A vacsora melletti anekdotázásnak induló, pillanatok alatt társadalmi korleletté eszkalálódó beszélgetésből ítélve Csákányi Eszterben még mindig komolyan dolgozik az a gyerekkori tapasztalat, amelyet egy felnőtt férfi miatt 8 évesen kellett átélnie. A színésznő, ahogy az már az Index videójának a megjelenése után a híroldalakon végigfutott, felidézte, hogy nyolcéves korában egy idegen férfi az uszodában benyúlt a nemi szervébe. Azt is hozzátette, hogy ez a tapasztalás, amely vegyes érzéseket keltett benne, erősen kihatott a további életére.

A szintén a vacsoraasztalnál ülő Wahorn András reakciója – „ez bonyolult kérdés”, „az erőszak csak akkor erőszak, ha erővel történik” „ha élmény, akkor az pozitív” – arra figyelmeztet, hogy az abúzust továbbra sem értjük, ahogy a szex és a visszaélés közötti határvonalat sem tudjuk meghúzni, és ami a legfontosabb: az áldozatokat sem tudjuk meghallgatni. Hogy mennyire nem tudjuk, miről is beszélünk, annak tanulságos illusztrációja, hogy hogyan is jutott el oda az asztaltársaság, hogy traumák keveredtek az előételek és a főételek közé.  

A témáról – ami ezúttal a szexualitás volt – és a menüről gondoskodó házigazda, Lakatos Márk a nagy vihart kavaró részt ugyanis azzal a kérdéssel vezette fel, hogy az asztalnál ülők mikor találkoztak először a szexualitással. Pillanatok alatt világossá vált, hogy először egyikük sem a szexualitással találkozott, hanem a visszaéléssel – beleértve Wahorn Andrást is, aki felidézte, hogy 11 éves volt, amikor egy nála tíz évvel idősebb nő elkezdte „simogatni”, és elmagyarázta, hogy „mit kell vele csinálni”. A szintén az asztalnál ülő Mérő Vera nőjogi aktivista is arról beszélt, hogy még gyerekként egy utcai beszólás és egy metrón mutogatott erekció volt az első „találkozása a szexualitással”.

Egy felnőtt magamutogatásának, fogdosásának, meglepetésszerű bugyiba nyúlásának semmi köze a szexualitáshoz – ez hatalommal való visszaélés, amelyet csak súlyosbít, hogy egy gyerekkel szemben történik.

Attól, hogy egy gyerek nem tudja, hogy vannak határai, vagy hogy ezek hol vannak, ez még határátlépés lesz. Sőt akkor is az lesz, ha a felnőtt nem tudja, vagy úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a gyereknek vannak határai. A romboló hatása ugyanis akár egy életre elkísérheti majd – ezzel az asztalnál ülők az elmondásuk alapján és a maguk módján mindannyian küzdöttek és küzdenek. Akkor is, amikor Csákányi Eszter arról beszél, hogy a tapasztalás vegyes érzelmeket keltett benne, és akkor is, amikor Wahorn András azt mondja, soha nem tudna erőszaktevőként tekinteni a nála tíz évvel idősebb nőre, noha amit tett vele, „sokféle problémát okozhatott” neki.

És itt bicsaklik meg az a Me Too mozgalomban visszatérően előkerülő hárítási módszer is, amellyel Wahorn András is él a vacsoraasztalnál, miszerint harminc évvel ezelőtti történeteket minek elővenni, hiszen ennyi idő után nehéz megítélni, mi történt, régen minden más volt, más volt szabad, más fért bele.

Azért kell elővenni, mert ezeket az – ahogy Csákányi Eszter fogalmazott, és amibe Wahorn András kapaszkodott, mintha az felülírná a traumát  – „élményeket” az áldozat feldolgozás, szembenézés híján egy életen át cipeli magával. Ha pedig megpróbálja letenni ezt a csomagot, és adott esetben a nyilvánosság előtt beszélni róla, akkor még mindig azzal szembesül, hogy a tapasztalását érvénytelenítik, bagatellizálják. Ahogy Wahorn András tette Csákányi Eszter traumájával. És mellesleg a sajátjával is.

A Me Too mozgalomban, ahogy Lakatos Márk vacsoraasztalánál is a beszélgetés fókusza nagyon gyorsan átkerült a visszaélőkre, ahelyett, hogy az áldozatoknak adna teret, a visszaélések rövid és hosszú távú rombolásaira adna magyarázatot, a feldolgozásukra pedig esélyt és lehetőséget.

Az, hogy a társadalom még mást gondolt 30-40-50 évvel ezelőtt az abúzusról és a szexuális erőszakról (Wahorn András szerint a pedofíliáról is), az akkori traumát nem fogja könnyebbé tenni. Attól, hogy az elkövető úgy gondolta, hogy valami megengedett, azt az elszenvedő ugyanúgy elszenvedte.

Ehhez képest Csákányi Eszter volt az, aki a felvétel szerint ott maradt a társaságban egyedül a traumájával, amelyre aztán már senki sem volt érdemben kíváncsi. Pedig erről lenne mit beszélni.