hvg.hu: Az előszóban azt írod, a Nők gyermek nélkül megjelenése után számos olyan visszajelzés érkezett hozzád, hogy foglalkozhatnál az egyedülálló anyákkal, mert az ő helyzetük a gyermektelen nőkéhez hasonlóan nehéz. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal a férfiak lesznek a középpontban?

Tanács Eszter: Sok olyan csoport van Magyarországon, amelynek tagjairól leegyszerűsítően vélekednek az emberek, és fontos lenne bemutatni a címkék mögötti sokszínűséget, de a gyermektelenségben is akad még számos olyan leágazás, amivel a női könyv nem foglalkozott, pontosabban ott kifejezetten a nők szemszögén keresztül jelentek meg a férfiak. Szerencsére az elmúlt időszakban egyre többet lehet olvasni, hallani a nők gyermektelenségéről, a lombikeljárásokról, arról, hogyan élik meg ezeket, de valahogy a férfiakról egyáltalán nem esik szó. Ezért úgy gondoltam, fontos lenne meghallgatni, ők hogy vannak az ilyen jellegű helyzetekben: a tudatos vagy nem akart gyermektelenségben, az asszisztált reprodukciós eljárásokban.

hvg.hu: A férfiak általában homályban maradnak a gyerekvállalás kérdése kapcsán: az lehet az oka ennek, hogy a nőkkel fizikailag is megtörténnek ezek a folyamatok, vagy erősebb az az indok, hogy a férfiak nehezebben beszélnek az ilyen jellegű kérdésekről? Esetleg csupán arról van szó, hogy a férfiaknál az apaság nem olyan markáns szerep és elvárás, mint amennyire a nőknél az anyaság?

T. E.: Szerintem mindez szerepet játszik benne. A nőkről azért hallunk többet valószínűleg, mert jellegzetes megküzdési stratégiájuk, hogy kibeszélik magukból a problémákat, keresik a sorstársi közösségeket, megosztják egymással a tapasztalataikat. A férfiakra ez kevéssé jellemző, nemhogy sorstársakat nem keresnek, de sok esetben ezeket az intim témákat a barátaikkal vagy esetleg a partnerükkel sem beszélik meg. Egyrészt ezért is maradnak homályban a gyerekvállalás kapcsán, másrészt például azért is, mert a nőket kézzelfoghatóbban korlátozza az életkoruk. Ezt többen is megfogalmazták: a nőket azért üldözik sokan a „miért nincs még gyereked” típusú kérdésekkel, mert tudni lehet, náluk mikor van a gyerekvállalás határa, míg egy férfi – legalábbis az emberek azt hiszik – bármikor apává tud válni. Az egyik interjúalany arról is beszélt, hogy míg a nőben ott növekszik a gyerek, tehát már a fogantatástól kezdve anya, addig ő csak akkor érzi magát apának, ha már fizikailag is a kezében tartja a babáját.

HVG Könyvek

hvg.hu: Az elmúlt hetekben több, a témával kapcsolatos nyilatkozat is elhangzott Orbán Viktor szájából. Például az, hogy minél több a gyerek, annál nagyobb a boldogság, vagy az, hogy ha nincs gyerek, nincs jövő. A könyved alapján úgy tűnik, nagyon is van. Milyen jövőképek rajzolódtak ki a gyermektelen férfiak fejében?

T. E.: Nem ér véget az élet, ha valakinek nincs gyereke, akkor sem, hogyha szeretett volna. A Csongor nevű interjúalanyom a párjával együtt jógaiskolát vezet, a jógaközösségben aktív szerepet vállal, élő közösséget szervez. Sokan megfogalmazták, hogy a testvéreik gyerekein, vagy a foglalkozásuk, hivatásuk révén tudnak kibontakozni és gyerekekkel körbevenni magukat. Az egyik alany előadóművészként kifejezetten gyermekek számára szervez fellépéseket, a kötetben megszólaló szerzetes pedig az iskolai lelkipásztori munkájának köszönhetően egy nagycsalád részének érzi magát.

hvg.hu: A férfiak mit gondolnak a kormányzati kommunikációról, mekkora hatást tud kiváltani náluk? Könnyen elképzelhető, hogy egy pár számára, mondjuk, a sokadik lombikeljárás után nagyon terhelt lehet a nincs gyerek, nincs jövő mondat. Beszéltek arról, nyomasztja-e őket?

T. E.: A férfiaknál ez kevésbé markánsan jelent meg, mint a nőknél, de ebben az is szerepet játszhat, hogy a kormányzati kommunikációban mindig a nőkre van kihegyezve a gyerekkérdés. Ami a férfiaknál inkább felmerült, azok a haveri poénkodások. Olyan mondatokkal találkoznak, hogy

átmenjek, segítsek?

Vagy ott az „ötezerért fiút csinálok”. Egy nővel soha senki nem merne így viccelődni. Többen kiemelték, hogy ez mennyire rosszul esett nekik, de volt, persze, aki a politikát is behozta. Átélni ezeket a veszteségeket már önmagában is nehéz, hát még, ha kívülről folyamatosan azt sulykolják, hogy értéktelen az, akinek nincs gyereke. A poénkodások mellett persze a férfiak is megkapják a „na, mikor lesz már gyerek” kérdéseket, de úgy tűnik, ők könnyebben kivágják magukat ezekből a helyzetekből.

Túry Gergely

hvg.hu: A női kötetben számos ismert ember is megszólalt, például Csákányi Eszter vagy Bocskor Bíborka. A mostani kötetben feltűnő, hogy nincsenek közismert figurák a megszólalók között. Nehezebb volt rávenni az interjúalanyokat, hogy leüljenek veled?

T. E.: Abszolút. A nem közismert alanyok is sokkal nagyobb arányban utasították el a megkeresést, mint a nők. Kerestem közismert férfiakat is, de senki nem akart a gyermektelenségéről mesélni. Az interjút adó ismert nőknek missziójuk volt, hogy tabumentesítsék ezt a témát, hogy igenis lehessen beszélni róla. A férfiaknál nem találtam meg azt, aki hasonlóképpen gondolkodott volna. Az interjúk sorában egyébként voltak olyan férfiak, akik könnyebben beszéltek az érzéseikről, néhányan viszont nehezebben oldódtak fel.

hvg.hu: A női könyvben a tudatosan gyerektelen nők kicsit harciasabbnak tűntek: a történetek vége mindig arrafelé kanyarodott, hogy összességében őket igazolta az élet. Most, a férfiaknál úgy éreztem: ha valaki azt mondja, nincs gyerekem, nem akartam, mehetünk is tovább. Mi lehet az oka annak, hogy míg a nőknek – úgy tűnik – folyamatosan igazolniuk kell mások felé, hogy nem tragédia a gyerektelenségük, addig a férfiak elintézik a kérdést egy legyintéssel?

T. E.: Nekem is ugyanez a benyomásom. Talán az lehet mögötte, amit az egyik interjúalany meg is fogalmazott: ha egy nőre ránéznek az emberek, azt gondolják, hogy a legalapvetőbb, legtermészetesebb minősége az anyaság. A férfinél az apaság sokkal inkább háttérben van.

Ha valaki a munka terén sikeres, lehet tökéletes férfi, attól függetlenül, hogy van-e gyereke vagy nincsen. Nekik ezt nem kell felmutatni.

hvg.hu: Ha egy nő nem tud teherbe esni, akkor felmerülhet benne, hogy „nőként megbukott”, noha ez egyáltalán nincs így. Jól sejtem, hogy a terméketlen férfiak még inkább úgy éreznek, hogy csorba esett a férfiasságukon?

T. E.: Egyértelműen megjelenik a meddőséggel küzdő férfiaknál, hogy akkor ők nem is igazi férfiak. Az egyik interjúalany éppen azért vállalta el a beszélgetést, hogy lehessen tudni a férfimeddőségről, elmondta, ő ezt hogyan éli meg, hogy nem kell félni a spermadonációtól. Azt mesélte, amikor kiderült, hogy nem tud gyereket nemzeni, úgy képzelte, ilyen lehet egy nőnek, amikor leveszik a mellét. Ő a párján, a szülein és a legjobb barátján kívül nem beszél senkinek arról, milyen helyzetben van. Takács Tamás andrológus, urológus szakorvos is megosztotta a tapasztalatait a könyvben, és arról beszélt, hogy egyre pozitívabb változásokat tapasztal: vannak férfiak, akik aktív résztvevői az egész asszisztált reprodukciós folyamatnak, de sokan inkább elküldik a partnerüket a leleteikkel, nem mutatkoznak.

Túry Gergely

hvg.hu: A kötetben rendre előkerül, hogy azoknál a pároknál, akik lombikoznak, a férfiaknak óriási fájdalmat jelent rossz állapotban látniuk az eljárást végigcsináló partnereiket. Ez is nehezítheti a saját érzelmeik felvállalását?

T. E.: Mindenképpen. Ők azt élik meg, hogy ebben a folyamatban a nő az, aki a bőrén tapasztalja a gyerekvállalás kudarcát, ő az, aki mindenféle kényelmetlen és fájdalmas dolgokon átesik a folyamat során. Ilyenkor a férfi azt éli meg, hogy ő nem nagyon tud mit csinálni, nem tud hozzátenni az egészhez, a mintaadáson kívül. Illetve spermadonáció esetén még ennyiben sem. Ez biztosan nehezíti, hogy beszéljenek arról, hogyan is vannak ők ebben a folyamatban, másrészről az is sokszor megjelenik vélt vagy valós elvárásként, hogy nekik az a szerepük a gyerekvállalásig vezető nehezített úton, hogy a partnerüket támogassák. Azért nem feltétlenül jó ez, mert

homályban hagyja, hogy ők ugyanúgy részesei ennek a folyamatnak, és hogy ezek az ő veszteségeik is.

hvg.hu: Elképzelhető, hogy egyszer eljutunk oda a tabumentesítésben, a társadalmi érettségben, hogy létrejöjjenek olyan csoportok, ahol a férfiak beszélhetnek a veszteségeikről?

T. E.: Szerencsére léteznek már csoportok férfiak számára is. Andrek Andrea pszichológussal, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság alelnökével beszélgettünk arról, hogy nem szabad abból következtetést levonni, hogy egy női csoportvezetők által tartott csoportban nem jelennek meg férfiak, vagy a lombikos Facebook-csoportokban nagyítóval kell keresni őket. Lehet, hogy ha férfi csoportvezetőkkel indulna gyermektelenségről vagy perinatális veszteségekről szóló foglalkozás, akkor többen megjelennének. Sokszor bajban vagyok, ha beszélnem kell a könyvekről, mert nem szeretnék általánosítani, nem lehet azt mondani, hogy a férfiak ilyenek, a nők meg olyanok. Vannak önismereti úton járó férfiak, megtartó közösségekkel, amelyekben nyíltan meg tudják osztani az érzéseiket akár a gyerekvállalás kapcsán is, és olyan nők is, akik elzárkóznak ez elől.

Túry Gergely

hvg.hu: Ha nem csalnak az emlékeim, a Nőkben nem volt olyan karakter, akinek volt gyereke. A férfiaknál volt egy kakukktojás: a Viktor néven szereplő férfinak van ugyan gyermeke, de a válás során lényegében elvesztette őt, már nagyon régóta nem látta. Úgy fejezi be a szöveget: „fiam, ha olvasod ezt, szeretlek és hiányzol, hívj fel!”. Ő hogyan került be a kötetbe?

T. E.: Singer Magdolna Érző férfiak című interjúkötetén szerkesztőként dolgozva szíven ütött egy hasonló történet. Deliága Éva egyik könyvének bemutatóján pedig, ami arról szólt, hogyan zajlik a válás egy gyerekkel, csak úgy záporoztak a kérdések kétségbeesett, elvált férfiaktól arról, hogy mit tehetnének, ha korábbi partnerük elidenegítette őket a gyermekeiktől, és már évek óta nem látták őket. Szerettem volna hangot adni nekik is a kötetben, hiszen nem csak úgy lehet valaki gyermektelen, ha soha nem született gyermeke. Sajnos létező jelenség, hogy a párkapcsolatok félresiklásában valaki elveszti a gyerekét, a gyerek meg elveszti az egyik szülőjét.

hvg.hu: Tulajdonképpen kinek szól ez a könyv, kihez lenne érdemes mindenképpen eljutnia?

T. E.: Remélem, hogy azoknak a férfiaknak, akik egyedül vannak a gyermektelenségükkel és az érzéseikkel, egyfajta kapaszkodót nyújthat ez a könyv. Bízom benne, hogy abban is segíthet, hogy a gyermektelen férfiak partnerei kicsit bele tudjanak helyezkedni abba, mi történik a másikban. Egyébként engem mindkét könyvnél lenyűgözött, hogy a gyermektelenségen túl mennyi mindenről szólnak: betekintést nyújtanak abba, mennyiféle hatás, tényező, döntés alakítja az életutunkat, sorsunkat.

Tanács Eszter bölcsész, viselkedéselemző, pszichológushallgató, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó. A HVG Könyvek pszichológiai témájú könyveinek felelős szerkesztője. A Férfiak gyermek nélkül már előrendelhető, bővebb információt ide kattintva olvashat.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: