"A Gyáli úti menekültszállón nincs érettségiző diák, az itt lakó kárpátaljai cigány gyerekek nagyon el vannak maradva a kognitív, érzelmi és szociális fejlettség, valamint az iskolai alapkészségek, tantárgyi tudás terén" – mondja Parrag Bianka, a Traumaközpont pszichológusa. A felsősök nagy része nem tud írni, olvasni, a 16 év felettiek pedig egyáltalán nem járnak iskolába, hiszen ők már nem tankötelesek, ők inkább eljárnak dolgozni az édesapjukkal.

Parrag Bianka pszichológus

Parrag Bianka archívuma

A fiatalabbak ezzel szemben már alig várják a nyári szünetet, mert az iskolába nehezen illeszkednek be, kívülállónak érzik magukat. "A Gyáli úti menekültszállón lakó gyerekek még a társaiknál is nagyobb hátrányból indulnak, Ukrajnában nem volt velük szemben elvárás az, hogy bejárjanak az iskolába,

sőt, biztatták is őket, hogy maradjanak otthon, viszont, ha mégis bementek, akkor sok diszkrimináció érte őket

– meséli Parrag Bianka. A nyári szünetben különböző foglalkozásokat, kirándulásat, táborokat szerveznek nekik a szállón és a szállón kívül is.

Akkor is érték őket traumák, ha nem találkoztak közvetlen a háborúval

Összesen 80-95 között változott az elmúlt egy évben a szálláson lakó menekültek száma, az itt lakók fele gyerek, egészen újszülöttől 18 éves korig, sőt vannak olyanok is, akik már a menekültszállón születtek” – mondja Parrag Bianka.

A szállón élők valamennyien kárpátaljai roma családok, akik megélhetését korábban az biztosította, hogy az apukák Magyarországon, vagy más környező országokban dolgoztak egy-egy hónapig, majd otthon töltöttek egy rövid időt, a pénzt pedig rendszeresen hazaküldték a családjuknak. Bár hátrányos helyzetben éltek Ukrajnában, ott van házuk, szociális háló körülöttük, rokonok, nagy család, és teljesen megfelelt nekik az a helyzet, hogy az anyukák otthon voltak a gyerekekkel, tettek-vettek, a férfi pedig biztosította az anyagi hátteret.

Amikor kitört a háború, az anyák elindultak Magyarországra a gyerekekkel, többségük már a háború első napjaiban, ekkor még nagy káosz volt a határon, így nagy részüknek traumatikus élmény volt a határon való átkelés

– meséli a pszichológus. „Hatalmas tömeg volt, terelték őket mindenfelé szervezetlenül, akár napokat is töltöttek sorban állással, kicsi gyerekekkel étlen-szomjan. Ez pedig többekben traumatikus élményeket hagyott. Példaként egy kisfiút említ, aki családjával a háború kitörése utáni második napon menekült Magyarországra: „a kisfiú rosszul lett a sorban állás közben, miközben családjával a nagy tömegben várakozott, de nem mertek kiállni a sorból. Ekkor a félelem és az éhség miatt elájult, és azóta is rémálmokkal küszködött, sokáig nem is beszélt, nem tudott enni, és folyamatosan közel kellett lennie az anyukájához.”

Emellett, bár a Gyáli úti menekültszállón élőknek közvetlen élményeik nincsenek a háborúval kapcsolatban, mégis nagyon gyakran találkoztak a légiriadó hangjával, vagy az egyre gyakoribb áramkimaradásokkal Kárpátalján, ami hasonló élményeket tud előidézni. A menekültszállón dolgozó pszichológusok így tehát az első időszakban egy krízissel szembesültek, és krízisintervenciót végeztek, ez mostanra egy elhúzódó krízissé alakult át.

A menekültek a folyamatosan fennálló, elhúzódó stressz miatt máig szembesülnek pszichés és fizikai problémákkal. „Állandó belső feszültséget okoznak az ambivalens érzések, hogy bár nagyon szeretnének visszamenni az ismert, biztonságos körülmények közé, az otthonukba, viszont racionálisan nézve, tudják, hogy az áramkimaradások, és a jelenlegi körülmények miatt nehezen tudnának otthon gondoskodni a gyerekeikről.”

Reviczky Zsolt

Ráadásul, máig gyakran járnak haza ügyeket intézni, vagy az otthon maradt idős rokonokat ápolni, a hivatali ügyintézést az internet-, és áramkimaradások és a korrupció is nehezíti; Parrag Bianka sokaktól hallja, hogy rengeteget kell fizetni a hivatalos papírok ügyintézéséért.

Az első lépés a bizalom kiépítése volt

Az itteni pszichológusoknak különleges a helyzete, mert a menekültek életterében dolgoznak, nem pedig egy rendelőben találkoznak velük. Emiatt azonban nehéz is felépíteni pszichológiai értelemben a folyamatokat, lassan, apró lépésekkel tudnak csak haladni.

A helyzet folyton változik a szállón, gyakran adódnak váratlan események, krízishelyzetek - például egy-egy családtag gyógyíthatatlan betegsége, abortusz, halvaszülés, vagy sürgősségi császármetszés - ami azonnali pszichológiai beavatkozást igényel, és felülírja a terveket, így a rugalmasság a legfontosabb.

„Az elején nagyon kerestük a helyünket ebben az egészben, miután lezajlott a krízisintervenciós szakasz, hogy hol lehet megtalálni a pszichológiai munkának a helyét a menekültek segítésében”- emlékszik vissza a pszichológus. Mint mondja, „a munkánk kezdetén még hosszú időt vett igénybe a kapcsolatépítés és a bizalom kialakítása, ugyanis a kárpátaljai roma családoknak nem sok korábbi tapasztalatuk volt segítő szakemberekkel, sőt, ha volt is, az inkább negatív volt, mert nagyon sok hátrányos megkülönböztetés és diszkrimináció érte őket Ukrajnában.”

Úgy véli, mostanra nagy lett a bizalom az irányukba, a lakók is megtanulták azt, hogy mire tudják a szállón dolgozó pszichológusok segítségét használni. „Bár néha még mindig összekeverik a szállón dolgozó szociális munkások segítésével, de ez nem feltétlenül baj, mert nem kell mindig kimondani, hogy ez egy pszichológiai beszélgetés.”

A tehetetlenséget itthon is gyakran élik meg

A szálló fenntartója a Budapesti Módszertani Szociális Központ (BMSZKI) különféle alapítványokkal együttműködve biztosítja a menekültek ellátását pszichológusok és szociális munkások segítségével. A két pszichológus egyénileg és csoportosan is foglalkozik a menekültekkel, külön a gyerekekkel és a felnőttekkel. „A gyerekekkel első sorban mese- és művészetterápiás módszerekkel dolgozunk: alkotással, mozgással, játékokon keresztül, ez segít abban, hogy az érzelmeiket meg tudják fogalmazni, és abban, hogy a nehéz érzéseket kiengedjék magukból.”

Reviczky Zsolt

A menekültszállón élő családok többsége kisebb városokban, falvakban élt korábban, számukra Budapest egy bonyolult és átláthatatlan hely, így

a mindennapokban állandóan azzal szembesülnek, hogy nem tudnak elintézni dolgokat, így mi, segítők igyekszünk azokat az élményeket kiemelni, amikor viszont kompetensek valamiben

– meséli Parrag Bianka. Úgy ecseteli, „sokat beszélgetünk arról, hogy mi is az erőforrás, a gyerekekkel is szoktunk beszélgetni erről az alkotásokon keresztül, hogy erőforrás lehet bármi, ami pozitív, ami örömöt ad, megnyugtat, amiben jók, illetve olyan dolgok, amihez pozitív érzések kapcsolódnak, ezeket nagyon meg szoktuk erősíteni bennük.”

Ezt segíti például a nemrég megépült konyha a Gyáli úti menekültszállón, ami komoly erőforrássá vált: „a főzés közben a kompetencia érzését megélhették a nők: sokáig nem volt konyha, így nem tudtak főzni, nagyon hiányoztak nekik az otthoni ízek, illetve az anyáknak ez egy fontos szerep, hogy gondoskodjanak a családjukról, és nehezen élték meg azt, hogy ez kiesett.” Egy ilyen bizonytalan helyzetben az ember keresi a kapaszkodókat, a biztos, ismerős dolgokat, akár a megszokott ízeket. Az anyukák azóta minden nap főznek a saját családjuknak, a gyerekek pedig azzal foglalkozhatnak, amiben ügyesek, például fociban vagy az éneklésben.

A pszichológusók abban is segítik őket, hogy miként tudják magukat megnyugtatni ebben a bizonytalan és kilátástalan helyzetben, és hogyan segíthetnek maguknak és a gyerekeiknek, ugyanis „nagyban függ a felnőttek állapotától az, hogy a gyerekek hogy érzik magukat.”

A gyerekek előnye a felnőttekkel szemben a rugalmasság

Nagyon fontos a gyerekek traumafeldolgozása szempontjából az, hogy a szülők a stabilitásukat visszanyerjék. Parrag Bianka szerint a háború a gyerekek életében élethosszig tartó negatív hatásokat okoz, és átadódik a következő generációkra, ezért ezzel foglalkozni kell. Azonban, a gyerekeknek van egy hatalmas előnye a felnőttekkel szemben: ők rugalmasabbak, jobban a jelenben élnek, kevésbé ragadnak bele a múltbéli eseményekbe és kevésbé tartja őket fogva a jövőtől való félelem.

A pszichológus azonban problémának látja azt, hogy a roma kultúrában tipikusan azt hiszik, hogy a gyerek úgysem érti a nehéz helyzeteket, így nem is nagyon beszélgetnek a gyerekekkel ezekről. „Ez azért nagy gond, mert a gyerekeknek van okostelefonjuk, híreket olvasnak, és amúgy is érzik azt, ami körülöttük történik, és a szüleik érzelmi állapotát is. Az a legrosszabb, ha nem tudják pontosan, mi történik körülöttük, ehelyett a fantáziájukkal egészítik ki azt.”

Ezekenkívül az edukáció is fontos része a szállón dolgozó pszichológusok munkájának, például azt magyarázzák el, hogy

egy-egy érzés normális válasz egy nem normális helyzetre, vagy megmagyarázzuk, hogy a pszichés állapotuk hogyan okozhat fizikális nehézégeket, például fejfájást, alvási nehézségeket, állandó feszültség érzést, ingerlékenységet.

A bullying megelőzése miatt folyamatosan tartják a kapcsolatot az intézményekkel, és érzékenyítő képzéseket tartanak. „Ehhez az kell, hogy legyen egy napi szintű kommunikáció az intézményekkel, így lehet a kötekedéseket, verekedéseket rendezni, a gyerekek közti konfliktust átbeszélni" - meséli a pszichológus.

Reviczky Zsolt

A Traumaközpont ingyenes traumatudatosság képzést és szupervíziót kínál pedagógusok számára, erre nagy szükség is van, miután a legtöbb iskolában és óvodában megjelentek az ukrán menekült gyerekek.