“Több Balaton, kevesebb Adria” – hangzott el a miniszterelnöki ukáz tavaly nyáron, mielőtt a NER-udvartartás a miniszterelnöki kinyilatkoztatást alternatívan értelmezve sokkal több Balatont vásárolt fel, mint Adriát. Az idei nyár már egészen másképp indult. A magyar lakosság több mint fele már átoltott, sokan indultak el az Adriához, de van élet Balaton-parti strandokon is. A belvárosi értelmiség által a körúton belülre annektált Káli-medence már nehezen megfizethető soványabb pénztárcával és a Balaton környékén is durván megszaladtak az árak, de a szabadstrandokon még mindig “ki lehet hozni karcsúra” egy pár napos kiruccanást.

Járja a táncát a vízen a fény

Juhász István András

Budapestről pedig simán belefér “leugrani” akár egy fél napra is. Sokatmondó, hogy Pesten a kocsiba pattanva 2 óra 20 percet ír a GPS, a BAH-csomópont környékétől viszont, ahol fotós kollégámmal találkoztunk, már csak 1 óra 17 perc Balatonboglár. Az autópálya-sutyerákság tapasztalataim szerint az M3-ason még mindig visszafogottabb, mint az M7-esen, ahol a minket előzés közben beérő villogására is óvatosan szabad csak jobbra sorolni, mert esélyes, hogy egy még nála is türelmetlenebb Mad Max éppen onnan előz mindkettőnket. Mutogatás helyett mélylevegő, lenntart, kienged, kisorol, kinevet.

A még mindig szezon csúcsának számító augusztus közepéhez képest a hétköznapi forgalom napközben nem igazán vészes a sztrádán a Balatonhoz. A balatoni árakról már korábban szerkesztőségi felmérést készítettünk, így tudjuk, mire számíthatunk. Ez alapján a sima lángost belőttük 500 (Fonyód-Bélatelep) és 900 forint (Zamárdi) közé, a sajtos tejfölöset 900 (szintén Bélatelep) és 1350 forint (Csopak) közé, majd ettünk helyette Balatonbogláron egy-egy, szinte tökéletes halászlevet a szabadstrand szélén fekvő kisterítősben. Az alapsörök 500 forint felett mozognak, a hekk 10 dekája szintén itt kezdődik.

Sok emlék visszajár

Juhász István András

Az első benyomás, hogy a Balaton körül még mindig vannak szabadstrandok, sokszor egymástól nem is túl messze, bár ez minket, fővárosiakat vigasztalhat, azt aligha, akinek pont a nyaralójánál szűnik meg egy. A szabadstrandokon a zsúfoltság gyakran alulmúlja a belépős partszakaszokét. Nem kellenek artista képességek az átkeléshez a leterített törölközők között, hogy kijussunk a mindenhol lebetonozott parthoz. A víz olyan tiszta, hogy egyenként meg lehetne számolni a homokszemcséket. Főleg magyarokkal vagyunk körülvéve, külföldi turistákból a szabad strandon nincs túlkínálat (miért is lenne).

Juhász István András

A balatoni turizmusnak volt honnan visszatérnie. Tavaly országosan a külföldi vendégek által eltöltött éjszakák száma 74 százalékkal csökkent. Régiós szinten pedig 44 százalékkal esett vissza a kereskedelmi szálláshelyek forgalma, a vendégéjszakák száma 2,6 millióval lett kevesebb, miközben a szállásdíjbevétel 18 milliárd forinttal csökkent a balatontipp.hu cikke szerint. Az összeállítás 39-es listáján Balatonboglár látogatottsága még így is elég volt akkor a 12. helyre. A szállásdíj mértéke azonban néhány más településhez hasonlóan itt is csökkent a 2019-es szezonhoz képest, Balatonboglár esetében 3 százalékkal. A KSH adatai alapján az üzleti célú egyéb szálláshelyek (vagyis a hagyományos “zimmer frei”) kapacitása és vendégforgalma majdnem a felére esett vissza országosan (2019-ben 10 038 760 után 2020-ban 6 172 572 vendégéjszaka). A 2021-es idény ennél már jóval kedvezőbb körülmények között rajtolt, bár ez szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt.

Újra vár a balatoni nyár

Juhász István András

Boglár környékén van kempinglehetőség, de rengeteg helyen kínálnak szállást a partmenti házak. A zimmer frei egykori világát Csapó Árpádné segít felidézni a parttól alig pár percre fekvő, kis halastóval, játszótérrel és árnyékot adó fákkal menedéket nyújtó kertjükben. A 81 éves boglári asszony és 83 éves férje pontosan 50 évvel ezelőtt ugrott fejest a szálláskiadásba, a telek pedig már 65 éve a család tulajdona. “Még az IBUSZ keretén belül kezdtük, aztán Cooptouristtal egészen a kilencvenes évek elejéig. Akkoriban szinte kizárólag külföldi vendégek jöttek. 100 napról szólt a szerződés, ennyit fizettek, akkor is, ha nem töltöttek el nálunk ennyit a vendégek, így működtek azok az esztendők” – mesél a kezdetekről házuk alsó szintjén Csapóné. A felső szint most is ki van adva, de a vendégekkel nem találkozunk, a strandon vannak. A rendszerváltás óta már magánzóban szerződtek magyar és német utazási irodákkal.

Zimmer frei

Juhász István András

A fél évszázada a szektorban dolgozó asszony szerint a számukra leginkább érzékelhető különbség a vendégsereg összetételében érzékelhető. A rendszerváltásig leginkább külföldiek jöttek, jószerivel szinte csak németek és amerikaiak, köztük sok 56-os magyar látogatott haza. Vannak bejáratott vendégeik, akik már a harmadik generációt hozzák vissza magukkal Csapóékhoz.

A szállások foglalása is jelentős változáson ment át. Bár most is van rá példa, hogy már ezen a nyáron lefoglalják a jövő nyárra a felső szintet, vagy a fiatalabb Csapó-generáció házát a telek másik oldalán, de egy ideje megjelentek az improvizálva foglaló vendégek, amire korábban nagyon ritkán volt példa. “Akkoriban karácsonykor már mindenki tudta pontosan, hogy mikor fog nyaralni és foglaltak is, legkésőbb januárban. Ez ma kevésbé jellemző. Most augusztus közepén még napi szinten érdeklődnek az augusztus végi szabad kapacitásaink iránt, de szerencsére ilyen most nem nagyon akad” – mivel az interneten jól kiválaszthatóak az üres napok, vannak, akik egy hirtelen felszabaduló hosszú hétvégét is lefoglalnak nem sokkal korábban. Ez Csapóéknak nagyobb kiszámíthatatlanságot jelent, de szinte így is tele vannak augusztus végéig. Szezonon kívül nem vállalnak szállásadást, mert a fűtéssel együtt nem érné meg a ráfordítást..

Juhász István András

Aki többször szállt már meg alsó-, vagy középkategóriás balatoni szállásokon, annak nem lehet idegen a retró, akár ízléses, akár csak hanyagságból ott felejtett 40-50 éves bútorok formájában. Csapóék azonban inkább visszaforgatnak. “A Kisfaludy-pályázatból tavaly 2 millió forintot kaptunk, hogy megújítsuk a berendezést és külső állagmegóvásra is jutott, de korábban is folyamatosan cseréltük a bútorokat, nem szeretnénk, hogy a lelakottságnak akár a gyanúja is felmerülhessen a vendégekben” – meséli Csapóné.

Csapó Árpádné

Juhász István András

A Balaton-szerelem kódolva van a családban, talán ezért sem örülnek a tömeges partmenti társasház-építésnek. “Hát ez a jövő. Régen szinte csak elvétve lehetett kerítésbe ütközni, ha valaki lement a partra. Azóta voltak feltöltések, beépítések, talán jobb lett volna, ha nem történik meg, de nem a mi dolgunk ezt megítélni” – mondja némileg rezignáltan, de szinte azonnal optimistább hangra vált: “A Balaton a miénk, és azért dolgozunk, hogy öröm legyen belőle”. Szerinte a nagy balatoni balhék előbb-utóbb mindig elülnek és folyik minden a régi mederben.

Beépül a part

Juhász István András