A hercegnő sem sebezhetetlen: Katalin kiesésével kibuknak a monarchia erősségei és gyenge pontjai is
Katalin walesi hercegné annyira tökélyre fejlesztette a tökéletes megjelenést, hogy amikor néhány napja kiderült, tervezett, de mégis váratlan hasi műtétet hajtottak végre rajta, az szinte sokkolóan hatott. A műtét utáni lábadozással több hónapra kieső Katalin jelentős űrt hagy maga után erre az időszakra, és egyre inkább megkockáztatható vele kapcsolatban a kijelentés, hogy pótolhatatlan.
Egy hete esett át egy közelebbről nem részletezett hasi műtéten, és akár még egy hétig kórházban kell maradnia, majd két-három hónapnyi lábadozás vár rá. Katalin walesi hercegné drámai és váratlan kiesése a királyi körforgásból nemcsak a karcsúsított monarchia gyenge pontjaira világít rá, hanem arra a különleges szerepre is, amelyet a trónörökös felesége és három gyerekének anyja magára szabott az alig másfél évtized alatt, mióta a királyi család tagja lett. A Windsorok a Westminster-apátságban 2011 áprilisában tartott esküvőjük idején csak sejthették, de ma már egészen biztosak abban, hogy Katalin – hogy a közeghez hű hasonlattal éljünk – a brit monarchia ékköve. És mindezt – kis túlzással – csak annyival érte el, hogy leszegett fejjel tette a dolgát.
Persze ezt könnyebb mondani, mit véghez vinni.
Katalin ugyanis, amióta feltűnt Vilmos herceg oldalán, szinte szüntelenül céltábla volt. A lesifotósok ostroma elől egy időre még Londonból is el kellett menekülnie, az újságok pedig nem győztek rugózni azon, hogy középosztálybeliként alkalmas és méltó-e arra, hogy Vilmos barátnője legyen. Gúnyt űztek a British Airwaysnél dolgozó szüleiből, akik nem palotában, hanem egy családi házban nevelték fel a gyerekeiket. És persze legendás a gúnynév is – Waity Katie (Várakozó Kati) –, amelyet Katalinra ragasztottak a bulvárlapok, miután a nyilvánosságnak éveket kellett várni arra, hogy a lánykérésről értesüljön. „Nem tudtam, hogy ez egy verseny” – vetette oda Vilmos az eljegyzésük bejelentése után.
Immár Vilmos herceg feleségeként is nagyítóval szedték szét minden lépését, kezdve attól, hogy mit visel, hogyan viselkedik, és mennyire tud felnőni a királyi elvárásokhoz. Bár a brit bulvársajtó nyomulását Diana 1997-es halála után sikerült némileg visszafogni, egy külföldi lap csak lehozta azokat a lesifotókat, amelyeken Katalin bikinifelső nélkül napozik egy nyaraláson.
A magánélet ostromát az elmúlt egy hétben is megtapasztalhatta, a műtétének a hírére fotósok hada vert sátrat a londoni magánkórház előtt.
De Katalin családon belül is céltáblává vált, Harry herceg és Meghan Markle több mint négy éve tartó panaszhadjáratának Vilmos hercegen kívül ő volt talán a másik legfontosabb célpontja, hol azért, mert nem volt hajlandó megosztani a szájfényét Harry választottjával, hol azért, mert Markle (azóta cáfolt) állítása szerint megríkatta őt az esküvője előtt, sőt Harry még azzal is megvádolta a bátyját, hogy nem szerelemből vette feleségül Katalint, hanem mert „jól formálható”. A legutóbbi támadás viszont már annyira nevetséges volt – részben azért is, mert a támadók már elkoptatták magukat és a vádjaikat is –, hogy Katalin nem, hogy sértetlenül, hanem már-már diadallal jött ki belőle, nehéz volt ugyanis komolyan venni, hogy ő lenne – ahogy az Omid Scobie év végén megjelent botránykönyvének, az Endgame-nek a holland fordításából „véletlenül” kiderült – a „királyi család rasszistája”.
Katalin az elmúlt években látszólag rendületlenül, a munkára és a szülőségre koncentrálva állta a sussexi hercegi pár ostromát, de nyilván ezek a támadások a legsztoikusabb lélekbe is beeszik magukat. Viszont az is kiolvasható a megnyilvánulásaiból, hogy Katalin horizontját nem a montecitói PR-huzavona határozza meg, hanem – leendő királynéként és három trónörökös anyjaként – a történelem.
Ő volt az, aki – mint Valentine Low Courtiers című könyvéből kiderült – ragaszkodott ahhoz, hogy az azóta szinte szállóigévé vált fordulat, a „recollections may vary” (azaz a visszaemlékezések eltérhetnek) mindenképpen benne maradjon a Buckingham-palota hivatalos reakciójában, amelyet Harry és Meghan Oprah-interjújára, és az abban elhangzott rasszizmus vádjára tettek közzé. Egy forrás szerint Katalin így fogalmazott: „A történelem fogja megítélni ezt a kijelentést, és ha ez a mondat vagy egy ehhez hasonló mondat nem szerepel benne, akkor mindent, amit mondtak, igaznak fognak tekinteni.” Valóban más a lépték, mint az, hogy mi van a People magazin címlapján. Ahogy Valentine Low forrása fogalmaz a walesi hercegnéről:
Nem kap annyi elismerést, amennyit kellene, mert olyan finoman jár el. Ő hosszú távú meccset játszik. Mindig is azt tartotta szem előtt, hogy »ez az én életem, és az én történelmi utam, és egy nap én leszek a királyné«.
Ha ezeket a támadásokat ki is vonjuk az egyenletből, ennek a munkaköri célvonalnak az elérése így is nagy és ijesztő feladatnak tűnhet. A munkáján, a felvállalt ügyeken keresztül – legyen szó a mentális egészség kérdéséről vagy a korai gyerekkor fontosságáról indított nemzeti párbeszédről – Katalin az elmúlt években megmutatta, készen áll arra, hogy a királyi címmel járó figyelmet felhasználva értelmes és hosszú távú változást idézzen elő. Ma már azt sem vonják kétségbe, hogy az ambíciója és a szenvedélye is megvan ahhoz, hogy valódi és értékes tartalommal töltse meg a walesi hercegnői címet, majd később a királynőséget is, hiszen ez az eltökéltség az introvertált karakterén is átszűrődik.
Az egykor (és a bulvársajtóban sokszor még mindig) Kate Middletonként emlegetett walesi hercegné a nyilvánosság előtt nőtt bele a szerepébe. Felvételeken vissza lehet nézni az első, még bátortalan, lámpalázas beszédeit, amelyek jól jelzik az utat, amelyet bejárt. Ma már megvan a rutinja, hogy a személyiségével felhangosítsa az üzeneteket, ne pedig elhomályosítsa azt a bizonytalanságával.
A Buckingham-palota és Vilmos herceg is van annyira bölcs, hogy teret adjon Katalinnak, aki úgy csilloghat, hogy a többiek nem tartanak attól, elszívja előlük a levegőt. Egyszerre képes képviselni a hagyományt és a modernitást, egyszerre képes közvetlen és diszkrét lenni. Úgy tud kifogástalanul „királyi” lenni, hogy közben megőrizte a rendszeren kívüliségét. Amit húsz évvel ezelőtt még ellene fordított a bulvársajtó és a közvélemény, abból a monarchia egyik legnagyobb erőssége lett:
egy középosztálybeli perspektíva.
Az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai pedig a legtöbb királyi szakértő szerint olyan acélosságot adtak neki, amit nehéz kikezdeni. A botrányokkal terhelt monarchiában és az érzelmileg szétzilált királyi családban olyan stabilizáló tényező lett, amely nélkülözhetetlen lett úgy Vilmos herceg, mint Károly király szempontjából is.
Katalin ráadásul a kirobbanó életerő megtestesítője is, aki bármikor kész futásban vagy biciklizésben versenyre kelni a férjével. A kórházba szállításának a híre ezért is hatott sokkolóan.
A királyi szakértő Richard Kay egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Kensington-palota múlt heti közleménye után „kollektíven végig futott a hideg” a királyi rajongók hátán, akik az elmúlt tíz évben már magától értetődőnek vették, hogy Katalin kecsesen kezet fog és mindenkire mosolyog a különböző rendezvényeken. A hír az emberi esendőségnek egy olyan valóságát mutatta meg, amelyre sokan nem voltak felkészülve.
A kórházi közjáték azt is jelenti, hogy a királyi év csaknem negyedében Katalin kiesik a körforgásból, több eseményt, és feltehetően két külföldi utat – Lettországba és a Vatikánba – is le kell mondani. A hiánya azonban nemcsak arra világít rá, hogy mennyire erős szerepet alakított ki magának, hanem arra is, hogy az elvékonyodott királyi munkaerővel a Windsorok mennyire nincsenek bebiztosítva.
Ezekben a hetekben a királyi család négyből három legmagasabb rangú tagja kénytelen egy időre visszavonulót fújni, Katalin mellett Károlyra is orvosi beavatkozás vár ezen a héten, még ha kisebb nagyságrendű is, és Vilmos herceg is lemondta a nyilvános szerepléseit, hogy a felesége és a gyerekei mellett legyen.
Míg néhány évvel ezelőtt Károly a karcsúsított monarchia mellett tette le a voksát, feltehetően azzal érvelve, hogy minél kevesebben vannak, annál kevesebbe kerülnek, és annál könnyebb elfogadtatni az emberekkel a monarchiát, addig az élet a maga módján megnyesegette a bevethető királyi családtagok halmazát. Harry herceg és Meghan Markle önszántukból adták vissza a munkát, András yorki hercegnek pedig a viselt dolgai miatt visszavonulnia a néhai királynő döntése értelmében. Fülöp herceg és Erzsébet királynő halálával a legidősebb generációtól is el kellett köszönniük. A munka nagy része így ma Károlyra és Kamillára, Vilmosra és Katalinra, Anna hercegnőre, a királyi család híresen legtöbbet dolgozó tagjára, illetve az edinburgh-i hercegre és hercegnére, Eduárdra és Zsófiára marad. András herceg lányai, Beatrix és Eugénia nem számítanak a királyi család főállású tagjának, ahogy Anna lánya, Zara és a férje, Mike Tindall is csak a sármjukkal támogatják a monarchiát, nem pedig a munkájukkal.
Katalin nem az elképesztő munkabírásával váltotta ki a tiszteletet – mint például az elnyűhetetlen Anna hercegnő –, és nem a megnyitóünnepségeket és a szalagok átvágását tekinti az életcéljának. A kora gyerekkor köré mozgalmat indítva tényleg a jövő építésében szeretne részt vállalni. Éppen ezért lett pótolhatatlan is, a személyével fémjelzett projektek összenőttek vele, és ezeknél nem fog más beugrani a helyére.
Ha egyszer – legkésőbb húsvét után – visszatér a munkába, a monarchia feltehetően még jobban meg fogja becsülni, mint eddig.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
