„Elkövettem egy hibát: lemondtam a saját erőforrásaimról” – négy fontos tanulság a rák megelőzéséről
Lesújtó eredményre jutott egy magyarországi kutatás, amely szerint a lakosság fele egyáltalán nem törődik azzal, hogy a rák kockázatát rendszeres szűrővizsgálatokkal mérsékelje, holott ez lenne az egyik leghatékonyabb módja a megelőzésnek. Valójában csak néhány területen kellene sokkal fegyelmezettebbnek lennünk ahhoz, hogy jó eséllyel elébe tudjunk menni a daganatoknak, valamiért mégsem vagyunk ennyire összeszedettek.
Egy hazai magánegészségügyi szolgáltató, az Affidea Magyarország megbízásából készült felmérés a magyarok rákmegelőzéssel kapcsolatos szokásairól, a szűrési hajlandóságukról és életmódjukról. A kutatás 2024 májusában, az Opinio piackutató applikációval készült, így csak azok tudtak részt venni benne, akiknek van okostelefonjuk. Az eredményeket országosan reprezentatívnak mondják a 16-69 éves lakosságra kor, nem, iskolai végzettség, lakóhely szerint. A tüdőszűrésre vonatkozó kérdéseket 643 ember, míg a többi kérdést 981 fő válaszolta meg.
A felmérés talán legfontosabb megállapítása, hogy még mindig nem törődünk eleget a rák megelőzésével, miközben egy rosszindulatú daganat igazán akkor legyőzhető, ha eleve nem sok esélyt adunk neki, vagyis elébe megyünk a problémának.
Mégis, a megkérdezetteknek a fele (49 százaléka) egyáltalán nem jár semmiféle szűrővizsgálatra. Körülbelül minden második ember fél attól, hogy rákos lesz, de úgy látszik, a félelem nem elég erős motiváló tényező, mert csak minden ötödik válaszadó állította magabiztosan, hogy minden tőle telhetőt megtesz a megelőzés érdekében.
Addig nem ment el a felmérés, hogy a lakosság nagyarányú passzivitásának okát mélységeiben felkutassa, de egy kerekasztal-beszélgetésen három szakember, Farczádi Enikő onkológus, Tersztyánszky Rita, az Affidea járóbeteg-ellátásért felelős orvosigazgatója és Bányai Éva, Széchenyi-díjas pszichológus, hipnóziskutató, az ELTE PPK oktatója – aki maga is ráktúlélő –, azt azért megállapította, hogy a tájékozatlanság biztosan nagy szerepet játszik az alacsony szűrési hajlandóságban, és ez ráadásul nem feltétlenül csak az egyének hibája: lehet a hiányos vagy teljesen elmaradt felvilágosításé is.
A kutatásból kiderül, hogy inkább a férfiak, a 39 év alattiak, valamint a csak nyolc általánost végzettek azok, akik nem tulajdonítanak jelentőséget a szűréseknek, kerülik az ilyen vizsgálatokat, és jellemzően minél iskolázottabb valaki, annál inkább hajlandó a szűrésekre időt, energiát áldozni.
1. tanulság: egy pozitív eredmény még nem egyenlő a halálos ítélettel
Magyarország a tüdődaganatos megbetegedések arányait tekintve nemzetközi szinten borzasztó rossz helyen, a dobogón áll. Évente körülbelül 7000 új tüdőrákos pácienst regisztrálnak, és majdnem ugyanennyien (6500-an) bele is halnak a betegségbe – mondja Farczádi Enikő. Az onkológus szerint furcsamód éppen a dohányosok azok, akik különösen elzárkóznak a tüdőszűrésektől, holott egy korai stádiumban felfedezett tüdőrák nagyon jól gyógyítható.
De ugyanez elmondható a többi, Magyarországon ugyancsak gyakran előforduló rákbetegségről, az emlőrákról, a vastagbéldaganatról vagy a prosztatadaganatról is. Ezeket viszonylag egyszerűen és időben ki lehetne szűrni, ha az emberek rendszeresen járnának vizsgálatra.
A 45 év feletti magyar nők kétévente kapnak behívót a mammográfiára, hogy az itthon a második leggyakoribb daganattípust, az emlőrákot időben észrevegyék, mégis
az érintetteknek csak a 41 százaléka megy el szűrésre. Farczádi kiemeli, hogy évente körülbelül 8000 új emlőrákos nőt diagnosztizálnak, és nagyjából évi kétezren halnak bele a betegségbe.
A szakemberek szerint általában a félelem tartja vissza az embereket a szűréseken való megjelenéstől, mert azt hiszik, hogy ha találnak egy rosszindulatú daganatot, akkor az egyenlő egy halálos ítélettel. De egyrészt ez nem feltétlenül van így, másrészt jó lenne tudatosítani magunkban, hogy valójában a szűrés során nemcsak a rák, de a legtöbb esetben már az azt megelőző állapot, vagyis a daganat kialakulásához vezető kóros elváltozások is kimutathatók. “Majdnem minden szerv esetében ugyanis korán fel lehet fedezni a későbbi bajt”.
A belgyógyász, angiológus Tersztyánszky Rita nyomatékosítja is, hogy ezek a kóros elváltozások gyógyíthatók, megszüntethetők. „Ha a korai stádiumban felfedezzük a rosszindulatú daganatot, akkor az definitív kezelhető” – mondja.
Ám ahhoz, hogy az emberek tisztában legyenek a szűrések mérhetetlen fontosságával, edukálni kellene őket, lehetőleg kisiskolás koruktól kezdve. Tersztyánszky szerint nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életmódra nevelést. Erről szólt – hangsúlyozza Bányai Éva – a Magyar Pszichológiai Társaság egy elképzelése is, miszerint be kellene építeni az általános iskolai oktatásba az “egészségnevelés” című tantárgyat, hogy már kisdiákkorban legyen valami fogalmunk a betegségmegelőzésről. “Ha elfogadták volna a javaslatunkat, akkor bekerült volna egy ilyen tantárgy a tantervbe. A tárgynak része lett volna az is, hogy megtanítsuk a gyerekeket a feszültség levezetésére, például autogén tréninggel. A magyar népesség lelkiállapota ugyanis borzasztó feszült, nagyon magas a stressz szint” – mondja a Magyar Pszichológiai Társaság korábbi elnöke.
2. tanulság: önmagunk “visszatáplálása” kiváló védekezési mechanizmus
Bányai hangsúlyozza, hogy a stressznek nagyon nagy szerepe van a daganatos betegségek kialakulásában, amit Farczádi Enikő is megerősít: “A rákos betegeknél elég sok életkörülményre rákérdezünk, és egy haláleset, válás, munkahelyi trauma a legtöbb esetben kideríthető”.
Bányai Éva felidézi, hogy mikor a kétezres évek legelején rákot diagnosztizáltak nála, életének egy nehéz, stresszes időszakában járt. Főként a munkahelyén érték frusztrációk, az ötleteit, a kezdeményezéseiket félresöpörték, miközben minden energiáját lekötötte, hogy a Magyar Pszichológiai Társaság anyagi biztonságát valahogy megteremtse. “Elkövettem akkor egy olyan hibát, amit azóta soha nem követek el: lemondtam a saját erőforrásaimról” – fogalmazza meg, majd elmondja, hogy kapacitás hiányában hosszabb időre feladta azokat a kedvteléseit, amelyek éltetik, így nem tudta mivel “visszatáplálni önmagát”. Például hiába volt bérlete a Zeneakadémiára, sorban hagyta ki a koncerteket, és nem jutott ideje a táncra sem, pedig a 82 éves kutató a mai napig szeret táncolni.
Meggyőződése, hogy a daganatos betegségek leküzdéséhez nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen azokkal a dolgokkal, amelyek erőt adnak neki elviselni a nehézségeket. “Nekem sok ilyen erőforrásom van, például egy nagyon erős és szeretetteljes párkapcsolatban élek a férjemmel évtizedek óta” – mondja.
A pszichológus szerint, míg a fizikai stresszhez hozzá lehet szokni, az úgynevezett “társas stresszhez” sokkal nehezebben. Az ember megküzdőképességét, immunrendszerét épp ezért jelentősen tudja gyengíteni, ha valakit például rendszeresen megaláznak a munkahelyén, mondjuk, kávét főzetnek egy fiatal kutatóval ahelyett, hogy értelmes munkát adnának neki. A mások által okozott stresszt pedig úgy csökkenthetjük, ha támogató emberi kapcsolatokkal bástyázzuk magunkat körbe.
Hozzáteszi, a felnőttkori stresszel való megküzdést a korai életkorban szerzett traumák is tudják rontani. “Kiderült, hogy a verbalitás előtti gyerekkorban átélt trauma érzékenyebbé tesz arra, hogy a későbbi megrázkódtatásokat vagy a folyamatos társas stresszt testi betegségekben éljük meg. Nem szükségszerű például, hogy valaki úgy reagáljon a házastársa halálára, hogy másfél év múlva megjelenik nála a rák, de erre nagyobb az esélye akkor, ha már kora gyerekkorban valami érzékenyebbé tette, és emiatt a megküzdési módja nem az, hogy elkezdi lelkileg feldolgozni a traumát. Fontos tudni ehhez, hogy a verbalitás előtti gyerekkorban minden feszültséget a testében dolgoz fel az ember”. Hozzáteszi, hogy a kora gyerekkorból származó megrázkódtatások feltárásában nagyon hatékony lehet a hipnoterápia.
3. tanulság: tévedés, ha azt hisszük, hogy az alkohol “csak” májrákot okoz
Az Affidea felmérésében kitértek a kérdések az alkoholfogyasztásra is. A köztudatban ugyanis leginkább az él, hogy az alkohol májbetegséget, májrákot okoz, illetve a hasnyármirigyet teszi tönkre. Ez persze, mind igaz is, de valójában az alkohol ennél sokkal több területen fejti ki káros, irritatív, szabad gyököket felszabadító hatását, ahol aztán a későbbiekben daganatos megbetegedés alakulhat ki.
Az egész gyomor-bél traktusban; a szájüregi daganatok szempontjából; a tüdőrák és a mellrák kialakulásában is komoly kockázati tényezőt képvisel az alkohol
– szögezi le Tersztyánszky Rita.
A felmérés szerint a férfiak rendszeresebb ivóknak számítanak, mint a nők; a hetente több, valamint a napi szintű alkoholfogyasztás pedig az 50-59 évesek körében van a leginkább jelen a magyar népességben.
A megkérdezettek harmada a saját bevallása szerint egyáltalán nem, vagy csak évente néhány alkalommal fogyaszt szeszes italt. Ez azonban némileg ellentmond annak, hogy nemzetközi kutatások szerint a nagyivó nemzetek között előkelő helyen szerepelnek a magyarok. Tersztyánszky Rita úgy gondolja, hogy az ellentmondás mögött valószínűleg az áll, hogy magunknak sem valljuk be, hogy mennyit iszunk, illetve nem is vagyunk tisztában azzal, hogy “valójában mennyit iszunk.”
“Az emberek nagy része azt gondolja, az alkoholfogyasztás akkor nem jelent gondot, ha minden nap csak keveset iszik, vagy pedig csak ritkán iszik sokat.” De valójában – teszi hozzá – nem az a kérdés, hogy milyen eloszlásban, hanem az, hogy összesen mennyi alkoholt veszünk magunkhoz.
Mint mondja, korábban napi tíz gramm alkohol fogyasztása jelentette az alkoholizmust, a legújabb szakmai álláspont viszont már az, hogy 40 éves kor alatt minden mennyiségben elfogyasztott alkohol káros és kerülendő, 40 év fölött pedig maximum a 2 deci, minőségi vörösbornál húzódik a biztonságos határ, ahol még nem feltétlenül okoz az ital maradandó károsodásokat.
4. tanulság: a dohányzásról való leszokás pozitív hatása azonnal megmutatkozik
A Központi Statisztikai Hivatal szerint a tüdőrákos megbetegedések száma az elmúlt években ismét növekedést mutat Magyarországon. Ennek a növekedésnek a pontos oka nem ismert, viszont a kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy csak nagyon kis százalékban fordulnak elő olyan betegek, akiknél mindenféle káros behatás nélkül jelenik meg tüdődaganat. Ugyanakkor a tüdőrákosok nagyon nagy aránya cigarettázik, és a passzív dohányosok 20 százalékánál is megjelenik a dohányfüst okozta káros hatás. Meglepő ezek után, hogy a kutatásban megkérdezett passzívan dohányzók magas arányban válaszolták azt, hogy eddig sem voltak, és a jövőben sem terveznek tüdőszűrő vizsgálatra járni.
A dohányzó válaszadók – akik legalább alkalmanként egy-egy szálat elszívnak -, közel fele egyáltalán nem tervezi, hogy letegye a cigarettát, harmaduk már próbálkozott, de sikertelenül,
és mindössze 23 százalék azok aránya, akik tervezik, hogy leszoknak.
A diplomás résztvevők körében magasabb a leszokási hajlandóság, mint az alacsonyabban iskolázottak körében, a nőkről pedig elmondható, hogy többször próbálkoztak már sikertelenül, mint a férfiak. Ha a válaszadók földrajzi megoszlását vizsgáljuk, úgy kiugró eredmény, hogy a Kelet-Magyarországi régióban élők nagyobb arányban válaszoltak nemmel arra a kérdésre, hogy terveznek-e leszokni a cigarettáról, mint az ország más részein lakók.
A szakemberek szerint érdemes lenne figyelembe venni, hogy a dohányzás elhagyásának hamar megtapasztalható előnyei vannak. A cigaretta letétele után néhány nappal például már javul a teljesítőképességünk a fizikai aktivitásban, a sportban; egy év múlva pedig már a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is jelentősen csökken. De körülbelül 15 füstmentes évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a rákos betegségek megjelenési kockázata egy volt dohányosnál ugyanakkora legyen, mint egy olyan embernél, aki sosem cigarettázott.
– a tüdőszűrés 40 éves kortól évente javasolt mindenkinek,
– melanómaszűrésre 30 éves kor fölött szintén évente,
– mammográfiára 45 és 65 éves kor között kétévente,
– méhnyakrák-szűrésre 21 éves kortól három évente ajánlott járni.
– A férfiaknak 50 éves koruk felett évente ajánlott a prosztatavizsgálat,
– a vastagbéldaganat szűrése pedig a jelenlegi szakmai ajánlás szerint 50 év felett kétévente, székletvér-vizsgálattal javasolt. Amennyiben a székletben elváltozást találnak, a szakorvosok vastagbéltükrözéssel vizsgálják tovább a pácienst.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
