Váradi Emese vagyok a Karinthy Frigyes Két tanítási Nyelvű Gimnáziumban tanítok vizuális kultúra tantárgyat 27 éve.

Pedagógiai munkámban törekszem arra, hogy bevonjam a vizuális nevelés határterületeit, a tanórákon túl is felkeltsem a középiskolás korosztály művészetek iránti érdeklődését, alkotás iránti vágyát. Ezért szervezek különböző tematikájú szakköröket, iskolán kívüli programokat, amiken részt vehetnek a diákjaim. Támogatom őket a különböző művészeti témájú önszerveződésekben is. Így született a fotószakkör vagy a KarMun, az iskola nemzetközi kis Ensz programjához kapcsolódó művészeti projekt, az Art Projekt Group is. Ennek lényege a közéleti problémák, a KarMUN témák megmutatása a művészet eszközeivel, sokszor kortárs művészek együttműködésével készített kiállításon. A közös alkotások során, számos alkalommal tapasztaltam, azt ahogy a gyerekek önkéntelenül és őszintén beszélnek a problémáikról. vagy szóban, vagy a rajzaikon keresztül. Jelzéseket küldtek, kritikával illették azt, amiben vannak, amit megélnek nap mint nap.

Rajztanárként elég korán érzékeltem a diákokra háruló terhek negatív következményeit. Alkotni fáradtan, a sok feladattól terhelten nem lehet. Ezért is gondolom azt, hogy a 2010-ben elindult változások semmiképp nem tettek jót sem az oktatási rendszernek, és személyesen a benne szereplőknek sem.

Váradi Emese

Az egyre nyilvánvalóbb problémák megmutatására 2016-ban két volt diákom kezdeményezésére, László Gergővel és Major Virággal, a művészek az iskolában pályázat keretén belül, a kritikai pedagógia, Celesztin Freinet reform pedagógus pedagógiáját alkalmazva elindítottunk egy iskolán kívüli foglalkozást, amelynek témája az oktatás volt. Már akkor érezhetőek voltak a diák és tanár terhek okozta feszültségek. A projektünk összefoglaló kiadványát, a „Tanközlönyt” áprilisban a tavaszi szünet alatt készítettük el, amelyben diákjaink által megfogalmazott problémák láthatóvá tették azt, hogy mi a baj az oktatásban. A Lumen galériában volt a bemutatója. Ez az időpont volt az első figyelemfelhívás az oktatás problémáira, ekkor alakult a kockás inges tanári mozgalom, a Tanítanék mozgalom és a szereplők ekkor fejezték ki szintén, hogy nagy a baj és tettek kísérletet arra, hogy változást idézzenek elő követeléseikkel az oktatásvezetésben.

A Tanközlöny diákjainak, a demokratikus berendezkedéssel működő csoportnak az eredményei, mind a létrejövő produktum, mind a diákokkal történt változás elindította bennem azt a gondolatot, hogy az iskola lehet és legyen is más hely, mint amit eddig gondoltunk róla. Adjuk meg a diákoknak is a lehetőséget, hogy kifejezzék elmondják mi az, amit szeretnének, milyen tapasztalataik vannak az életről.

Ezt követően folytattuk a munkát, kiterjesztve a Tanközlöny tapasztalatait, a demokráciára nevelést a művészet eszközeivel a Demolab projektben a közös munkát, már országosan a két év alatt 9 középiskolai műhellyel. Ebben a partnereink voltak kortárs művészek és pedagógusok egyaránt. Hittem és hiszek abban, hogy a diák részese kell legyen az ismeret, tudás megszerzésének folyamatának. A 21. században már nem egy irányú a tudásátadás. Mi is tanulhatunk együtt a diákjainkkal vagy tőlük.

Mint ahogy azt látjuk az elmúlt időszakban is. Kiállást, empátiát, szolidaritás, együttérzést támogatást kaptunk tőlük. Ezért érdemes kiállni értük és magunkért is.