Egy volt állatkerti dolgozó húsz éven át gyarapodó állati ürülékgyűjteményéből rendeznek kiállítást Londonban. Az ürülék eredete: kaki az állatkertben (The Origin of the Faeces: Poo at the Zoo) című kiállítás Tracey Lee szenvedélyének az eredménye. A történet 2001-ig nyúlik vissza, amikor el kellett búcsúznia kedvenc elefántjától, Geethától.

„Amikor az ember ezekkel az állatokkal dolgozik, beléjük szeret. A családoddá válnak - mondta. – Reggel fél nyolctól este fél hétig velük vagy. Ha betegek, velük maradsz éjszakára. Ott vagy karácsonykor is. Amikor a teherautó elindult, és kihajtott a sötétbe, emlékszem, hogy nagyon magam alatt voltam. Szörnyű volt. Felvettem Geetha egyik kakiját, megfogtam, és arra gondoltam: »Ez az utolsó dolog, ami Geethából megmaradt nekem.«”

Lee az 1990-es években ébredt rá az ürülékben rejlő művészi potenciálra, amikor elefántgondozóként elefántürüléket gyűjtött Chris Ofili művész számára.

Az elmúlt két évtizedben Lee összeállította a gyűjteményét, kiszárította a székleteket, egy barátja pajtájában és kertjében tárolta őket. Ahányszor felkeresett más állatkerteket, mindig egy csomagtartónyi ürülékkel távozott.

Bár most már szagtalanok és higiénikusak, a kiállítási tárgyak rengeteg mindent tartogatnak az érzékeknek.

Az erdei zsiráf trágyája például úgy néz ki, mint a fényes csokoládémazsola. A zebratrágya ugyanolyan alakú és méretű, mint az osztriga. Az elefántok ürüléke meglepően szerény, de egyszerre 10 vagy több darabot termelnek. Kiderült az is, hogy a legbüdösebb ürüléket az afrikai vadkutya produkálta – persze ezt is megszárították és higiénikussá tették.

A kiállítás október 28-áig látható a Fuseboxban.