A sorozat az autonómia öt aspektusát tárgyalja, az egyetem, a tudomány, az egyház, a média és az önkormányzatiság témájában. A tematikát összekapcsolja az előadó személye, Fábri György, egyetemi docens, az ELTE volt rektorhelyettese, aki mindezen területeknek részint elismert tudományos kutatója, részint országos szinten gyakorlati szereplője/alakítója is.

A harmadik részben Fábri arról beszél többek közt, hogy

maradhat-e érintetlen a politika világától a keresztény egyház?

A keresztény felekezetek a szekularizáció előrehaladásával elvesztették korábbi informális politikai hatalmuk jó részét is. A totalitariánus diktatúrák elnyomása (és részben korrumpálása, lásd a hitleri Birodalmi Egyház, a kommunista békepapság, az ügynökök vagy a magyarországi diakóniai teológia) alatt összhangban lehetett a teológiai-morális tanításuk és társadalmi szabadságüzenetük.

Azonban – mondja Fábri – a demokrácia új kérdést hozott elő: miképpen lehet egy plurális társadalomban az egyház evilági közösségi küldetését hitigazságokra alapozva megvalósítani anélkül, hogy ne váljon egyik vagy másik politikai csoport segédcsapatává?

A vélemények és életvezetések sokféleségét kultúrkeresztény alapon természetesen el lehet fogadni, de az életvédelem, a bűnösség, a kiszolgáltatottak melletti kiállás stb. parancsainak követése nem tehető viszonylagossá. Az identitáskérdések uralkodóvá válásának időszakában egyik politikai oldal sem hagyja kibújni az egyházat az állásfoglalások alól, akár pénzügyi támogatásokkal magához láncolva, akár a szociális tanításaira apellálva. A drámaian csökkenő mértékű egyházhoz tartozás közepette mindez leginkább társadalmi kommunikációs térben zajlik, a kereszténység pedig mintha még nem találta volna meg a saját nyelvét ahhoz, hogy a politikai demokrácia keretei között prófétáljon.

Az előadásra reflektál Fabiny Tamás teológus, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

A sorozat további részei itt megtekinthetők.