A gyüttmenteket megállíthatja az önazonossági törvény, de a lakások értékcsökkenését nem
Az ingatlanvásárlást nehezíti, valós pozitív hatása viszont valószínűleg nem lesz a települések önazonosságát védeni hivatott szabályozásnak.
Ha szokott sportolni és tiktokozni is, bizonyára találkozott már olyan reklámmal a videókat pörgetve, ami egy légzést segítő orrtapaszt hirdet. Ezt itthon leginkább influenszerekkel vagy az „utca emberével” próbálják eladni, hogy természetes hatást keltsen, de a világ legjobb sportolóin is láthattuk már nemegyszer. A teljesség igénye nélkül: Carlos Alcaraz (nyitóképünkön) is ilyet viselt nemrégiben egy római teniszversenyen, de Cristiano Ronaldón és a Bundesligában szereplő Augsburg csatárán, Phillip Tietzen orrán is díszelgett már egy kis fekete csík.
Elsőre azt gondolhatjuk, ha a sportolók is használják, akkor biztos, hogy hatásos, de a valóság ennél egy fokkal árnyaltabb. A gyártók azt állítják, hogy a tapaszok javítják az oxigénfelvételt, ami logikusnak tűnik, hiszen a tapasz két szárnya megemeli az orrcimpákat, így azok kitágulnak, és elvileg megkönnyítik a légzést. De vajon tényleg így van?
A ’90-es évek után újra divatba jött
Eredetileg ezeket a tapaszokat nem sportoláshoz, hanem a horkolás enyhítésére fejlesztették ki a kilencvenes években. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek, és hamar elterjedtek az állóképességi sportokban is: az amerikaifutball-játékosok és a kosárlabdázók úgy hordták, mintha kötelező lenne, de az 1996-os atlantai olimpián is nagy divatja volt. Más sportolók a légzési problémák miatt használják az orrtapaszokat. Kate Van Buskirk kanadai középtávfutó például pályafutása nagy részében viselte, mivel már középiskolás korában asztmát diagnosztizáltak nála. Számára az orrtapaszok hatékony segítséget jelentettek a nehézlégzés enyhítésére.
Jerry Rice, minden idők egyik legjobb NFL játékosa is orrtapaszt viselt
MONICA DAVEY / AFP
Az oxigén létfontosságú az emberi szervezet számára, és sportolás közben a szükséglet akár tízszeresére is nőhet – az izmoknak különösen nagy szükségük rá, hogy a hosszan tartó terhelést is bírják. A tüdőn keresztül az oxigén a véráramba kerül, majd eljut az izmokhoz, ahol a sejtek glikogénből (szénhidrátból) vagy zsírból állítják elő az energiát szolgáltató ATP-t (adenozin-trifoszfátot). Minél több oxigént tud felvenni a szervezet, annál jobban bírja a fizikai terhelést.
Miért jobb az orron át lélegezni?
Sportolás közben szinte mindenki átvált a szájon át történő légzésre, mivel így kisebb a légzési ellenállás. Ennek ellenére az orron keresztüli légzésnek számos előnye van. Lars Donath, a kölni Deutsche Sporthochschule oktatója szerint az orr úgy működik, mint egy autó légszűrője: a belélegzett levegőt megszűri, párásítja és felmelegíti.
Az orr megvédi a légutakat a szennyeződésektől, és kiszűri a kórokozókat, mielőtt a levegő a tüdőbe jutna. Az orrlégzés meleg időben különösen fontos, ugyanis ha szájon keresztül veszünk levegőt, a torkunk sokkal könnyebben kiszárad, amivel a szomjúságérzetünk is nő – ez különösen kerékpárosoknál vagy triatlonistáknál lehet fontos.
A legfontosabb érv azonban az, hogy orrlégzéssel több oxigén jut el a test sejtjeibe, mint szájlégzéssel. Ennek oka a nitrogén-monoxid nevű gáz, amely az orrmelléküregekben termelődik, és az orron keresztül történő légzés során bejut a szervezetbe. Ez a gáz tágítja az ereket, és lehetővé teszi, hogy néhány százalékkal több oxigént vegyen fel a szervezet.
Mutatjuk, hogyan szokhat le a szájon át légzésről
Akár sportolás közben is átszokhat az orron keresztüli légzésre, de sokaknak ez nem lesz könnyű, főleg, ha alapesetben is a szájukon veszik a levegőt. Érdemes tehát először naponta kijelölni egy meghatározott időtartamot, amikor tudatosan orron keresztül lélegzik. Ezután már enyhébb fizikai aktivitások – mint a séta vagy lépcsőzés – közben is alkalmazható a technika.
A szájlégzésről való leszokás türelem- és időigényes. Kis idő elteltével érdemes sportolás közben is az orrlégzéssel próbálkozni, de ehhez gyakran csökkenteni kell az intenzitást, hogy kényelmes legyen az átszokási időszak.
Az átállás első heteiben előfordulhat, hogy romlik a teljesítménye, de idővel nemcsak hogy visszatér majd a megszokotthoz, de túl is szárnyalhatja azt. Ha viszont az orrlégzés tartósan nehézséget okoz – nem csak sport közben –, érdemes szakorvoshoz fordulni, hogy megbizonyosodjon arról, nincsenek-e anatómiai korlátai az orron át légzésnek.
A szájlégzésről való leszokás türelem- és időigényes. Kis idő elteltével érdemes sportolás közben is az orrlégzéssel próbálkozni, de ehhez gyakran csökkenteni kell az intenzitást, hogy kényelmes legyen az átszokási időszak.
Az átállás első heteiben előfordulhat, hogy romlik a teljesítménye, de idővel nemcsak hogy visszatér majd a megszokotthoz, de túl is szárnyalhatja azt. Ha viszont az orrlégzés tartósan nehézséget okoz – nem csak sport közben –, érdemes szakorvoshoz fordulni, hogy megbizonyosodjon arról, nincsenek-e anatómiai korlátai az orron át légzésnek.
Placebo vagy valódi csodaszer?
Az orrtapaszok tehát hasznos eszközök lehetnének, de a tudomány ezt nem támasztja alá. Egyes kutatások szerint ugyan tényleg csökkentik a légellenállását, amikor az orrunkon veszünk levegőt, de a sportteljesítményre gyakorolt hatásuk gyakorlatilag nem mérhető. Elméletileg azt várnánk az orrtapasz használatától, hogy azonos terhelés mellett csökken a pulzusunk, vagy hogy képesek vagyunk tovább fenntartani ugyanazt a teljesítményt. Egy 2020-as metaanalízis több száz tanulmányt vizsgált meg, de ezek közül mindössze 19 volt elég megbízható ahhoz, hogy bevonják az elemzésbe. Az eredmények alapján orrtapasz használatával:
- 168 résztvevőnél nem nőtt szignifikánsan a maximális oxigénfelvétel (VO₂max), ami egy fontos állóképességi mutató;
- 138 főnél nem csökkent a pulzusszám;
- 92 sportoló esetében nem változott a terhelés szubjektív érzete sem.
Lars Donath a Spiegelnek úgy értékelt, a tapaszoknak inkább placebohatásuk van. „Összességében nincs kimutatható fiziológiai előnye, így az orrtapasz inkább »varázslat«, semmint csodaszer” – véli a szakértő. Bár az orrtapaszok hatása nem bizonyítható élettani szempontból, a placebohatás – vagyis a pszichológiai eredetű javulás – ettől még valós. A sporttudós szerint a legkisebb pozitív hatás is elegendő lehet ahhoz, hogy a profi sportolók okkal használják ezeket a tapaszokat.
„Aki úgy érzi, hogy az orrtapasz javítja a közérzetét vagy a légzését, nyugodtan használhatja” – mondja Donath. Hasonlóan vélekedik Kate Van Buskirk is, aki tisztában van vele, hogy a tapaszok pozitív hatása tudományosan nem megalapozott, de szerinte olcsó és egyszerű eszközök, amelyeket még kis haszon esetén is megéri alkalmazni, ha versenynapon ez segít jobb teljesítményt nyújtani. „Legrosszabb esetben nem használnak – de nem is ártanak” – vélekedett a kanadai középtávfutó.
