A hangulat az utóbbi hónapokban érezhetően jobb a NATO–EU találkozókon, ami kizárólag az amerikai elnökválasztás eredményének köszönhető. A Biden-adminisztráció új honvédelmi miniszterével már tárgyaltak a NATO-s tárcavezetők (22 uniós tagállam egyben a katonai szövetség tagja is), és az első tárgyalások sokkal barátságosabb hangnemben zajlottak, mint a Trump-érában.

Az Egyesült Államok visszatért, az EU pedig készen áll arra, hogy a rá háruló feladatoknak eleget tegyen

– jelentette ki Charles Michel, az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke. Az EU-csúcson a tagállamok ugyanakkor megerősítették, hogy az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia saját biztonságáért. A cél a tagállamok közötti biztonsági és védelmi együttműködés további elmélyítése, a védelmi beruházások növelése és a polgári és katonai képességek fejlesztése.

Még a találkozó előtt Jens Stoltenberg a NATO előtt álló kihívások között említette Oroszország agresszív fellépését, a terroristák egyre durvább támadásait, a kibertámadásokat, Kína megerősödését, illetve a klímaváltozás jelentette biztonsági fenyegetést. Mindezekkel összefüggésben fontosnak nevezte, hogy a NATO és az Európai Unió megerősítse ellenállóképességét, stabilizálja a Nyugat-Balkánt és együtt dolgozzon a migráció megállításában.

Megegyeztek az uniós vezetők abban, hogy meg kell erősíteni Európa védelmi technológiai és ipar bázisát, ennek szellemében felkérték az Európai Bizottságot, hogy 2021 októberéig nyújtson be technológiai ütemtervet a kutatás, a technológiafejlesztés és az innováció fellendítése, az EU stratégiai függőségének csökkentése érdekében.

Külön témaként említették a kiberfenyegetéseket és a dezinformációt. Abban maradtak, hogy ezen a téren is meg kell erősíteni az EU-t, ami egyrészt jelent majd jogalkotási javaslatokat is, másrészt pedig a tagállamok közötti fokozott együttműködésre és koordinációra is szükség van.

Döntés született arról is, hogy javítani és hatékonyabbá kell tenni az EU déli szomszédsághoz tartozó államokkal fenntartott kapcsolatokat. Charles Michel a közös történelemmel és földrajzi elhelyezkedéssel, valamint az azonos kihívásokkal, többek között a migrációs folyamatokkal indokolta a partnerség elmélyítését. Algéria, Egyiptom, Izrael, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztina, Szíria és Tunézia tartozik ehhez az országcsoporthoz, most Josep Borrell külügyi főképviselő kapta a feladatot, hogy dolgozza ki a jövőbeni együttműködés részleteit.