Tényleg jó horkolás ellen a száj leragasztása?
Az utóbbi időben egy egyszerű, de elsőre meghökkentőnek tűnő termék hirdetései árasztották el a horkolás iránt érdeklődők közösségi oldalait. A szájtapasz az ígértek szerint jelentősen csökkenti a horkolást, és van olyan sztárfocista is, aki szerint jobb teljesítményre képes a pályán, ha leragasztott szájjal alszik. Egy alvásszakértő tüdőgyógyászt kérdeztünk a módszerről.
A horkolás nemcsak rengeteg párkapcsolat megkeserítője, hanem komoly egészségügyi kockázatokat is jelezhet. Túl azon, hogy sok esetben ellehetetleníti az éjszakai pihenést, amennyiben légzéskimaradással is társul, úgy cukorbetegséget, magas vérnyomást, szívritmuszavarokat, szívinfarktust, stroke-ot, de szexuális zavarokat és demenciát is okozhat – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.
Az utóbbi időben lehengerlő marketingkampány indult a közösségi médiában, több cég is kínál száj- és orrtapaszokat, a horkolás megszűnését vagy jelentős csökkentését, egyúttal pihentető alvást és minőségi életet ígérve. Orrtapaszról hallottunk már korábban is, ez az eszköz nem tesz mást, mint az orr széthúzásával mechanikusan tágítja az orrban található légutakat. Drasztikusabb megoldásnak tűnik a száj leragasztása, ami a kereskedők szerint azért lehet hatékony, mert a horkolásért sok esetben a szájlégzés felelős.
„A tested orrlégzésre van kitalálva” – írják az egyik ilyen termék honlapján, hozzátéve, hogy szerintük a szájtapaszaik „átlagosan 72%-kal csökkentik a horkolást”. Azzal is érvelnek a száj leragasztása mellett, hogy „a felső légúti ellenállás a szájlégzés során 2,5x nagyobb, mint az orrlégzés során. Ez csökkenti a percenkénti oxigénfelvételt és a belélegzett levegő térfogatát”.
De valóban ilyen egyszerű a megoldás? Várdi Katalint, a Budai Egészségközpont tűdőgyógyász, szomnológus szakorvosát kérdeztük erről.
„Az állpántot vagy a tapaszt csak olyan esetekben alkalmazzák, ha a páciens normál orrlégzés közben valamiért kinyitja a száját, majd a nyelv hátraesik és ez okozza a horkolást, de más is lehet a háttérben. A horkolást okozhatja például orrpolip, orrsövényferdülés, megnyúlt nyelvcsap vagy túlsúly is.
Sokszor műtétre van szükség, máshogy nem lehet megoldani a problémát
– mondja Várdi Katalin.
Akkor is menjünk orvoshoz, ha a szájtapasz megszünteti a horkolást
Kérdés azonban, hogy ha valakinek beválik a száj- és/vagy az orrtapasz, vagyis tényleg megszűnik ezektől a horkolásuk, akkor ajánlatos-e hosszú távon használniuk az eszközöket.
Nem javaslom, hogy valaki kivizsgálás nélkül tartósan alkalmazza a tapaszt, mert sok olyan betegség is felmerülhet, ami miatt jó, ha alaposan utánajárunk a problémának
– jelentette ki határozottan az alvásszakértő.
Várdi Katalin ezért azt tanácsolja, hogy minél hamarabb keressünk fel egy szakorvost, hiszen az olcsó, egyszerűnek tűnő eszközök nem feltétlenül hoznak tartós megoldást. „Az orrtölcsér vagy orrgyűrű megnyitja a légutakat, a szájtapasz nem hagyja, hogy hátraessen a nyelv, de ezek az eszközök valójában inkább csak segítik az orvost a probléma meghatározásában, támpontot adnak. Ha a szájtapasz beválik, hosszú távú megoldás lehet például egy szájba helyezhető eszköz, ami az alsó állkapcsot előrehozza, így az nem esik hátra, és szabaddá válnak a légutak. Ilyenkor az állkapocs helyzetének szabályozása vagy a légzőizomzat rendszeres tornája is sokat segíthet. Előfordul, hogy a hátraesés olyan súlyos állapotot idéz elő, ami oxigénhiányhoz is vezet, ezeknél az eseteknél akár CPAP-terápia is szóba jöhet” – magyarázza a szomnológus.
A CPAP hasonlít egy lélegeztető géphez, megakadályozza a garatizomzat elzáródását, így biztosítja a zavartalan légzést. „Természetesen a CPAP-terápián kívül már megjelentek – egyéb fül-orr-gégészeti eljárások mellett – az izombetegséget pacemekerrel javító beavatkozások is” – tette hozzá a szakértő.
Veszélyes is lehet a szájtapasz
Várdi Katalin többször végzett alvásvizsgálatot úgy, hogy a páciens szájtapasszal aludt, ezek pedig azt mutatták, hogy a hangos horkolása ugyan megszűnt, a légzésleállások száma azonban megnőtt, ami oxigénhiányt okozott.
Olyan eset is előfordult, amikor a horkolás javult, de közben az alvásszerkezet vált nagyon zilálttá, vagyis nem volt pihentető, nyugodt, megfelelő oxigénellátást biztosító az alvás. Nem lehet megmondani vizsgálat nélkül, hogy a nyaki izmok relaxációja kóros mértékű-e, vagyis hogy milyen lesz alvás közben a légút átmérője. Ehhez kell a vizsgálat, ezért kell megbeszélni egy szakemberrel, hogy mi a teendő.
Egy vizsgálat választ ad a kérdésekre
„Ha asztma, COPD (krónikus obstruktív légúti betegség), vagy szívbetegség áll a háttérben, akkor a társbetegségeket is kezelni kell. Neurológiai betegségek sora vezethet a nyaki izomzat eltéréséhez, sokszor a túlzott képernyő és telefonhasználat is ront a helyzeten. Ilyenkor az adott alapbetegség ellátása nagyon fontos, hiszen azzal az állkapocs hátraesését meg lehet előzni. Ebből is látszik talán, hogy a szájtapasz alkalmazása körültekintést igényel.
És itt még akkor még nem beszéltünk a pánikot provokáló pszichés háttérbetegségekről.
– mondja Várdi Katalin.
Ma már altatásos endoszkópiával – ami egy egyszerű, 20 perces fül-orr-gégészeti eljárás – pontosan meg lehet mondani, hogy hol van az a felső légúti szűkület, amit ki kell javítani a horkolás megszüntetéséhez.
„Belátható, hogy sokkal jobb egy végleges megoldás, mint egy szájtapasz. Ha csak szájtapaszt használ a beteg, akkor mit csinál egy egyszerű megfázás, allergia esetén?” – teszi fel a kérdést az alvásszakértő.
A jó orrlégzés nem mindig adottság
A hirdetések alatti kommentek alapján sokaknak eleve nagyon bizarrnak és félelmetesnek tűnik, hogy leragasztott szájjal aludjanak. Az egyik forgalmazó szerint bár az aggodalmak érthetők, valójában nem kell tartani a fulladástól. Azt írják, ha az ember orron keresztüli légzéssel alszik el, akkor a szervezete ügyelni fog rá, hogy egész éjszaka azon keresztül lélegezzen, abban a valószínűtlen esetben pedig, ha az oxigénszint mégis túl alacsonyra csökkenne, az agy riasztórendszere azonnal felébreszti. Különben is, „a szájtapaszaink anyaga pedig légáteresztő, így ha szükséges, átengedi a levegőt”.
Várdi Katalin erről azt mondja, az orrlégzés nem mindig adottság: van gyenge orrlégzés és jó orrlégzés. Aki száraz szájjal ébred, az a száján vesz levegőt, ez pedig nem feltétlenül csak egy rossz szokás, hanem számos már felsorolt orr- és orrmelléküreg-probléma okozhatja.
Az orrlégzés előnyei
A Manchester City labdarúgója, Erling Haaland is alkalmazza a szájleragasztásos módszert, ráadásul nem is horkolás miatt, hanem mert meg van győződve arról, hogy az ekképpen erőltetett orrlégzés javítja a szervezete oxigénellátását, és ezáltal a pályán nyújtott teljesítményére is jó hatással van.
Különböző TikTok-influenszerek is felkapták és ajánlgatják a módszert, amely egyesek szerint a rossz lehelet és a fogcsikorgatás ellen is hatékony. A newscom.au orvos szakértője – Várdi Katalin véleményével összhangban – azt írta erről, hogy bár az orrlégzés előnyei elvitathatatlanok, a száj leragasztása pedig elméletileg elő is segítheti azt, azonban komoly problémákhoz vezethet, ha valakinek el van dugulva az orra, vagy orrsövényferdülése van. „Képzeld el, hogy az éjszaka közepén úgy ébredsz fel, hogy nem kapsz levegőt. Ez nem éppen az a nagyszerű alvás, amire számítottál. Fennáll a bőrirritáció lehetősége is, nem minden ragasztószalag bőrbarát, és a száj körüli kiütésekkel ébredni aligha adja meg azt a bűbájos TikTok-hangulatot, amire vágyunk” – írja Zac Turner, aki emellett egy utazási hasonlattal is érzékelteti, miért kedvező az, ha az orrunkon keresztül vesszük a levegőt:
Az orrlégzés olyan, mintha a levegő első osztályon érkezne a szervezetünkbe: az orr szűri, felmelegíti és párásítja a levegőt, mielőtt az elérné a tüdőt, bónuszként pedig nitrogén-oxidot termel, amely fokozza az oxigénfelvételt. A szájlégzés viszont olyan, mint egy gazdaságos repülés egy fapados légitársasággal. Természetesen elvégzi a munkát, de a pompás előnyök nélkül.
Edzéshez sem ajánlott a szájtapasz
Persze nem számít új felfedezésnek, hogy egészségesebb az orrunkon keresztül lélegezni, már negyven évvel ezelőtt is készült tanulmány erről. Mostanában azonban olyannyira felkapott lett a téma, hogy vannak, akik nemcsak alváshoz, hanem sportoláshoz is leragasztják a szájukat, sőt az egyik magyarországi forgalmazó külön szájtapaszokat is árusít az edzésekhez. Ez utóbbit azonban Várdi Katalin még kevésbé tartja jó ötletnek.
Ez olyan, mintha az ember felkészülés nélkül vágna bele a hidegvizes úszásba.
Akkor veszünk levegőt a szánkon, amikor az orr elzáródott légútjai miatt kevesebb levegőhöz jutunk. Amikor hideg időben futni megyünk, ez gyorsan megtörténhet, ha pedig letapasztjuk a szánkat, nem tudjuk szájlégzéssel támogatni a szervezetünket és nem jutunk elég oxigénhez.”
A szakértő szerint ugyanakkor vannak olyan technikák, amivel javíthatjuk a légzésünket, ilyen például a buteyko légzésgyakorlat, ami a különböző tapaszok gyártóit is inspirálhatta. A módszer célja, hogy szabályozza a légzés ritmusát és mélységét. Ha helyesen végzik a gyakorlatot, a levegő teljesen megtölti a tüdőt, a légzés lelassul, így elkerülhető a sokszor reflexszerű vagy tartóssá váló hiperventilláció, azaz a szapora, felületes légzés. Ha többször veszünk levegőt, idegesebbek és feszültebbek vagyunk, ha kevesebbszer, akkor nyugodtabbak, ezért használják a pszichés betegségek kezelése során is a technikát, és erre alapoz az autogén tréning is.
Nyitókép: Shutterctock
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
