Burai Vera
Tetszett a cikk?

Ők azok, akik folyamatosan a gyerekeink közvetlen közelében vannak, így fokozottan kitettek a fertőzésnek. Mindannyiunk közös érdeke, hogy minél előbb beoltsák őket – állítja írásában Burai Vera, aki szerint a pandémiás időszakban az oktatás rendszerszintű problémái felnagyítódnak. Az előnyösebb helyzetben lévő iskolák pedig még inkább elhúznak a kevésbé szerencsés helyzetben lévő iskoláktól.

A tavaszi időszakban – az összes szereplő otthontanulása miatt – a szülők is jobban érzékelhették, hogy mennyi felesleges tananyagot tanulnak a gyerekek, mennyi lexikális tudást várnak el tőlük. Láthatták, mennyire felkészületlenül ért mindenkit az új helyzet, az összes kihívásával együtt.

Ősszel szinte semmivel nem volt jobb a helyzet. Úgy indult a tanév, mintha nem lett volna előtte hónapokon át tartó digitális munkarend, mintha nem viselt volna meg családokat – egészségileg és/vagy egzisztenciálisan – a pandémia. Mintha nem árnyékolná be a mindennapjainkat egy világjárvány. Mintha mi sem történt volna.

Bele a közepébe! Nem készültek hatástanulmányok, nem születtek újabb tervek arra az esetre, ha a járvány várható második hulláma alatt ismét otthon ragadnának az oktatás szereplői.

A középiskolások újra a tavasszal megélt helyzetben találták magukat, hiszen 2020. november 11-én tantermen kívüli digitális munkarendet rendeltek el számukra. Az általános iskolákban viszont továbbra is jelenléti oktatás zajlik, és az óvodákba is kötelező járnia a gyerekeknek.

A szülők nem dönthetik el szabadon, hogy igazoltan otthon tartják-e általános iskolás vagy óvodás gyermekeiket abban az esetben, ha nem érzik biztonságosnak a jelenléti oktatást/óvodába járást. Azok az iskolás gyerekek pedig, akik ennek ellenére otthon maradnak, nem mindig kapják meg az iskola támogatását otthontanulásukhoz. Az oktatásirányítás hajthatatlan. Ebben a kérdésben sem mutat rugalmasságot.

Ahol az iskolavezetés rendelkezik a megfelelő infrastruktúrával, kreatív és rugalmas, ott a pedagógusok lelkesen vetették bele magukat az új helyzet adta lehetőségekbe. Kihívás számukra az ismételt online oktatás. Náluk úgy működik a nagyítóeffektus, hogy még inkább többet, jobbat szeretnének kihozni a jelenlegi oktatási formából. Náluk szinte minden feltétel adott – emberi erőforrásban és eszközökben is.

Viszont a hátrányos helyzetű térségekben vagy akár egy kevésbé frekventált intézményben azok a hátrányok erősödnek fel és válnak inkább láthatóvá, amelyek arról tanúskodnak, hogy nincs eszköz, nincs pedagógus, nincs lelkesedés. A diákok és sok esetben a pedagógusok sem rendelkeznek – tárgyi és/vagy tudásbéli – eszközökkel, nem áll rendelkezésre megfelelő sávszélesség, de akár olyan helyiség sem, ahol nyugodtan lehet tanulni, részt venni az órákon. A társadalmi hátrányok által különösen sújtott gyermekek számára – akiknek a családját is sokkal súlyosabban érintette a járvány – most még inkább óriási probléma, hogy a differenciálásra egyébként is képtelen iskolarendszer ebben a kivételes helyzetben sem veszi figyelembe a tanulók élethelyzeteit. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az állam is magára hagyta a családokat.

A gyerekek adottságaihoz való alkalmazkodás rég nem elvárás az oktatási rendszerünkben. A pedagógusok egy része ugyan még próbálkozik, és vannak kivételes tanárok, tanítók, de vannak, akiket bedarál a rendszer. Vannak, akik eszköztelenek, motiválatlanok, fásultak, a társadalmi megbecsülésük pedig mindannyiuknak egyre csökken.

A rendszerszintű problémák a pandémia idején még inkább megmutatkoznak. Hiányzik a felelősségvállalás, a pedagógusok munkájának támogatása, a gyerekek fókuszba helyezése. A felmerülő problémák még inkább kezeletlenül maradnak (iskolai zaklatás, bántalmazás stb.).

A százezret is meghaladhatja azoknak a gyerekeknek a száma, akikhez nem ért/ér el a digitális oktatás. Úgy tűnik, hogy ez cseppet sem érdekli a döntéshozókat. Nem invesztálnak az oktatásba. Nem érdekli őket a fejlesztés, a gyerekek különbözősége, helyzet komplexitása.

A kormánynak fontos a gazdaság alapvető működésének fenntartása, és felelősséget érez az emberekért, de az óvodai és iskolai dolgozók mégsem kerülnek az oltási tervben a sor elejére, pedig ők azok, akik folyamatosan a gyermekeink közvetlen közelében vannak, így fokozottan kitettek a fertőzésnek. Mindannyiunk közös érdeke, hogy minél előbb beoltsák őket.

A járványhelyzet rávilágít arra a disszonanciára is, hogy nem az iskolaigazgatók felelnek az intézményük biztonságáért, hiszen közvetlenül nem dönthetnek saját hatáskörben például a digitális oktatásra való áttérésről vagy szünet elrendeléséről.

Akkor is folytatódnia kell a jelenléti oktatásnak, ha vannak fertőzöttek az intézményben. Előállhat az a helyzet is, hogy csak több nap után rendel el karantént/digitális oktatást az operatív törzs. (Ez a szakképzésben már szeptember óta igazgatói hatáskör.) Sokkal biztonságosabb lenne, ha minden intézményben felelősen, rugalmasan dönthetne a vezető egy megfelelő protokoll szerint, amennyiben felüti a fejét a járvány, hiszen az ő feladata, hogy biztosítsa a megfelelő működést.

A szülők közös felelősségvállalásával sokat javulhatna a helyzet.

Most mindenkit csak addig érdekel egy bizonyos ügy, ameddig érintett benne – legyen ez kötelező beiskolázás, elfogadhatatlan mennyiségű és elavult tananyag, elviselhetetlen mennyiségű óraszámok, középiskolai felvételi, iskolai erőszak stb.

Olyan oktatásra van szükségünk, amely alkalmazkodik a gyerekek megváltozott igényeihez, és igazodik a 21. század kihívásaihoz. Csakis akkor lehet jól működő egy társadalom, ha felelősen gondolkodik a gyerekekről, ha odafigyel rájuk. Csakis egy ilyen támogató közösségben fejlődhetnek egészségesen, örömteli hangulatban a gyerekek.

Észre kell vennünk, hogy szükség van az empátiára, de leginkább a szolidaritásra. Arra, hogy ebben a helyzetben mindennél fontosabb a gyerekek fejlődése, boldogsága, gondtalansága.

Társadalmi szintű felelősségvállalásra, összefogásra van szükség!

A gyerekekért.

Mindannyiunkért.

 

A szerző Szülői Összefogás Gyermekeinkért Közösség képviselője.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Egy nap alatt 130-an haltak bele a koronavírus-fertőzésbe

Egy nap alatt 130-an haltak bele a koronavírus-fertőzésbe

Változik az oltási terv, később adják a második Pfizert és AstraZenecát

Változik az oltási terv, később adják a második Pfizert és AstraZenecát

Vetkőzésen, kémkedésen, egy mozdulaton át is kiderülhet, milyen esendőek vagyunk

Vetkőzésen, kémkedésen, egy mozdulaton át is kiderülhet, milyen esendőek vagyunk