A finn közszolgálati médiánál dolgozó Jessikka Aro még 2014-ben kezdett el foglalkozni az orosz információs hadviseléssel az interneten. Arónak komoly támadásokat kellett elszenvednie már az első cikke után: rendre kapta a halálos fenyegetéseket, a Kremlből pénzelt kamuportálok előszedték fiatalkori amfetaminfüggőségének nyomait, ezzel összekötve pedig drogdílerként hivatkoztak rá. A finn rendőrség közölte vele, hogy ha Finnországban marad, veszélyben az élete. Az újságíró elköltözött egy időre hazájából, de folytatta a nyomozást, ennek lett az eredménye a megnyert pereken túl az idén magyarul is megjelent Putyin trolljai című könyv, amelyben Aro nemcsak a személyes tapasztalatait meséli el az internetes álprofilok tevékenységéről, hanem különálló történeteken keresztül is rávilágít arra, hogy tudnak nemzetközi hatást elérni magukat másnak kiadó kommentelők, és hogyan válnak valódi emberek a saját tudtukon kívül is orosz trollokká.

hvg.hu: Mi a tippje, mekkora részét állítja elő a közösségi médiának valamelyik orosz trollfarm?

Jessikka Aro: Bár tudnám, de nehéz kérdés. Az biztos, hogy a NATO-val, az Európai Unióval és az ukrajnai helyezettel kapcsolatos témáknál nagyon magas a trollok és hamis profilok száma. De nehéz, mert nem csak álprofilok vannak itt, hanem valódi felhasználók is, akik úgy viselkednek, mint az orosz trollok, mert hatással volt rájuk az állami propaganda, és terjesztik is azt. Amikor elkezdtem foglalkozni az orosz információs hadviseléssel, meg akartam tudni, van-e ennek ereje. És mint kiderült, nagyon is van.

hvg.hu: Nőtt is az ereje?

J. A: 2014-ben kezdtem el foglalkozni a témával, azóta bizonyíthatóan beleszóltak az oroszok a 2016-os amerikai elnökválasztásba, támogatták Katalónia függetlenedését Spanyolországtól, nyomták a francia szélsőjobbos Marine Le Pen pártját, és erősítették a brexitpárti hangokat a népszavazás előtt. Az a legnagyobb probléma, hogy csak pár nyugati kormány kutatja ténylegesen a közösségi médiában látott pszichológiai hadviselést.

Sokszor csak hónapokkal vagy évekkel azután jönnek rá az emberek, mi történt, amikor már megvezették őket.

hvg.hu: Amikor 2014-ben írt erről, még nagyon nem volt mainstream ez a téma. Mondták önnek akkor, hogy ez az egész inkább sci-fi?

J. A: Persze. De még két évvel ezelőtt is volt ilyen. Egy előadás után találkoztam egy finn diplomatával, és elmondta, hogy olvasta a történetemet, de nem tudja elhinni. Konkrétan a sci-fi szót használta, mert nem értette, hogyan lehetne a közösségi médiát arra használni, amire az orosz trollok. Pedig nem is olyan nehéz elképzelni: több nagy cég rájött már az oroszok előtt is, hogy kell profin használni a közösségi médiát. Ráadásul az oroszoktól sem újdonság teljesen a jelenség, több velem dolgozó szakértő is elmondta, hogy ez tulajdonképpen a régi iskolás szovjet propaganda digitális verziója.

hvg.hu: Hogyan ismerhetünk fel egy orosz vagy egy orosz módszerekkel dolgozó trollt?

J. A: Nehéz. Twitteren és Facebookon érdemes felkeresni a helyi orosz követség követőit és megosztóit, ott nagy számban előfordulnak. De az a briliáns a trollműveletekben, hogy úgy viselkednek, mintha valódi emberek lennének, sokszor valódi emberekkel társalognak, tehát akár lehetetlenné is válhat a felismerés. Néha nem is érdemes ezen gondolkodni, én is túl sok időt töltöttem ezzel.

hvg.hu: Rengeteg személyes sérülést szenvedett a munkája miatt. Melyik volt a legsúlyosabb?

J. A: Bármelyik alkalom, amikor a családomat támadták. Igazságtalan is, hiszen a családomnak semmi köze nincs a munkámhoz, nem is segítettek benne soha. Amikor láttam, hogy a trollok a nővéremet támadják, összetörtem. Szerencsére hasonló fából faragták, mint engem is, és nem omlott össze.

hvg.hu: Mikor jött rá, hogy tényleg el kell költöznie egy másik országba a trollok miatt?

J. A: Nagyjából 2016-ban kezdtem el rajta gondolkozni, akkor már majdnem két éve nyomoztam ebben a témában. Akkorra már annyira szétverték az életem, hogy Helsinkiben mindig magam mögé kellett néznem. De tényleg, egy finn ember követett engem, nagyon ijesztő volt. Otthon már börtönben éreztem magam, és mindenhol kaptam a gyűlölködő üzeneteket, és tettek fel kérdéseket például a drogokról. 2017 elején végül elköltöztem.

hvg.hu: Fel sem merült, hogy a béke kedvéért abbahagyja a nyomozást?

J. A: Természetesen elgondolkoztam rajta, azon is, hogy abbahagyom az újságírást. De mindig rájöttem, hogy ezt én választottam, mert szeretek írni és információt megosztani emberekkel, ez a hivatásom. És meg akartam megírni ezt a történetet. Próbáltam távol kerülni a közösségi médiától, de végül mindig folytattam és folytatni is fogom. Jót tett, hogy olyan üzeneteket is kaptam, amelyekben megköszönték a munkámat.

hvg.hu: Tehát vannak trollok, akiket a közösségi médiában folytatott kommentek írásával azonosítunk. De hogy tud pár nemlétező kommentelő valódi sebet ejteni embereken vagy csoportokon?

J. A: Több lehetőség is van. Sokan arról panaszkodtak, hogy egy idő után már nem tudták, mi az igaz és mi nem az interneten. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban sok példa van: az orosz trollok kezdték terjeszteni azokat az elméleteket, hogy valójában az Egyesült Államok kezdte a háborút Ukrajnában, és nincsenek is orosz katonák ukrán földön. Ezek az információk és teóriák összezavarják az embereket. De az is komoly károkat tud okozni, hogy ha valakit átvernek ezzel, az elkezdi otthon is terjeszteni a saját ismerősei között.

Ha egy embert megfertőznek az álhírekkel, az másokat is elkezd fertőzni velük.

És az is hasznos lehet, hogy ha az embereket csak eltántorítják attól, hogy Oroszországról beszéljenek a közösségi médiában. Több olyan emberrel is beszéltem, akik egy-egy ilyen akció után inkább törölték a profiljukat. A finnországi orosz közösség felületein sok helyen le kellett zárni a kommentszekciót, annyi hamis állítás jelent meg Ukrajnáról.

hvg.hu: A személyes megaláztatások és tématerelés haszna érthető, de mi az orosz politikai motivációja annak, hogy megaláznak hétköznapi felhasználókat kommentben? Egyáltalán miért jó az Oroszországnak, ha pár finn vagy magyar átlagember azt hiszi, nem is támadták meg Ukrajnát?

J. A: Erről Vlagyimir Putyin egykori gazdasági tanácsadóját, Andrej Illarionovot kérdeztem meg. Illarionov a 2000-es évek közepén hagyta el Oroszországot azzal az indokkal, hogy az már nem demokrácia.

Azt mondta, a politikai haszonszerzésen túl Oroszország sokszor csak az erejét akarja megmutatni. De az is nyilvánvaló, hogy a külföldi közvélemény befolyásolása is hasznos a Putyin-rezsimnek: ha egy politikus például nem ért egyet az Oroszországgal szembeni európai szankciókkal, akkor őt támogatni fogják a trollok.

Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszországnak energiapolitikai érdekeltsége is van, ezért például Norvégiában szeretnék, ha jó megítélése lenne az országnak, ilyenkor PR-szolgáltatást nyújtanak, ellensúlyozniuk kell valahogy a kritikus kommenteket.

hvg.hu: A koronavírus tudott új dimenziót adni ennek?

J. A: Természetesen. Nyáron az RT (az orosz állam által pénzelt nemzetközi tévécsatorna – a szerk.) és több államközeli álhírportálon terjesztették a koronavírus körüli összeesküvéseket. A német RT azt is állította, hogy a koronavírus nem is létezik, de itt terjedtek el azok a hírek, hogy a koronavírust a NATO fejlesztette ki Oroszország és Kína ellen, és persze az is innen érkezett, hogy Bill Gates áll mögötte. Itt az orosz állam már az emberek egészségével is játszik. Ez nem az első ilyen: már évekkel ezelőtt kimutatta egy amerikai kutatás, hogy orosz trollok terjesztettek általános oltásellenes gondolatokat is Twitteren. Mivel ezek az információk nem csak Oroszországon kívül terjednek, az orosz nép is össze van zavarodva koronavírus elleni védőoltásokkal kapcsolatban is.

hvg.hu: Többen is elmondták már, hogy az orosz trollok és sokszor az orosz külpolitika lényege is az, hogy aláaknázzák a nyugati demokráciákba vetett bizalmat. Miért tűnik úgy, hogy nem is védekezünk ez ellen?

J. A: Ez mindig emberfüggő, közel sem mindenki dől be ennek. De a kérdést én is feltettem biztonsági szakértőknek, hogy a nyugati országok miért nem dolgoznak hasonló trollhadsereggel. Azt válaszolták, hogy

a nyugati demokráciák nem így működnek.

hvg.hu: De ez hihető is? Nem létezik, hogy a Nyugatnak is vannak hasonló trollfarmjai?

J. A: Egyelőre nem találtam erre utaló nyomot. De valóban nemcsak Oroszország csinálja, Izrael és Kína is nagyon aktív. De Oroszország csinálja a legagresszívebben.

hvg.hu: És miért tűnik ennyire törékenynek innen nézve a nyugati demokráciába vetett hit?

J. A: A trollok akkor a legsikeresebbek, ha a médiába is befurakodnak akár úgy, hogy egy-egy újságíró a tudtán kívül terjeszti az onnan származó gondolatokat. Ha oda bekerül, az már nagy hatással van az emberekre. Nyilván a nyugati sajtónak sokkal nagyobb elérése és súlya van, mint az orosz trolloknak, ezért ha követjük a szabályokat, akkor kívül tudjuk tartani őket.

hvg.hu: Több magyar szál is szerepel a könyvében. Közel lennénk az orosz trollfarmokhoz?

J. A: Az interneten nincsenek határok, úgyhogy minden ország közel van hozzájuk, és mindenki egyformán sebezhető.

De az orosz trollok szeretik Orbán Viktort, és biztosan ő is szereti az orosz trollokat, hiszen segítenek neki kimosni a hazugságait, és a támadásait a civil társadalom és a demokrácia ellen.

hvg.hu: Kinek a hibája tulajdonképpen a jelenlegi helyzet az interneten? A közösségi médiáé, Vlagyimir Putyiné vagy a hülye internetezőké?

J. A: Putyinnak mindenképpen része van benne, hiszen épp akkor kezdte el csúcsra járatni a szentpétervári trollfarmot, és megtámadni ellenzéki politikusokat vagy aktivistákat, amikor egy új törvénnyel elüldözte az országból a civil szervezeteket a 2010-es évek közepére. Úgyhogy ő biztosan a maga sikerének is tartja ezt. De ott vannak a közösségi médiát üzemeltető cégek, amelyek nem sokat tesznek ez ellen. Legalább figyelmeztetéseket kellene küldeni arról – mint egy-egy tartalom esetében ezt megteszik –, hogy ezt az orosz állam állította elő. De a helyi politikusok is elvárhatnának hasonló korlátozásokat. És ahogy mondta, ott vannak az ön szóhasználatával élve hülye internetezők is, nekik a saját döntésük is az álhírek olvasása. De az olvasottabbak és tájékozottabbak felelőssége is jelezni, hogy az RT például nem hiteles csatorna.

Sokan nem is hülyék, hanem agymosottak, és nem is hibáztathatók, mert ez egy jól felépített pszichológiai hadviselés, amit hozzáértő emberek találtak ki.

Segíteni kell nekik kijönni a sötétségből, úgyhogy hülyének nem is nevezném őket.

hvg.hu: A könyvből nagyon úgy jön le, hogy Vlagyimir Putyin a szabad világ főellensége. Tényleg ennyire fontos és nagy a hatalma?

J. A: Igen. De ő azoknak a főellensége, akiket Putyin maga választott ki ellenségnek először. Orosz újságírók, civilek, emberi jogi aktivisták, és azok az országok, amelyek ellen valamiféle hadviselést folytat.

hvg.hu: Bár már évek óta folyik a vita a közösségi média hatásairól, továbbra is élő problémáról van szó. Ön szerint van rá esély, hogy visszatérjünk valahogy az igazságon túli világból?

J. A: Nem hiszem. A jelenlegi keretek jelentik az új terepet, ez több energiabefektetést vár el a médiától, és a munkaadóktól, akiknek meg kell védeniük a saját dolgozóikat. Én úgy gondolok a trollokra, mint a médiaipar szereplőire, csak nekik szabad azt, amit egy újságírónak nem: hazudhatnak és kitalálhatnak történeteket. De ezt meg kell szokni, és ki kell találni az utat azokhoz, akik szívesebben élnek a QAnon-mozgalomhoz hasonló izgalmasnak tűnő világokban.

hvg.hu: Már újra Finnországban él, és továbbra is az orosz információs hadviselést kutatja. Nem fél tőle, hogy megint elüldözik az országból?

J. A: Néha igen, de szerencsére még nem találták meg a legújabb lakcímemet, úgyhogy biztonságban vagyok.