Ne bízz abban az élelmiszerben, amelyiknek túl hosszú a címkéjén az összetevők leírása – ez az alapigazság mozgat egy csomó embert, aki otthon próbál meg előállítani jól ismert élelmiszereket, netán keresi azok minőségi alternatíváit. Igen, azokat, amelyeknek a leírása sokkal rövidebb.

Sorozatunkban mi is erre vállalkoztunk, egészen pontosan arra, működhet-e egyáltalán otthoni körülmények között, extra berendezések, különleges, nehezen vagy indokolatlanul drágán beszerezhető hozzávalók, tartósítószerek és adalékok nélkül reprodukálni mindennapi életünk élelmiszereit.

Így bevetettük magunkat a konyhába, ahol néha kudarcot vallottunk, néha valami egészen jó sült ki, és néha egészen közel kerültünk a bolti minőséghez. Nutellakavargatás és tésztagyúrás közben azonban felmerült a kérdés: miért is csináljuk ezt az egészet?

Miért is ragaszkodunk annyira ezekhez az ételekhez?

Miért van kultusza a legíztelenebb süteménynek? Hogyan lett az egész világ kedvence az agyoncukrozott pálmaolaj? Miért eszünk többet ömlesztett sajtból az igazinál, még akkor is, ha nem spórolunk vele? És még inkább: hogyan csúsztunk rá az ízfokozókra?

Sorozatunkban először ez utóbbiról írtunk. Hogyan uralta le egy fűszerkeverék a régió konyháját, csak mert azt ígérte, hogy zöldségekből áll és van benne vitamin – ehhez képest só és jelentős mennyiségű nátrium-glutamát (MSG) adja a mindenki számára kedves ízét.

Ez a horvát élelmiszeripar nagy találmánya, a vegeta:

Aztán kiléptünk a kontinensről, hogy megnézzük, hogyan született a világ legismertebb gyors meleg étele, az instant ramen, amelyből évente 120 milliárd adag fogy világszerte. Amely nemcsak azt változtatta meg, ahogyan a japánok esznek és élnek, de azt is, hogyan lehet tényleg gyakorlatilag a semmiből valamit alkotni – már ha van extrudáló és egy élelmes üzletember, aki tudja, hogyan kell valamit eladni: csomagolással és egy páratlan történettel.

Meséből nincs hiány a Nutellánál sem, pedig azt gondolhatnánk, pusztán az íze és az állaga elég lenne a világsikerhez. A piemontei mogyorókrém történetét jól ismerhetjük, és még úgy is imádnivaló, ha alig valami igaz belőle. Ahogy a Nutellát is imádjuk, bármennyire kevés benne a mogyoró és sok benne a pálmaolaj:

Aki evett már friss kenyeret, tudja, mennyire egyedi a roppanós héj, a ruganyos kenyérbél, az enyhén sós íz és a sült illat elegye. És azt is tudja, hogy bármit teszünk, másnapra mindez a legjobb minőségű kenyérnél is elmúlik. Hogyan lehet akkor megőrizni a kenyér minőségét? Adjuk alább az igényeinket, sztenderdizáljunk a végtelenségig és használjuk a kenyérpirítót! A toastkenyér több évezredes története azonban ennél sokkal több meglepetést tartogat:

Történet kering épp elég a kukoricapehely körül is, a legvadabb legenda az, hogy az önkielégítés megakadályozására találták ki. Az alany stimmel, az állítmány kevésbé, ám az biztos, hogy nem élvezeti cikknek szánták eredetileg a mára a világ egyik kedvenc reggelijének nevezhető gabonapelyhet. Sokkal inkább egészséges élelmiszernek, amit ma már sokan vitatnak, de igazából senkit nem érdekel.

A modern élelmiszeripar másik csodája az ömlesztett sajt, amely jól szállítható, ugyanúgy lehet kenhető, egy falatnyi kocka vagy a hamburgeren tökéletesen olvadó szelet, mellesleg a maradék sajt felhasználását is lehetővé teszi. Miért született meg egyáltalán, mit adott nekünk a McDonald’s, és hogyan jutottunk el a magyar élelmiszeripar egyik legvitatottabb innovációjáig, a Mesesajtig?

Ma a világ legismertebb paradicsomszósza, pedig eredetileg semmi köze nem volt a paradicsomhoz: ez a ketchup, aminek már a neve is furcsa. A története meg még inkább. Az biztos, hogy köze van a gyarmatosítókhoz, a halakhoz, az amerikaiakhoz és a worchestershire szószhoz. És a történelem során igazából már mindent pakoltak bele, mielőtt jött Heinz, és minden megváltozott.

A magyar élelmiszeripartól kaptunk pár dolgot, amire büszkék lehetünk – a háztartási keksz nem tartozik ezek közé. Igaz, soha nem is a minőségről szólt, inkább arról, hogy legyen a magyaroknak egy olcsó, sőt, még olcsóbb csemegéjük. Most, hogy kiderült, a Győri keksz a megváltozott fogyasztói szokásokra hivatkozva beszüntette leghíresebb terméke gyártását, felidéztük, hogyan jutottunk el a vajas süteményektől az igazából csak lisztből álló kekszig.